Valószínűleg Ön is tapasztalta már, hogy egy makacs, fájdalmas izomcsomó milyen makacsul tudja rontani a mindennapokat: akár egy rossz testtartás, akár egy régi sportsérülés vagy stressz az oka, az úgynevezett triggerpontok nemcsak helyi fájdalmat, de kisugárzó panaszokat, mozgáskorlátozottságot is okozhatnak. De vajon mi történik a háttérben, amikor egy szakképzett terapeuta oldja ezeket a csomókat? Hogyan befolyásolja mindez a gyulladásos mediátorokat, és miként járul hozzá a fájdalom csillapításához vagy a regenerációhoz? Merüljünk el együtt a biokémia és a mindennapok találkozásánál!

A triggerpontok oldása – akár manuálterápiával, vagy egyéb módszerekkel – jelentős élettani és biokémiai változásokat indíthat el a lokális szöveti környezetben. Ezek közvetlenül befolyásolják a gyulladásos mediátorok szintjét, eloszlását, és azok hatását a perifériás nociceptorokra és a környező szövetekre.

Mi is az a triggerpont, és miért fáj?

Gondoljon csak egy kötött, feszes izomrészre, ahol az izomrostok szó szerint "összeakadnak", és helyileg egy csomó szerű keményedést tapinthatunk. Ez a triggerpont. Általában nemcsak ott fáj, ahol megtapintjuk, hanem a fájdalom kisugárzik – például egy vállövnél található zom triggerpontja fejfájást vagy karba sugárzó panaszt is okozhat.

A háttérben aktív gyulladásos folyamatok zajlanak, amelyek során különböző molekulák – úgynevezett gyulladásos mediátorok – szabadulnak fel a szövetekben.

1. Triggerpontban megfigyelhető gyulladásos mediátor-aktivitás (kiinduló állapot)

Egy aktív triggerpontban kimutathatóan megemelkedik több fájdalmat fenntartó és gyulladást generáló molekula szintje. Ezek közül a legfontosabbak:

• Bradykinin – erősen gyulladáskeltő anyag, a fájdalomérzet fokozója
• Substance P – idegi ingerületátvivő, ami a fájdalom és a gyulladás fenntartásában kulcsszereplő
• Prostaglandinok (PGE2) – gyulladást és fájdalmat generáló molekulák
• TNF-α, IL-1β, IL-6 – proinflammatorikus (gyulladást fokozó) citokinek
• H⁺ ionok, laktát – savas kémhatású anyagok, amelyek fokozzák a helyi acidózist (savasságot)
• ATP – energiaforrás ugyan, de magas szintje purinerg receptorokon keresztül szintén fájdalmat okoz

Ezek a mediátorok:

• Érzékenyítik a perifériás nociceptorokat (fájdalomérző idegvégződéseket)
• Fokozzák a neurogén gyulladást (axon reflexeken keresztül)
• Gátolják a lokális mikrokeringést, ami ischaemiát (helyi oxigénhiányt) okoz – ez az "ördögi kör", amiből nehéz kitörni

Hétköznapi példa: Képzelje el, hogy egy hosszan tartó számítógépes munka után fáj a nyaka, vállöve. Tapintásra egy kemény csomót érez, ami nyomásra szinte "kilő" a fejébe, vállába. Ez a triggerpont, melyben ezek a gyulladásos mediátorok tobzódnak.

2. Triggerpont oldás hatásmechanizmusa – gyulladáscsökkentés

A. Mikrokeringés javulása

Amint a triggerpont oldása történik – akár manuálterápiával, vagy más módszerrel –, az izomfeszülés oldódik. Ezáltal megszűnik a kapillárisok (hajszálerek) kompressziója, javul a helyi vérkeringés, több oxigén és tápanyag jut a területre.

• Az acidózis csökken, a káros anyagcseretermékek (H⁺, laktát, PGE2) kiürülnek, mint amikor a szellőztetéssel friss levegőt enged be egy fülledt szobába.

B. Gyulladásos mediátorok koncentrációjának csökkenése

Akár a külföldi országokban többször használt dry needlingről, akár egyszerű mechanikus nyomásról van szó, a terápiás beavatkozás mikrosérüléseket okozhat. Ez kontrollált, enyhe gyulladásos választ vált ki, amit gyorsan követnek az antiinflammatorikus (gyulladáscsökkentő) folyamatok.

• A megnövekedett helyi véráramlás szó szerint "kimossa" a gyulladásos mediátorokat a területről.

C. Nociceptor deszenzitizáció

A fájdalomérző receptorok (például a bradikininre, ATP-re és H⁺-ra érzékeny TRPV1, ASIC receptorok) aktivitása csökken. A substance P és CGRP felszabadulása mérséklődik, a neurogén gyulladás visszahúzódik.

• Mondhatni, "elcsendesednek" a fájdalomjelzők, kevésbé lesz érzékeny a terület.

D. Antiinflammatorikus faktorok aktiválódása

Az IL-10 és TGF-β antiinflammatorikus citokinek szintje nőhet. Emellett a glükokortikoid-receptor útvonal és a vagus-vezérelt gyulladáscsökkentő reflex is stimulálódhat.

• Ezek a saját szervezetünk "belső gyógyszerei", amelyek a gyulladás lecsengését segítik.

Hétköznapi példa

Olyan ez, mint amikor egy eldugult lefolyót kitisztít: az állott, kellemetlen szagú víz helyére friss, tiszta víz áramlik be.

3. Központi következmények

Az izgalmas rész csak most következik: amikor a perifériás (helyi) fájdalombemenet csökken, az agyba, gerincvelőbe futó idegek ingerlése is mérséklődik.

• A gerincvelő hátsó szarvának neuronjai kevésbé lesznek "hiperaktívak" – így csökken a centrális szenzitizáció, vagyis az egész központi idegrendszer érzékenysége a fájdalomra.
• A szimpatikus idegrendszeri tónus is csökkenhet – ez szintén segít a triggerpontok fenntartásában.

Hétköznapi példa

Gondoljon egy elnémított riasztóra: ha megszűnik a felesleges zaj, nyugodtabbá válik az egész környezet.

Összefoglalva: Mi történik az oldódás után?

• Feszülés oldása → javul a keringés
  – Metabolitok, gyulladásos anyagok eltávoznak.
• Gyulladásos mediátorok kiürülnek
  – Perifériás érzékenység csökken.
• Nociceptorok ingerlékenysége csökken
  – Fájdalom csillapodik.
• Antiinflammatorikus mediátorok aktiválódnak
  – Szöveti regeneráció indul.
• CNS felé érkező fájdalombemenet csökken
  – Központi szenzitizáció mérséklődik.

Gyakori kérdések a triggerpont oldásáról és a gyulladásos mediátorokról

1. Fájdalmas a triggerpont oldása?
Gyakran kellemetlen lehet, de a legtöbb esetben átmeneti, és a kezelést követően a fájdalom jelentősen enyhül.

2. Mennyi idő alatt érezhető a javulás?
Sokszor már az első kezelés után is érezhető a változás, amely a kezelést követő 1-3 napban tovább javul, de krónikus esetben több alkalom is szükséges lehet.

3. Visszatérhet a triggerpont?
Igen, ha az eredeti kiváltó ok (rossz testtartás, stressz, túlterhelés) nem szűnik meg, a triggerpont újra kialakulhat.

