A krónikus deréktáji fájdalom (chronic low back pain – cLBP) a világ egyik vezető mozgásszervi panasza, amely a felnőtt lakosság több mint 70%-át érinti élete során legalább egyszer. A témával kapcsolatos kutatások a 20. század második felében indultak intenzívebben, elsősorban a porckorongsérv, csigolyaelmozdulás és degeneratív elváltozások fókuszában. Azonban már a 70-es és 80-as években egyre több klinikus és kutató figyelt fel arra, hogy a páciensek jelentős részénél a képalkotók nem mutatnak szervi eltérést, mégis súlyos fájdalmat és funkcionális korlátozottságot élnek meg.

Ebből az észlelésből nőtt ki az ún. nem specifikus derékfájdalom fogalma, amely mögött sokszor izom- és fasciaeredetű okok állnak. A musculus quadratus lumborum (QL) e kontextusban az egyik leggyakrabban alulértékelt, mégis kulcsfontosságú izom, amely mélyen a hátsó hasfalban helyezkedik el, és a gerinc oldalirányú stabilizációjáért is felel.

A következőkben a nemzetközi szakirodalmat tekintjük át, különös figyelmet szentelve a QL izomra mint myofasciális fájdalomforrásra, valamint annak terápiás lehetőségeire.

A musculus quadratus lumborum és a derékfájdalom kapcsolata – szakirodalmi áttekintés

Travell & Simons (1999): Myofascial Pain and Dysfunction

A szerzők szerint a QL az egyik leggyakoribb forrása az oldalsó, egyoldali derékfájdalomnak, különösen ülő életmód, poszturális túlterhelés vagy funkcionális instabilitás esetén. A QL triggerpontjainak kisugárzási mintázata kiterjedhet a farizomzatra, csípőlapátra, de akár az alsó bordák alá is. A könyv részletes terápiás protokollt kínál triggerpont-kezelésre, MET-re és nyújtásra is.

A klasszikus kézikönyvként ismert kétkötetes mű részletesen bemutatja a QL izom myofasciális szerepét a nem specifikus deréktáji fájdalmakban. A szerzők szerint a QL triggerpontjai az alsó háti szakasz egyik leggyakoribb rejtett fájdalomforrásai, különösen akkor, ha a képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) negatív eredményt mutatnak. A fájdalom kisugárzása a csípőtájékba, hasfalba vagy az alsó bordák alá jellemző. A könyv kiemeli a QL izom diszfunkciójához vezető fő tényezőket, mint a poszturális túlterhelés, egyoldalú statikus terhelés (pl. féloldalas ülés), valamint az instabil törzsizomzat. A manuális terápia, triggerpont-kompresszió, valamint a MET (Muscle Energy Technique) alkalmazása ajánlott terápiás eszközként. A mű hangsúlyozza a QL izom kezelésének gyakorlati jelentőségét azoknál a pácienseknél, akiknél a fájdalom hátterében nincs kimutatható struktúra, de a funkcionális zavar egyértelműen jelen van.

Gerwin et al. (2004): Triggerpontok vizsgálhatósága

A tanulmány bebizonyította, hogy a QL triggerpontjai manuálisan nagy megbízhatósággal azonosíthatók. Ez megerősíti a QL izom klinikai jelentőségét, különösen akkor, ha a fájdalom hátterében nem mutatható ki strukturális eltérés.

A kutatás célja a myofasciális triggerpontok – különösen a QL izom területén – manuális vizsgálatának megbízhatósága volt. 25 fizioterapeuta és manuálterapeuta vett részt a vizsgálatban, és a QL izom tapintása során nagyfokú egyezés mutatkozott az észlelt érzékeny pontok azonosításában (kappa=0,72). Ez a tanulmány megerősíti, hogy a QL triggerpontjai megfelelő gyakorlattal azonosíthatók, és klinikai diagnosztikai jelentőségük nem elhanyagolható. A szerzők szerint a QL diszfunkció sokszor utánozhat radikuláris fájdalmat, ezért fontos, hogy a fizikális vizsgálat során a terapeuta célzottan értékelje ezt az izmot is. A tanulmány egyértelműen támogatja a myofasciális modell elfogadását a krónikus derékfájdalom hátterében, különösen akkor, ha a képalkotók és neurológiai vizsgálatok negatív eredményt adnak.

