Hétköznapi munkám során gyakran találkozom emberekkel, akik könyökízület környéki fájdalommal keresnek meg. Sokszor hallom, hogy "teniszkönyököm van" mely rendszeresen előjön nagyobb megterelés hatására az alkari feszítő izmok működési zavarát, gyulladást és ezzel járó erős fájdalmat okozva. Általában ekkor jönnek el hozzám, amikor már valami erősen fáj, vagy nem működik jól és ez a napi megszokott mozgásokat, a munkavégzéseket zavarja. Általában ilyenkor első gondolatom az, hogy ez csak egy tünet. Egy másik problémás testrész elváltozásának, vagy rossz működésének következménye. És ekkor el is kezdem keresni a távolabbi pontokon elhelyezkedő zónákban az eltéréseket (funkcionális diagnosztikai szemszögből, azaz mi és hogyan terhelődik, mi és hogyan működik egyénre szabottan).

Mi is történik ilyenkor a háttérben? Pontosan mi és hogyan változik meg a kéz és az alkar működésében teniszkönyöknél?

Az alkar kézháti (un. feszítő) oldalán több izom található, melyek mindegyike a könyök külső/oldalsó részétől húzódik a csukló, a kézhát, vagy az ujjak irányába és különféle helyeken végződnek. Ezeknek az izmoknak a terhelése, a terhelésre adott reakciója attól is függ, milyen ízületeket hidalnak át, milyen pontokon végződnek a kézen, vagy az áthidalt ízületek napi terhelése, pozíciója milyen. Ebből adódóan az alkari feszítő izmok terhelése is a kézpozíciókhoz igazodik, változik, átalakul. Mindezen átalakulás az izom feszességének vátozásához - jelen esetben növekedéséhez - vezetve terheli túl az izompólyát, az alkar feszítő izmainak könyöknél végződő részéig bezárólag, illetve azon túlmenően a csonthártyát is irritálni kezdi.

A szöveti túlterhelésre a szervezet egy védekező reakcióval válaszol, vagyis egy feszülési folyamat indul meg az izomban, a csonthártyában, amely az izomzat rugalmasságának csökkenéséhez vezetve a csonthártya/ín/izom átmenetnél indít meg gyulladásos reakciókat olyan tünetek megjelenésével, mint például a duzzanat, nyomásérzékenység, erős, lüktető, mozgásra erősödő fájdalo, izomerő csökkenés. Ezek az ízületi változások, majd izmokban jelentkező túlterhelési folyamatok nem egyik napról a másikra jönnek létre, hanem viszonylag hosszú ideig ható helytelen és kóros terhelések következményei, melyhez a mozgató rendszer az átalakulástól számított időszakban alkalmazkodott. Sőt extrém esetben meszesedések indulnak el a kötőszövetben, melyek hátterében szintén egy intenzív és kóros terhelési irány diagnosztizálható (ilyet találunk a teniszkönyöknél is, de sokkal gyakoribb például a sarokcsontnál).

Mi a teendőnk ezekben az esetekben? Nézzük sorban a kiváltó okokat és a következményeit 3 lépcsőben.

1.) Az izomzat túlterhelését, fokozott feszülését és ezáltal a rugalmatlanságát egy, vagy több ízületi túlterhelés, ízületi blokk (csontpozíció változása) okozta. Ennek felkutatására, majd kezelésére kiváló technika az ízületi és ízület környéki manuálterápia. Ennek hatására visszaáll a normál működés és nem terhelődik tovább helytelenül az alkari feszítő izomzat. Megszűnnek az izom feszességét, rugalmatlanságát kiváltó ízületi blokkok.

2.) A lágyrészek átalakulása egy funkcionális izom és kötőszöveti láncreakció eredménye, amely több testrész összehangolt munkájának következménye. Ezek analizálása és terápiája izomlazító, kötőszöveti lazító terápiákkal történik meg. Ez jelentősen csökkenti majd a könyök külső részénél érezhető fájdalmat és az ebből adódó működési zavarokat. Az izmok rugalmasságának helyreállítása pedig csökkenti a gyulladásos folyamatot és a csonthártya irritációt. Mindezen lágyrészterápia hatására csökken majd az izom/ín/csonthártya átmenetnél kialakult feszülések okozta erős, szúró esetleg izomgyengeséget okozó fájdalom. Csökken a gyulladásos folyamat miatti lüktető, húzó jellegű, állandóan meglévő, meleg hatására fokozódó fájdalom is.

3.) A rugalmasság és stabilitás megteremtése a következő lépcsője a terápiának, amely mind lokális, mint pedig az izomláncok mentén szükséges, hogy az eredményt minél hamarabb tudjuk stabilizálni, az ízületi mozgástartományt a csuklónál megtartva. Ezáltal pedig arra koncentrálva, hogy miután a fájdalom, a feszülés és az ízületi blokádok megszűntek, a tünetmentesség tartós legyen, illetve ne jöjjön vissza újabb nagyobb megterhelés hatására a túlterhelések miatti szöveti gyulladás.