4. Miért fontos a gyulladásos mediátorok kiürülése?
Mert ezek felelősek a fájdalom, feszülés, mozgásbeszűkülés nagy részéért – eltávolításukkal a szervezet képes a regenerációra.

5. Milyen módszerek a leghatékonyabbak?
A triggerpontok oldása — akár manuálterápiával, dry needlinggel, vagy egyéb módszerekkel — jelentős élettani és biokémiai változásokat indíthat el a lokális szöveti környezetben. A hatékonyság egyéni, de a kombinált terápiák általában a leggyorsabb eredményt hozzák.

Ne feledje!

A triggerpontok oldása nem csak a fájdalom csökkentéséről szól. A szöveti regeneráció, a gyulladásos mediátorok eltávolítása, a vérkeringés javítása, a központi idegrendszer "lenyugtatása" mind-mind hozzájárul a hosszú távú egészséghez és jó közérzethez. Gondoljon rá úgy, mint egy nagytakarításra a szervezetben: a feszültség, a fájdalom, a gyulladás helyét átveszi a mozgékonyság, a frissesség, az életkedv.

Ha Ön is szeretné megtapasztalni, milyen érzés, amikor a régóta fennálló izomfeszülés végre kienged, keresse fel szakemberét — és hagyja, hogy testében elinduljanak ezek a pozitív biokémiai változások!

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Ül az íróasztalnál, görnyedve a billentyűzet fölött, vagy nap mint nap nehéz tárgyakat emelget? Esetleg imád kertészkedni, vagy rendszeresen barkácsol otthon? Egy idő után azt veheti észre, hogy minden egyes csuklómozdulat – legyen szó akár csak egy bögre felemeléséről – éles, szúró fájdalmat okoz a könyöke külső oldalán. Ha magára ismert, lehet, hogy Önnél is kialakult a teniszkönyök, szakszóval Epicondylitis lateralis humeri.

Sokan azt hiszik, ez kizárólag a teniszezők "kiváltsága" – pedig a diagnosztizált páciensek csupán csekély %-a sportol így! Jóval többen vannak azok, akik a hétköznapi mozgások során, akár munka, akár hobbi közben szembesülnek ezzel a kellemetlen, makacs problémával.

Mi is az a teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri)?

A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) egy olyan állapot, amely során a kéz/csukló feszítő izmainak eredésénél – a felkarcsont külső bütykénél, azaz a humerus lateralis epicondylusán – alakul ki fájdalmas gyulladás és/vagy degeneráció. A panaszokat legtöbbször a csukló ismételt hátrahajlítása (dorsalflexió) provokálja, de a probléma többféle helyen is lokalizálódhat a könyök körül.

Hétköznapi példák a kialakulásra

• Irodai dolgozók: Számítógép előtt ülve, folyamatos egérhasználat vagy billentyűzet-dobolás.
• Kertészek: Metszőollóval végzett hosszas munka, virágültetés.
• Szakácsok: Nehéz edények emelgetése, állandó keverés.
• Festők, burkolók: Ecset, glettvas, szerszám ismételt mozgatása.
• Házimunkát végzők: Porszívózás, ablakpucolás, bútorok tologatása.

És persze, ott vannak a hobbi- vagy profi sportolók is, különösen a tenisz, tollaslabda, squash kedvelői.

Hogyan ismeri fel, hogy teniszkönyöke van?

A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) tünetei általában egyértelműek, de könnyen összetéveszthetők más problémákkal. Íme, mire érdemes figyelni:

• Fájdalom a könyök külső oldalán, gyakran pont a humerus lateralis epicondylus magasságában.
• A fájdalom kisugározhat lefelé, a kéztő felé, néha a váll irányába is.
• Tapintásra (palpációra) érzékeny pont a könyök külső részén.
• A csukló hátrahajlítása (dorsalflexió) izometriásan (tehát ellenállással szemben) fájdalmas.
• Néha az izometriás radiális abdukció (a kéz oldalirányú elmozdítása hüvelykujj felé) is fájdalmat okoz.
• Mindennapi tevékenységek – kulcs elfordítása, táska felemelése, kézfogás – is kellemetlenné válhatnak.

A teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri) típusai

A teniszkönyök nem egy homogén betegség – négy fő típust is elkülöníthetünk, attól függően, pontosan hol, melyik izom vagy ín érintett.

1. típus: M. extensor carpi radialis longus eredési tendopathiája

• Elhelyezkedés: A felkarcsont lateralis részén található crista supracondylaris lateralis humeri
• Kezelési tipp (manuálterápiából) : Leginkább keresztirányú frikciós masszázzsal (querfriktion) oldható meg. Pár kezelés után a panaszok akár teljesen megszűnhetnek.

2. típus: M. extensor carpi radialis brevis tenoperiostealis patológiája

• Előfordulás: Ez a leggyakoribb típus, az esetek 90%-a ide sorolható.
• Jellemző: A tapadásnál mikroszakadások, régi és új hegszövetek alakulnak ki, amelyek folyamatos fájdalmat okoznak.
• Kezelés: Fő cél a hegszövet oldása. Speciális mobilizációs technikák gyakran hoznak kiváló eredményt. Ezen kívül ízületi mobilitás viszgálat az izom által áthidalt ízületekben és sz.e. ízületi manuálterápia is szükséges a kiváltó okok között ugyanis sok esetben áll fent mozgástartomány csökkenés, elsősorban a tapadási pont közelében!

3. típus: M. extensor carpi radialis brevis tendinitise a radiusfejecsnél

• Ritkaság: Ez a verzió ritkán fordul elő.
• Kezelés: Keresztirányú frikció itt is segíthet, általában 4–8 alkalom után jelentős javulás várható. Ezen kívül ízületi mobilitás viszgálat az izom által áthidalt ízületekben és sz.e. ízületi manuálterápia is szükséges a kiváltó okok között ugyanis sok esetben áll fent mozgástartomány csökkenés, elsősorban a tapadási pont közelében!

4. típus: M. extensor carpi radialis brevis izom–ín átmeneti problémája

• Gyakoriság: Ez a verzió ritkán fordul elő.
• Kezelési nehézségek: Rosszul reagál a keresztirányú frikcióra. Egyéb speciális mobilizációs technikák gyakran hoznak kiváló eredményt. Ezen kívül ízületi mobilitás viszgálat az izom által áthidalt ízületekben és sz.e. ízületi manuálterápia is szükséges a kiváltó okok között ugyanis sok esetben áll fent mozgástartomány csökkenés, elsősorban a tapadási pont közelében!

5. típus: M. extensor digitorum tendinitise, vagy tendinopathiája

• Gyakoriság: Gyakori és sokszor kevert formában fordul elő, mert érintett még a M. extensor carpi radialis brevis is.
• Kezelés: Jól reagál a manuálterápiára, azon belül speciális mobilizációs technikák kiváló eredményt hoznak.

Ajánlás! Egy összehasonlító táblázat a teniszkönyök különböző izom-eredetű formáiról, valamint egyéb és könyökfájdalmakról. Kiegészítve diagnosztikus tesztekkel és palpációs pontokkal.

