Egy kérdőíves kutatás során kiderült, hogy az ínsérülést szenvedett páciensek 30%-a egyáltalán nem végzett sportolás előtt bemelegítést, és közel 50%-uk teljesen kihagyta a testmozgás utáni levezetést és stretchinget. Ez a fontos pont olykor a betegtájékoztatásból is kimarad, bár a megkérdezett gyógytornászok többsége az első helyen említi a bemelegítés és a levezetés fontosságát.

A bemelegítést és a levezetést sajnos sokszor a szakemberek sem tartják igazán fontosnak, holott szerepük megkérdőjelezhetetlen. Az inak szempontjából is fontos a fokozatos terhelésre való felkészítés és az azt követő levezető gyakorlatok elvégzése. Amennyiben elmulasztjuk ezeket a fontos lépéseket, könnyen degenerálódhatnak, rigiddé válhatnak a kollagénrostok, melyeknek egy idő után elég lesz egy rossz mozdulat, és máris bekövetkezhet egy tendinitis, tendinosis, vagy esetleg egy szakadás.

A bemelegítés szó szerint értendő: az izmokat, inakat „felfűtjük” a munkavégzésre. Ez a 10-15 perc épüljön fel fokozatosan, így a kollagénrostok egyre elasztikusabbá válnak. Fontos, hogy a bemelegítést sportspecifikusan végezzük el. Ez azt jelenti, hogy gyaloglás előtt sétáljunk, futás előtt kocogjunk, ha nagyobb súlyokkal történő edzésre készülünk, kis súlyokkal kezdjük az edzést, stb. A bemelegítés során is nyugodtan nyújthatunk, az inaknak ez kifejezetten jót tesz, melyet az edzés közben, és természetesen a végén is ismételhetünk. Amennyiben szakemberek tartják az edzést, erre odafigyelnek, viszont ha egyénileg történik a sportolás, mindenképpen oda kell figyelni, hogy ez a rész semmiképp se maradjon ki.

A levezetés lényegében hasonlít a bemelegítéshez, azzal a különbséggel, hogy visszafelé haladunk: itt nem emeljük a teljesítményt, hanem fokozatosan csökkentjük. Ez azt jelenti, hogy futás után nem egyből megállunk, hanem először kocogás, majd gyaloglás, ezután séta következik – természetesen itt is érvényes a sportspecifikusság. Eztán következhetnek a megfelelő stretching gyakorlatok.

A stretching egy kifogástalan módszer, hiszen nem csak az izmokra, hanem az inakra, fasciákra is hatunk. A kollagénrostok ingere a nyújtás; amennyiben nem adjuk meg a megfelelő ingert a megfelelő irányban, hosszútávon degenerálódhat ez a struktúra. Nagyon fontos, hogy ha nyújtunk, akkor a nyújtott állapotot legalább 10 másodpercig – de inkább 10-15 másodpercig – tartsuk fenn, hiszen csak így érünk el eredményt. Bár elsőre talán furcsának tűnhet, de a masszázs is szóba kerülhet levezetés gyanánt, főleg az Achilles-ín tekintetében. Ezt bárki könnyen kivitelezheti: két ujjunk közé vesszük ezt a vastag, kiemelkedő inat, és óvatosan, simító, majd dörzsölő mozdulatokkal végighaladunk rajta. A lényeg tehát, hogy ha sportolunk, semmiképpen se hagyjuk ki ezt a két fontos részt az edzésből. Ezzel a 2X15 perccel megkönnyíthetjük az életünket, egészségesek maradhatunk, és megelőzhetjük a sérüléseket.

Egy jó gyógytornász, sportrehabilitációs tréner erre is fokozottan ügyel, sportspecifikusan építi be az edzésbe, a prevenciós munkába. Amennyiben már megtörtént az ínsérülés, fontos az ismételt sérülés megelőzése, ahol ezek a pontok még kiemelkedőbb szerepet kapnak.Ilyenkor elengedhetetlen egy jó szakember segítsége, aki betegoktatás során megtanítja a szükséges bemelegítő és levezető gyakorlatokat a páciensnek, és figyelembe veszi a károsodott struktúrát, melyre külön figyelmet fordít.

Altman Anett Annamária - gyógytornász