Miért éppen Ön? – A teniszkönyök kialakulásának rizikófaktorai

• Ismétlődő mozdulatok: Főleg azok veszélyeztetettek, akik napi szinten végzik ugyanazokat a monoton, csuklót terhelő mozdulatokat.
• Rossz ergonómia: Helytelen munkaállomás, pozíció, túl nagy súlyok emelése.
• Életkor: 30-50 év között fordul elő leggyakrabban.
• Kézdominancia: Általában a domináns oldalon alakul ki.
• Sportolók: Teniszezők, squash-játékosok, golfosok, de mindenki, akinek a sportja a csuklóra összpontosít.

Hogyan lehet megelőzni a teniszkönyököt?

• Ergonómia javítása: Állítsa be a munkaállomását, kérje szakember tanácsát.
• Rendszeres szünet: Munka közben tartson pihenőt, változtassa a mozdulatokat.
• Erősítő és nyújtó gyakorlatok: A csukló, alkar izmainak célzott edzése.
• Megfelelő sporttechnika: Ha sportol, ügyeljen a helyes ütésformára, testtartásra.

Teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri) diagnózisa és differenciáldiagnózisa

A diagnózis főleg a tüneteken, tapintási érzékenységen, valamint a csukló izometriás dorsalflexiójának és radiális abdukciójának fájdalmasságán alapul. Fontos azonban kizárni más okokat is:

• Perifériás idegek kompressziós neuropathiái (pl. alagút szindróma)
• Helyi ízületi eredetű funkciózavarok
• Egyéb, nem helyi okok

Szükség esetén képalkotó vizsgálatok (ultrahang, MRI), idegvezetési vizsgálatok is szóba jöhetnek.

Kezelési lehetőségek – Motiváció a gyógyuláshoz!

A jó hír: a teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) szinte minden esetben gyógyítható! A legfontosabb, hogy ne halogassa a kezelést, hiszen a panaszok idővel csak rosszabbodnak.

Konzervatív kezelési lehetőségek

1. Tehermentesítés
   • Kerülje a fájdalmat provokáló mozdulatokat, csökkentse a terhelést.
2. Gyulladáscsökkentés - itt a kiváltó okok alapján ajánlott szakember (gyógytornász) tanácsást kérni
   • Kineziológia tapasz, hűtőgél alkalmazása addig is kedvező lehet.
3. Fizioterápia, gyógytorna
   • Speciális gyakorlatok, amelyek segítik az izom regenerációját és erősítését. Ezek a gyakorlatok a kiváltó októl függenek.
4. Keresztirányú frikció (querfriktion)
   • Kézzel végzett masszázstechnika, amely oldja a letapadt szöveteket, a lokalizáció függvényében (lsd. fentebb a típusok szerinti 5 csoportban írtak alapján).
5. Mill-féle manipuláció
   • Gyógytornász által végzett speciális mobilizációs fogás.
6. Ortopédiai eszközök
   • Könyökszorító, csuklórögzítő, bandázs.
7. Lökéshullám-terápia, ultrahangkezelés, lézer terápia
   • Fájdalmat csökkent, gyulladást mérsékel.

Invazív kezelési lehetőségek

• Triamcinolon-acetonid infiltráció
  Bizonyos típusoknál (pl. 4. típus) szükség lehet injekcióra.
• Műtéti megoldás
  Nagyon ritkán, ha a konzervatív kezelések nem hoztak eredményt.

Motiváció: Miért NE adja fel a gyógyulást?

A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) ugyan makacs és időnként bosszantó tud lenni, de nem kell, hogy élete részévé váljon! A kezelések – legyen az keresztirányú frikció, Mill-féle manipuláció, vagy akár egy jól megválasztott tehermentesítő tapasz – mind-mind azt a célt szolgálják, hogy Ön visszakapja a mozgás szabadságát. Ne hagyja, hogy a fájdalom irányítsa mindennapjait!

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések a teniszkönyökről (epicondylitis lateralis humeri)

1. Csak sportolóknál alakulhat ki a teniszkönyök?
Nem, a diagnosztizált betegeknek csupán csekély %-a sportoló. A legtöbb esetben olyanoknál jelentkezik, akik gyakran használnak ismétlődő csuklómozdulatokat.

2. Mennyi ideig tart a gyógyulás?
Ez a típusától, súlyosságától és a kezelés megkezdésének időpontjától függ. Általában néhány héttől pár hónapig tarthat.

3. Segít a kineziológiai tapasz vagy könyökszorító?
Igen, ezek csökkenthetik a terhelést, enyhíthetik a fájdalmat, de a tartós javuláshoz szükség lehet célzott terápiára is.

4. Elkerülhető a műtét?
A legtöbb esetben igen! A teniszkönyök (Epicondylitis lateralis humeri) konzervatív kezeléssel jól gyógyítható.

5. Visszatérhet a probléma?
Ha nem változtat a kiváltó szokásokon, sajnos visszatérhet. A megelőzés, rendszeres torna és helyes ergonómia kulcsfontosságú.

Ne feledje!

Ha felismeri a a teniszkönyök (epicondylitis lateralis humeri) tüneteit, ne várjon – keressen fel gyógytornászt, kérjen tanácsot, és kezdje el a kezelést! 

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Ha Ön valaha is szembesült makacs vállfájdalommal, furcsa húzó érzéssel a térdénél, vagy épp a sportolás utáni "nem múló" izomfájdalommal, bizonyára hallott már a krónikus gyulladás fogalmáról.

De vajon mit szólna hozzá, ha azt mondanánk: már 80 évvel ezelőtt is volt valaki, aki a gyulladás és fájdalom ördögi körét kutatta? Ő volt James Cyriax, a modern ortopédia és manuálterápia egyik atyja.

Cyriax elmélete szerint bizonyos gyulladások képesek "önfenntartó" módon működni – vagyis nem múlnak el maguktól, és újra meg újra fellobbanhatnak akár egy rosszul végzett mozdulat után. Olyasmi ez, mint amikor valaki minden reggel újrakezdi a diétát, de délután már csokit majszol titokban: a folyamat örökösen visszatér.

De vajon megállja a helyét Cyriax teóriája a mai tudományos világban? Izgalmas kérdés, amit most Önnel együtt járunk körbe – könnyen érthetően, humorral, és hétköznapi példákkal fűszerezve!

Mi is az az "önfenntartó gyulladás"? – Avagy a makacs szomszéd, aki nem megy haza.

Képzelje el, hogy a testében egy apró gyulladásos folyamat olyan, mint a szomszéd, aki átjön egy kávéra, aztán ott ragad estig, majd másnap is visszatér. Ezt nevezi a tudomány "önfenntartó gyulladásnak". Cyriax szerint ezek a folyamatok azért makacsak, mert a szövetek nem tudnak megfelelően regenerálódni, így mintegy ördögi kör alakul ki: kis sérülés → gyulladás → fájdalom → kevesebb mozgás → még rosszabb regeneráció → még több gyulladás.

A modern tudomány ma már részletesen ismeri ezeknek az állapotoknak a molekuláris hátterét. A "low-grade" (alacsony szintű) vagy "steril" (fertőzés nélküli) gyulladás központi szerepet játszik például a krónikus ízületi fájdalmak, tendinopathiák (ínproblémák) vagy myofasciális (izom–kötőszöveti) fájdalmak hátterében. Ezek nem olyan "látványos" gyulladások, mint egy bedagadt boka – de attól még ott vannak, mint a háttérben duruzsoló kazán.

A kulcsszó tehát: krónikus, "láthatatlan" gyulladás. És igen, Cyriax már évtizedekkel ezelőtt felismerte ennek jelentőségét.

Mikrotrauma – avagy "apró kavicsok a cipőben"

Vegyünk egy hétköznapi példát: Ön elhatározza, hogy minden nap fut egy kört a közeli parkban. Az első napokban csak enyhe izomlázat érez, de pár hét után valami nem stimmel: a térd mintha kattogna, a bokájában furcsa húzódás jelentkezik. Nos, ez az apró, ismétlődő túlterhelés az, amit a szakirodalom "mikrotraumának" nevez.

Cyriax elmélete szerint ezek a mikrotraumák – mintha kavicsok kerülnének a cipőjébe – folyamatosan irritálják a szöveteket és idővel egyre komolyabb gyulladásos választ váltanak ki. A szövetek regenerációja elmarad, a gyulladás pedig szinte "táborozik" az adott területen.

A modern kutatások szerint mindez nem csak helyi, hanem egész szervezetet érintő folyamat lehet. Az ismétlődő mikrotrauma kiváltja a szervezet válaszreakcióját, amelyben kulcsszerepet játszanak a citokinek, a kötőszöveti sejtek és persze a fájdalomérző idegek is.

Az ördögi kör: gyulladás, fájdalom, mozgáshiány – újratöltve

Miért olyan nehéz megszakítani ezt az ördögi kört? Mert a fájdalom miatt kevesebbet mozdul, emiatt a szövetek még jobban letapadnak, az izom és az ín "beragad", és a gyulladás szinte örökös lakótárssá válik. Olyan ez, mint amikor egy rossz szokás berögzül: minél tovább hagyja, annál nehezebb megszabadulni tőle.

A Cyriax-féle megfigyelés szerint a gyulladás, a fájdalom és a mozgáskorlátozottság ördögi körként fonódnak össze. Bár a modern tudomány szerint nem mindig lineáris a kapcsolat (hiszen sokszor fájdalom van gyulladás nélkül is), az alapelv – miszerint a mozgás hiánya rontja a helyzetet – ma is igaz.

Ezért is különösen fontos a megfelelő mozgásterápia és a célzott manuális kezelés: ezek segítenek megszakítani az ördögi kört, és visszaadni a mozgás örömét.

A modern tudomány szemüvegén át: citokinek, neuropeptidek és társai

Na de nézzük meg, mit mondanak a "fehér köpenyesek" a laboratóriumban! Ma már tudjuk, hogy a krónikus gyulladásos folyamatok mögött gyakran olyan molekulák állnak, mint az IL-1β, IL-6 vagy a TNF-α. Ezek a "kémiai hírnökök" a szervezetben gyulladásos választ váltanak ki, fokozzák a fájdalomérzékelést, sőt, tartósan jelen lehetnek még akkor is, ha nincs látható sérülés.

A neuroimmunológia fejlődésével azt is egyre jobban értjük, hogy az idegrendszer és az immunrendszer szoros kapcsolatban áll. Ez azt jelenti, hogy az ismétlődő fájdalom és a gyulladás nem csak a sérült szövetekről szól, hanem az agy és az idegek "emlékeznek" is rájuk – ezért lehet krónikus a fájdalom.

Cyriax már a múlt században is megfigyelte, hogy a gyulladás és a fájdalom képesek önmagukat fenntartani. Ma már tudjuk: ennek hátterében nemcsak mechanikai, hanem bonyolult biokémiai és idegrendszeri folyamatok is állnak.

Tendinopathia: amikor az ín "hisztizik" – a Cook & Purdam-féle folytonossági modell

Gondolt már arra, hogy az inai is tudnak "hisztizni"? A tendinopathia, vagyis az ín krónikus fájdalma gyakran éppen olyan önfenntartó gyulladás, amiről Cyriax beszélt. Cook & Purdam 2009-ben bemutatott "continuum modellje" szerint az inak három stádiumon mennek keresztül: reaktív, diszrepair (helyreállítási zavar) és degeneratív.

Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű túlterhelésből akár éveken át tartó, hullámzó fájdalom alakulhat ki. És ami igazán érdekes: nem mindig van összefüggés az ín szerkezetének állapota és a fájdalom mértéke között. Mint amikor a szalonna vékony, de mégis nagyon laktató – az ín lehet épp csak picit károsodott, mégis nagy a fájdalom.

Ez a modern modell nagyon jól rezonál Cyriax eredeti megfigyeléseivel, de ma már sokkal pontosabban tudjuk mérni és kezelni a tendinopathiát.

Fasciális problémák: densifikáció, HA, és a "csúszik vagy tapad" kérdése

Emlékszik még, mikor utoljára beletapadt a cipője a sárba? Nos, a fasciális rendszer is tud ilyen "letapadós" lenni. Korábban azt gondolták, hogy a fájdalomért az adhéziók, vagyis tényleges tapadások felelősek, de ma már tudjuk: a kötőszövet (fascia) viszkozitása, hyaluronan (HA) koncentrációja és a szövetek közötti csúszás a kulcs.

Ha a HA molekulák összetapadnak, a szövetek kevésbé tudnak elmozdulni egymáson – ezt nevezzük densifikációnak. Ez csökkenti a mozgástartományt, és fájdalomküszöb-csökkenést okoz. Szerencsére célzott manuális kezeléssel és mozgásterápiával ez a folyamat visszafordítható.

Így tehát, amikor azt mondjuk: "letapadt a dereka", vagy "letapadt a szövete" valójában a szövetek viszkozitása változott meg. Cyriax letapadás-elmélete tehát új értelmezést nyert – ma már molekuláris szinten látjuk, mi történik.

Manuálterápia: nem csupán mechanika, hanem idegrendszeri varázslat

Sokan gondolják úgy, hogy a manuális technikák – például a Cyriax-féle keresztdörzsölés – pusztán mechanikusan "megtörik" az összetapadásokat. A modern tudomány azonban azt mutatja: ezek a kezelések főként az idegrendszerünkre, az érzékelésünkre hatnak.

Képzelje el, hogy egy jó masszázs után nem csak a fájdalom csökken, de a közérzete is javul – ez nem véletlen! A manuális terápia aktiválja a szervezet endogén fájdalomcsillapító rendszerét (endogén opioidok), csökkenti a stresszt, és javítja a mozgáskoordinációt.

Ráadásul rövid távon akár enyhe "beavatkozási fájdalom" is jelentkezhet, de ez is része a regenerációs folyamatnak. Mint amikor egy jó edzés után izomlázunk van, de tudjuk, hogy hosszú távon erősebbek leszünk.

Krónikus gyulladás: amikor a szervezet "takaréklángon" gyullad

A krónikus gyulladás nem mindig jelent látványos duzzanatot vagy pirosságot. Inkább olyan, mint amikor a gáztűzhelyen csak pislákol a láng – folyamatosan működik, de nem okoz nagy tüzet. Ez a "low-grade" gyulladás hosszú távon azonban komoly problémákat okozhat: fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, sőt, akár szöveti degenerációt is.

A modern kutatások szerint a krónikus gyulladás hátterében gyakran immun-metabolikus és idegrendszeri tényezők állnak. Például elhízás, anyagcserezavarok vagy stressz is fokozhatják a szervezet gyulladásos hajlamát.

Ezért is olyan fontos az életmódváltás, a rendszeres mozgás és a megfelelő kezelések – ezek mind segítenek a "takaréklángot" eloltani.

Hétköznapi példák: sport, kerti munka, és a "nem múló" fájdalom

Hányszor fordult már elő, hogy egy kiadós kerti munka után napokig fájt a dereka? Vagy amikor új sportba kezdett, és hetekig sajgott a válla? Ezek mind-mind klasszikus példái a mikrotrauma okozta krónikus gyulladásnak.

De ne aggódjon, nem kell lemondania a mozgásról! A lényeg, hogy figyeljen a testére, ne erőltesse túl magát, és ha makacs fájdalmat tapasztal, forduljon szakemberhez. A Cyriax-féle elmélet – modern köntösben – ma is azt tanítja: a mozgás gyógyít, de csak okosan!

A megfelelő terhelés, célzott mozgásterápia, manuális kezelés és életmódváltás együttesen segít kitörni az önfenntartó gyulladás ördögi köréből.

Mit tehet ön? – Praktikus tanácsok a mindennapokra

• Mozogjon rendszeresen, de mértékkel! Az ízületeknek és inaknak szükségük van terhelésre, de a túlzás ártalmas lehet. Hallgasson a teste jelzéseire! Hallgasson gyógytornász, sportrehabilitációs szakember által javasolt megoldásokra.
• Ne féljen az enyhe fájdalomtól, de tartós panasz esetén forduljon szakemberhez! Egy-egy izomláz még nem baj, de a hetekig tartó, romló fájdalom már jelzés lehet.
• Használja ki a modern terápiás lehetőségeket! A mozgásterápia, manuális kezelés, fascia-technika, valamint a személyre szabott rehabilitáció/sportrehabilitáció mind segíthetnek.
• Figyeljen az életmódjára! Az egészséges testsúly, megfelelő folyadékbevitel, kiegyensúlyozott étrend támogatja a szervezet regenerációját – és csökkenti a krónikus gyulladás esélyét.

Összefoglalva tehát Cyriax öröksége ma is él – csak már "wifi-vel" :-)

Cyriax "önfenntartó gyulladás" elmélete nem poros történelem, hanem a modern tudomány alapja is lehet. Bár ma már molekuláris, neuroimmunológiai és élettani szemlélettel vizsgáljuk a krónikus fájdalmakat, a fő üzenet – a mozgás, az aktív terápia és a szövetek egészsége – ma is változatlan.

Ne hagyja, hogy a fájdalom "beköltözzön" a mindennapjaiba! Mozogjon, kérjen segítséget, és legyen aktív résztvevője saját gyógyulásának. Ha pedig úgy érzi, elakadt, forduljon bizalommal szakértőkhöz, akik a legmodernebb tudományos alapokon segítik Önt.

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Mi az a sportrehabilitáció? – A sportrehabilitáció a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat

Képzelje el: ott áll a pályán, minden izma feszül, a csapat várja a visszatérését, de egy korábbi sérülés miatt még mindig hezitál. Vajon mikor lesz ismét százszázalékos? És hogyan térhet vissza úgy, hogy elkerülje a kiújuló sérüléseket, sőt – talán még jobb legyen, mint valaha? Itt lép színre a sportrehabilitáció: a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat, amelynek hátterében egy egész szakértői csapat dolgozik Önért.

A sportrehabilitáció – ahogy a szakmai leírás is kiemeli – nem egy sablonos gyakorlatgyűjtemény, hanem egy személyre szabott, tudományosan megalapozott program. A gyógytornászok, sportorvosok, edzők és egyéb egészségügyi szakemberek szoros együttműködésében zajlik, mindig szem előtt tartva az adott sportág biomechanikai és energetikai követelményeit, valamint az egyéni terhelhetőséget és regenerációs kapacitást. Legyen szó focistáról, úszóról vagy hobbifutóról – egy a lényeg: a célzott, személyre szabott visszatérés a pályára.

Mire fókuszál a sportrehabilitáció?

• Prevenció – a sérülések megelőzése, rizikófaktorok feltérképezése és kezelése.
• Kezelés – a meglévő sérülések gyors, de biztonságos gyógyítása.
• Teljesítmény-optimalizálás – nem csak helyreállít, hanem fejleszt is!

A sportrehabilitáció folyamata – lépésről lépésre

No, de hogyan is néz ki ez a valóságban? Vegyük sorra!

1. Akut fázis: a "tűzoltás" és alapok lerakása

Az első találkozásokon a hangsúly a fájdalom csillapításán, a duzzanat csökkentésén, és - amikor azt a sérülés típusa megengedi - az érintett terület mobilizációján van. Gyakori eszközök:

• Manuálterápia – szakértői kézmozdulatokkal segítjük a szövetek regenerációját.
• funkcionális tape/nem elasztikus tape, bandázs, rögzítők – stabilizál, csökkent, támogat.
• Nyugalomba helyezés, hűtés, kompresszió stb.

2. Aktív rehabilitáció: mozgásterjedelem és izomerő visszanyerése

Miután a legrosszabb elmúlt, jöhet az aktív munka! Fontos, hogy a sérült testrész mozgása visszatérjen a normális szintre. Itt már szóba jöhet:

• Ízületi mobilizáció – óvatosan, de céltudatosan növeljük a mozgástartományt.
• Izomerő-fejlesztés – először statikus, majd dinamikus gyakorlatokkal.
• Neuromuszkuláris kontroll – izom-ideg kapcsolat visszaállítása.

3. Sportág-specifikus rehabilitáció: a pályára való visszaterhelés művészete

Nem elég csak "meggyógyulni", a sportoló akkor lesz kész, ha visszanyeri a sportágához szükséges komplex mozgásmintákat. Példák erre:

• Futbalistáknál: labdás koordinációs gyakorlatok, gyors irányváltások.
• Kosárlabdázóknál: ugró- és landolótechnikák tökéletesítése.
• Úszóknál: vállstabilizáció, tempóvezérlés, ritmusgyakorlatok.

Itt már a mozgásminták újratanítása, a sportágra jellemző helyzetek szimulációja kerül előtérbe. Gondoljon csak bele: ha nem gyakoroljuk újra a becsapódásokat, ütközéseket, gyors reakciókat, a test nem lesz felkészülve a váratlan helyzetekre – és hopp, jöhet a következő sérülés.

És ezt az újratanulást már az alapoknál el kell kezdeni a szöveti regenerációk és a sebgyógyulási folyamatok alapján.

Propriocepció, motoros kontroll és a "control to chaos" elv

Na, ez az, ami igazán izgalmassá teszi a rehabilitációt! A propriocepció, vagyis a test saját helyzetének érzékelése, kulcsfontosságú – különösen instabil ízületeknél, visszatérő sérüléseknél. A korai fázisban zárt láncú, kontrollált mozgásokkal indítunk (pl. egyensúlyozás egy lábon, stabilizáló párnán), később már nyílt láncú, dinamikus, sőt kaotikus ingerekkel dolgozunk. Ez a "control to chaos" elv: a sportolót egyre összetettebb, kiszámíthatatlan helyzetekbe hozzuk, hogy a teste mindenre felkészüljön.

Gyakorlati példa:
Egy bokasérült focista először egyensúlyoz egy stabil párnán, majd labdát passzol miközben egyensúlyoz, végül pedig társak között cselez, ahol bármikor váratlanul megüthetik vagy irányt kell váltania – épp, mint egy valódi meccsen!

Eszközök tárháza a sportrehabilitációban

A sportrehabilitáció a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat nem csak a szakértelemről, hanem a legmodernebb eszközök alkalmazásáról is szól. Lássuk, mire számíthat!

• Manuálterápia, fascia kezelések – mélyszöveti lazítás és mobilizáció.
• Elektroterápia – izomstimuláció, fájdalomcsökkentés, regeneráció gyorsítása.
• Stabilizációs és egyensúlyfejlesztő párnák/padok – propriocepció élesítése.
• Sporttape, kineziológiai szalag, bandázsok, flossing szalagok – támogatás, keringésfokozás, mozgáskontroll.
• Funkcionális és sportág-specifikus tréningeszközök – pl. agility létra, ugródoboz, medicinlabda.
• Biomechanikai elemző rendszerek – mozgáselemzés, erőplatformok, videóanalízis.

A rizikófaktorok felmérése, szűrése és kezelése

Sokszor a sérülések nem azért történnek, mert valaki rosszul lépett vagy balszerencsés volt, hanem mert valahol megbújik egy rejtett gyengeség, egy hibás mozgásminta vagy izomegyensúly-zavar. A sportrehabilitáció során ezért kiemelten fontos:

1. Mozgásminták elemzése – például guggolás, futás, ugrás közben.
2. Izomerő-szimmetria vizsgálata – van-e jelentős különbség a két oldal között?
3. Korábbi sérülések feltárása – miért történt, mire kell figyelni?
4. Testtartás, stabilitás ellenőrzése – nem csak a nagy izmok számítanak!

Ha ezekre odafigyelünk, nemcsak a jelenlegi sérülés gyógyul gyorsabban, hanem a jövőbeni sérülések esélyét is drasztikusan csökkenthetjük.

Edzéselmélet a sportrehabilitációban – nem csak gyógyulás, hanem teljesítményoptimalizálás!

A sportrehabilitáció integrálja az edzéselmélet alapelveit is. Mit jelent ez? Hogy a terhelés-adaptáció egyensúlyát, a periodizációt, a regenerációs ciklusokat, sőt, még a pszichés állapotot is rendszeresen figyeljük!

Gyakorlati megközelítés:

• Nem terheljük túl hirtelen a sportolót, hanem fokozatosan emeljük az intenzitást.
• Beiktatunk pihenőnapokat, regenerációs technikákat (masszázs, stretching, relaxáció). Ennek alapján napi és heti lebontásban edzésterveket készítünk.
• A mentális támogatás is fontos: célokat tűzünk ki, mérföldköveket ünneplünk!

Visszatérés a sportba – mikor jött el az idő?

A visszatérés kritériumai objektív paraméterekhez kötöttek:

• Teljes mozgástartomány (ROM) visszanyerése
• Izomerő-szimmetria (a két oldal közötti különbség max. 10%)
• Stabilitási tesztek hibátlan teljesítése (pl. Y-balance teszt)
• Sportmozgás-feladatok biztonságos, precíz kivitelezése
• Speciális biomechanikai terheléses tesztek

Túl korai visszatérés? Na, az igazi veszély! Különösen az alsó végtagi sportsérüléseknél (pl. ACL szakadás), ahol a nem megfelelő rehabilitáció akár újabb, súlyosabb sérülésekhez vezethet. Ezért NE siessen! Inkább tegyen meg mindent a hosszú távú sikerért.

Gyakorlati példák – a sportrehabilitáció életből vett sikerei

• Térdsérült kosárlabdázó: Az első néhány hétben csak passzív kezelések, majd lassú mozgásterjedelem-növelés, izomerő- és robbanékonyság fejlesztés, végül sportág-specifikus dobó, ugró, landoló edzések. Visszatérés után – nem csak hogy újra játszik, de statisztikái javultak, gyorsabb és stabilabb lett a pályán!
• Futó Achilles-ín sérüléssel: Különös figyelmet kapott a futótechnika elemzése, izomlánc-felzárkóztatás, majd fokozatosan nőtt a terhelés. A végén már hegynek felfelé sprintelt, és személyes rekordot döntött a következő versenyén.
• Úszó vállsérüléssel: Mobilizáció, majd stabilizációs és erősítő gyakorlatok, súlyzós edzések, koordináció stb., majd a vízben végzett tréningek, pl. koordinációs tréning. A rehabilitáció után a versenyző gyorsabb tempóra is képes lett, mint a sérülés előtt.

Gyakran ismételt kérdések – GYIK

Mennyi ideig tart a sportrehabilitáció?
Ez teljesen egyéni – néhány héttől akár több hónapig is eltarthat, a sérülés típusától, súlyosságától és az Ön fizikai állapotától függően.

Szükséges-e speciális eszközöket beszerezni?
A legtöbb gyakorlat végezhető alap eszközökkel, de bizonyos fázisokban hasznosak lehetnek speciális eszközök, például egyensúlypárna, gumiszalag, tapaszok többféle típusa.

Mikor térhetek vissza a sportba?
Csak akkor, ha minden funkcionális tesztet, mozgásmintát és terhelést hibátlanul, fájdalom nélkül teljesít! A túl korai visszatérés újabb sérüléseket okozhat.

Miért kell multidiszciplináris csapat?
Mert minden szakember más szempontot képvisel: a gyógytornász a mozgásmintákra, a sportorvos a biológiai folyamatokra, az edző a teljesítményre koncentrál. Együtt sokkal eredményesebbek!

Összegezve - A sportrehabilitáció új szintje

A sportrehabilitáció a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat, amely a modern sportélet elengedhetetlen része. Nem csupán helyreállításról szól, hanem a teljesítmény és sérülésmegelőzés új szintre emeléséről. Mindegy, hogy profi vagy amatőr, idősebb vagy fiatalabb – a rehabilitáció útján mindenki visszanyerheti testének erejét, egyensúlyát, önbizalmát. Ne csak a múltbéli formát célozza meg – dolgozzunk együtt, hogy Ön még jobb lehessen, mint valaha!

Ha kérdése van, ne habozzon – hiszen a sportrehabilitáció célja, hogy Ön mielőbb ismét a pályán ragyoghasson. 

Hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es telefonszámon.

A hátfájás, deréktáji diszkomfort vagy a mozgásszervi problémák már nem csupán az idősebb generáció sajátjai – a modern életmód és a mozgáshiány következtében egyre több fiatal is küzd ilyen panaszokkal. De vajon hogyan lehet ezeket hatékonyan kezelni, és ami még fontosabb: megelőzni? Milyen szerepe van a szakértői iránymutatásnak, és hogyan térhet vissza egy sportoló a sérülés után biztonságosan a pályára?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Schönekker László Kanyó Ildikóval, a PhysioVit vezetőjével, gyógytornász-fizioterapeutával, aki többéves tapasztalattal segít nemcsak pácienseknek, hanem élsportolóknak is visszatalálni a fájdalommentes, aktív élethez.

A fájdalom ördögi köre – de van kiút

„A mozgás kulcsfontosságú – de szakértői irányítás nélkül a panaszok könnyen visszatérhetnek.”

Schönekker László:  Ildikó, szerintem számos ember küzd gerincproblémákkal, illetve deréktájéki fájdalmakkal. Szerinted mi a legjobb eszköz ezeknek a gyógyítására?

Kanyó Ildikó: A mozgás kétségtelenül az egyik legjobb eszköz, de ha valaki már panaszokkal küzd, akkor mindenképp gyógytornász-fizioterapeuta irányítása szükséges. Ő tud segíteni abban, hogy az ember kilépjen abból az ördögi körből, ahol a fájdalom miatt nem mer mozogni – ez pedig még tovább rontja az állapotát.

Karbantartás minden életkorban – a megelőzés fontossága

„Az állapotfelmérés olyan, mint egy térkép – nélküle nem tudjuk, hová megyünk.”

Schönekker László: Léteznek olyan módszerek, amelyekkel tartósan karban tudjuk tartani a testünket?

Kanyó Ildikó: Igen, és ezek az alapos állapotfelmérésen alapulnak. Ha szükséges, manuálterápiával kezeljük a beszűküléseket, fájdalmas pontokat, majd fokozatosan, személyre szabott mozgásterápiával vezetjük vissza a pácienst az aktív életbe. A lényeg a fokozatosság és a szakértői kontroll.

Generációkon átívelő problémák

„18 és 74 év között szinte mindenkinél tapasztalunk eltérést a mozgásrendszerben.”

Schönekker László: Tapasztalatod szerint melyik korosztály érintett leginkább?

Kanyó Ildikó: 18 és 74 éves kor között szinte mindenkinél találunk valamilyen mozgásszervi eltérést – ha nem is fájdalmas, de kompenzációs mintaként jelen van. Ezeket időben felismerve megelőzhetőek a későbbi panaszok. A jó hír, hogy mindenkinél van megoldás, csak meg kell találni a számára megfelelő utat.

Hogyan válasszunk jó szakembert?

„Nem elég a szimpátia – a szakmai tudás objektív eredményekben mutatkozik meg.”

Schönekker László: Mi alapján tudhatjuk, hogy valóban jó szakemberrel dolgozunk együtt?

Kanyó Ildikó: A válasz az állapotfelmérés mélységében rejlik. Egy jól képzett terapeuta nemcsak a tüneteket vizsgálja, hanem a kiváltó okokat is. Ebből áll össze az a komplex kezelési vagy mozgásprogram, amely valóban segít – legyen szó rehabilitációról vagy megelőzésről.

Sportrehabilitáció: nem csak a pihenés számít

„Egy élsportolót nem lehet hétköznapi eszközökkel rehabilitálni.”

Schönekker László:  Ildikó, engem még az nagyon érdekelne, hogy a sportrehabilitációnak mennyire kell specifikusnak lennie?

Kanyó Ildikó: Nagyon. Egy olyan sportoló, aki napi szinten 80-100 kilós súlyokat emel, nem tehető vissza egy kilós gyakorlatsorba. A rehabilitációnak már az első naptól igazodnia kell az ő szintjéhez, különben újabb panaszokat okozhatunk. Ráadásul egy élsportoló visszatérése intenzív, napi többszöri edzésmunkát igényel – ehhez igazítjuk a terápiát is.

Összegzés

A PhysioVit megközelítése egyszerű, de annál hatékonyabb: a test egészére figyel, nem csak a tünetekre. Legyen szó hétköznapi hátfájásról, ülőmunka okozta problémákról vagy élsportolók komplex sérüléseiről – a cél minden esetben a testre szabott, szakmailag megalapozott megoldás, amely nemcsak a gyógyulást, hanem az egészség megőrzését is támogatja.

Teljes adás megtekinthető az RTL műsorokat tömörítő honlapon ide kattintva.

A krónikus deréktáji fájdalom (chronic low back pain – cLBP) a világ egyik vezető mozgásszervi panasza, amely a felnőtt lakosság több mint 70%-át érinti élete során legalább egyszer. A témával kapcsolatos kutatások a 20. század második felében indultak intenzívebben, elsősorban a porckorongsérv, csigolyaelmozdulás és degeneratív elváltozások fókuszában. Azonban már a 70-es és 80-as években egyre több klinikus és kutató figyelt fel arra, hogy a páciensek jelentős részénél a képalkotók nem mutatnak szervi eltérést, mégis súlyos fájdalmat és funkcionális korlátozottságot élnek meg.

Ebből az észlelésből nőtt ki az ún. nem specifikus derékfájdalom fogalma, amely mögött sokszor izom- és fasciaeredetű okok állnak. A musculus quadratus lumborum (QL) e kontextusban az egyik leggyakrabban alulértékelt, mégis kulcsfontosságú izom, amely mélyen a hátsó hasfalban helyezkedik el, és a gerinc oldalirányú stabilizációjáért is felel.

A következőkben a nemzetközi szakirodalmat tekintjük át, különös figyelmet szentelve a QL izomra mint myofasciális fájdalomforrásra, valamint annak terápiás lehetőségeire.

A musculus quadratus lumborum és a derékfájdalom kapcsolata – szakirodalmi áttekintés

Travell & Simons (1999): Myofascial Pain and Dysfunction

A szerzők szerint a QL az egyik leggyakoribb forrása az oldalsó, egyoldali derékfájdalomnak, különösen ülő életmód, poszturális túlterhelés vagy funkcionális instabilitás esetén. A QL triggerpontjainak kisugárzási mintázata kiterjedhet a farizomzatra, csípőlapátra, de akár az alsó bordák alá is. A könyv részletes terápiás protokollt kínál triggerpont-kezelésre, MET-re és nyújtásra is.

A klasszikus kézikönyvként ismert kétkötetes mű részletesen bemutatja a QL izom myofasciális szerepét a nem specifikus deréktáji fájdalmakban. A szerzők szerint a QL triggerpontjai az alsó háti szakasz egyik leggyakoribb rejtett fájdalomforrásai, különösen akkor, ha a képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) negatív eredményt mutatnak. A fájdalom kisugárzása a csípőtájékba, hasfalba vagy az alsó bordák alá jellemző. A könyv kiemeli a QL izom diszfunkciójához vezető fő tényezőket, mint a poszturális túlterhelés, egyoldalú statikus terhelés (pl. féloldalas ülés), valamint az instabil törzsizomzat. A manuális terápia, triggerpont-kompresszió, valamint a MET (Muscle Energy Technique) alkalmazása ajánlott terápiás eszközként. A mű hangsúlyozza a QL izom kezelésének gyakorlati jelentőségét azoknál a pácienseknél, akiknél a fájdalom hátterében nincs kimutatható struktúra, de a funkcionális zavar egyértelműen jelen van.

Gerwin et al. (2004): Triggerpontok vizsgálhatósága

A tanulmány bebizonyította, hogy a QL triggerpontjai manuálisan nagy megbízhatósággal azonosíthatók. Ez megerősíti a QL izom klinikai jelentőségét, különösen akkor, ha a fájdalom hátterében nem mutatható ki strukturális eltérés.

A kutatás célja a myofasciális triggerpontok – különösen a QL izom területén – manuális vizsgálatának megbízhatósága volt. 25 fizioterapeuta és manuálterapeuta vett részt a vizsgálatban, és a QL izom tapintása során nagyfokú egyezés mutatkozott az észlelt érzékeny pontok azonosításában (kappa=0,72). Ez a tanulmány megerősíti, hogy a QL triggerpontjai megfelelő gyakorlattal azonosíthatók, és klinikai diagnosztikai jelentőségük nem elhanyagolható. A szerzők szerint a QL diszfunkció sokszor utánozhat radikuláris fájdalmat, ezért fontos, hogy a fizikális vizsgálat során a terapeuta célzottan értékelje ezt az izmot is. A tanulmány egyértelműen támogatja a myofasciális modell elfogadását a krónikus derékfájdalom hátterében, különösen akkor, ha a képalkotók és neurológiai vizsgálatok negatív eredményt adnak.

Khadilkar et al. (2005, Cochrane Review): Manuálterápia hatása LBP-re

A metaanalízis szerint a manuális technikák (nyomás, MET, izomlazítás) hatékonyak a nem specifikus derékfájdalom enyhítésében. A QL izom kezelése számos vizsgálatban kulcsszerepet kapott, különösen túlterheléses vagy ülőmunkából eredő panaszok esetén.

Ez a szisztematikus áttekintés a manuális terápiák hatékonyságát vizsgálta a mechanikai eredetű derékfájdalom esetében. A metaanalízis több mint 20 randomizált kontrollált vizsgálat eredményeit foglalja össze, amelyek közül több külön is kiemelte a QL izom kezelésének hatékonyságát. A Cochrane szerzői megállapították, hogy a deréktáji fájdalmak hátterében gyakran áll izomeredetű fájdalom, különösen a mély stabilizátor izmok – mint a QL – túlterheltsége, feszessége vagy diszfunkciója. A QL manuális kezelése (pl. MET, keresztirányú mobilizáció, izomlazítás) szignifikáns fájdalomcsökkenést, valamint funkcionális javulást eredményezett. A szerzők szerint a QL beavatkozása különösen hatékony olyan esetekben, amikor a fájdalom nem gerinceredetű, hanem poszturális túlterheléshez, izomegyensúly-boruláshoz köthető.

Ho et al. (2012): Myofasciális kezelések eredményei

Egy 30 fős vizsgálatban célzott QL-kezelés során 2 hét alatt jelentős fájdalomcsökkenés (VAS-skálán átlagosan 3,2 ponttal), és funkcionális javulás következett be. A kutatás szerint a QL izom aktív triggerpontjainak kezelése önálló terápiás értékkel bír.

A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a myofasciális triggerpont-kezelés milyen hatást gyakorol a QL izom által okozott derékfájdalomra. 30 páciens vett részt a tanulmányban, akiknél a QL izom területén aktív triggerpontot azonosítottak. A kezelés során a klasszikus manuális triggerpont-kompressziót, MET-et és passzív nyújtást alkalmaztak 2 héten át. Az eredmények szerint a fájdalom VAS-skála szerinti intenzitása átlagosan 3,2 ponttal csökkent, valamint a törzshajlítás és laterális hajlítás mozgástartománya is jelentősen nőtt. A kutatás klinikailag jelentős javulásról számolt be, és arra a következtetésre jutott, hogy a QL célzott kezelése a nem specifikus derékfájdalom szempontjából kulcsfontosságú lehet. A szerzők hangsúlyozták a differenciáldiagnosztika fontosságát, mivel a QL diszfunkció gyakran utánozza az L4–L5 radikulopátia mintázatát.

Ishak et al. (2019): Ultrahangos értékelés

Az ultrahangos vizsgálat igazolta, hogy krónikus fájdalom esetén a QL izom tónusa és morfológiája megváltozik. Ez objektív diagnosztikai és biofeedback-eszközként is használható a terápiás tervezésben.

Ez a tanulmány az első olyan vizsgálatok közé tartozik, amely ultrahangos módszerrel értékelte a QL izom morfológiáját és tónusát derékfájós pácienseknél. A vizsgálatban résztvevő 40 krónikus LBP-ben szenvedő páciens esetében az érintett oldalon fokozott QL tónust, vastagodott izomkontúrt, valamint funkcionális asszimetriát figyeltek meg. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az izom hiperaktivitása gyakran kompenzálja a mély törzsizmok, például a multifidus vagy a transversus abdominis diszfunkcióját. A szerzők azt javasolják, hogy a QL ultrahangos vizsgálatát vezessék be az LBP diagnosztikai protokollba, mivel az objektív mérés eszköze lehet a terápiás eredmények nyomon követésében is.

Lee et al. (2021): Anatómiai és funkcionális szerep

A QL izom a rekeszizommal és multifidussal együttműködve segíti a gerinc stabilizációját. Ha a többi stabilizátor gyenge, a QL túlterhelődik és krónikus fájdalomhoz vezet. A szerzők célzott funkcionális tréninget javasolnak a QL-re is.

Ez az anatómiai és biomechanikai fókuszú tanulmány részletesen elemzi a QL izom szerepét a gerinc stabilizációjában. A kutatás során funkcionális MRI és izomaktivitás-elemzést alkalmaztak egészséges egyéneken és LBP-s pácienseken. Az eredmények megerősítették, hogy a QL izom a rekeszizommal, psoas majorral és a multifidussal együttműködve aktív stabilizátorként működik a lumbopelvikus szegmensben. Amennyiben a többi stabilizáló izom (pl. multifidus) gyenge vagy inaktív, a QL kompenzatorikusan túlterhelődik, és ez krónikus fájdalomhoz vezethet. A szerzők azt ajánlják, hogy minden LBP-ben szenvedő páciens esetén értékeljék a QL funkcionális állapotát, és szükség esetén célzott erősítő és nyújtó gyakorlatokat építsenek be a rehabilitációs tervbe.

Gyakorlati következtetések és terápiás javaslatok

A fent bemutatott tanulmányok alapján a QL izom célzott vizsgálata és kezelése elengedhetetlen, különösen azokban az esetekben, amikor:

• a fájdalom egyoldali, mély, nem kisugárzó jellegű;
• a képalkotók negatívak, de a funkcionális korlátozottság fennáll;
• a páciens munkája, életmódja hosszú üléshez vagy aszimmetrikus terheléshez kötött.

Gyakran alkalmazott terápiás eljárások:

• Lágyrész kezelések pl. Triggerpont-kezelés (MET, ischaemia nyomással, egyes országokban pedig a dry needling - ennek azonban Magyarországon az alkalmazása jelenleg nem engedélyezett)
• Rehabilitációs tréninggyakorlatok
• Légzőgyakorlatok (rekeszizom és QL együttműködésének javítása)

Konklúzió szakembereknek

A krónikus, nem specifikus deréktáji fájdalom hátterében gyakran aluldiagnosztizált izom- és fasciaeredetű tényezők állnak. A musculus quadratus lumborum ezek közül kiemelt figyelmet érdemel. A nemzetközi szakirodalom alapján:

• szerepe nemcsak mechanikai, hanem poszturális és stabilizációs is;
• diszfunkciója könnyen félrediagnosztizálható (pl. mint radikulopátia vagy SI-ízületi fájdalom);
• kezelése evidencia-alapú és jól integrálható a manuálterápiás és gyógytornászi protokollokba.

Ezért minden olyan gyógytornász, manuálterapeuta vagy orvos, aki deréktáji fájdalommal dolgozik, rendszeresen értékelje és kezelje a QL izmot a klinikai gyakorlatban.