Khadilkar et al. (2005, Cochrane Review): Manuálterápia hatása LBP-re

A metaanalízis szerint a manuális technikák (nyomás, MET, izomlazítás) hatékonyak a nem specifikus derékfájdalom enyhítésében. A QL izom kezelése számos vizsgálatban kulcsszerepet kapott, különösen túlterheléses vagy ülőmunkából eredő panaszok esetén.

Ez a szisztematikus áttekintés a manuális terápiák hatékonyságát vizsgálta a mechanikai eredetű derékfájdalom esetében. A metaanalízis több mint 20 randomizált kontrollált vizsgálat eredményeit foglalja össze, amelyek közül több külön is kiemelte a QL izom kezelésének hatékonyságát. A Cochrane szerzői megállapították, hogy a deréktáji fájdalmak hátterében gyakran áll izomeredetű fájdalom, különösen a mély stabilizátor izmok – mint a QL – túlterheltsége, feszessége vagy diszfunkciója. A QL manuális kezelése (pl. MET, keresztirányú mobilizáció, izomlazítás) szignifikáns fájdalomcsökkenést, valamint funkcionális javulást eredményezett. A szerzők szerint a QL beavatkozása különösen hatékony olyan esetekben, amikor a fájdalom nem gerinceredetű, hanem poszturális túlterheléshez, izomegyensúly-boruláshoz köthető.

Ho et al. (2012): Myofasciális kezelések eredményei

Egy 30 fős vizsgálatban célzott QL-kezelés során 2 hét alatt jelentős fájdalomcsökkenés (VAS-skálán átlagosan 3,2 ponttal), és funkcionális javulás következett be. A kutatás szerint a QL izom aktív triggerpontjainak kezelése önálló terápiás értékkel bír.

A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a myofasciális triggerpont-kezelés milyen hatást gyakorol a QL izom által okozott derékfájdalomra. 30 páciens vett részt a tanulmányban, akiknél a QL izom területén aktív triggerpontot azonosítottak. A kezelés során a klasszikus manuális triggerpont-kompressziót, MET-et és passzív nyújtást alkalmaztak 2 héten át. Az eredmények szerint a fájdalom VAS-skála szerinti intenzitása átlagosan 3,2 ponttal csökkent, valamint a törzshajlítás és laterális hajlítás mozgástartománya is jelentősen nőtt. A kutatás klinikailag jelentős javulásról számolt be, és arra a következtetésre jutott, hogy a QL célzott kezelése a nem specifikus derékfájdalom szempontjából kulcsfontosságú lehet. A szerzők hangsúlyozták a differenciáldiagnosztika fontosságát, mivel a QL diszfunkció gyakran utánozza az L4–L5 radikulopátia mintázatát.

Ishak et al. (2019): Ultrahangos értékelés

Az ultrahangos vizsgálat igazolta, hogy krónikus fájdalom esetén a QL izom tónusa és morfológiája megváltozik. Ez objektív diagnosztikai és biofeedback-eszközként is használható a terápiás tervezésben.

Ez a tanulmány az első olyan vizsgálatok közé tartozik, amely ultrahangos módszerrel értékelte a QL izom morfológiáját és tónusát derékfájós pácienseknél. A vizsgálatban résztvevő 40 krónikus LBP-ben szenvedő páciens esetében az érintett oldalon fokozott QL tónust, vastagodott izomkontúrt, valamint funkcionális asszimetriát figyeltek meg. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az izom hiperaktivitása gyakran kompenzálja a mély törzsizmok, például a multifidus vagy a transversus abdominis diszfunkcióját. A szerzők azt javasolják, hogy a QL ultrahangos vizsgálatát vezessék be az LBP diagnosztikai protokollba, mivel az objektív mérés eszköze lehet a terápiás eredmények nyomon követésében is.

Lee et al. (2021): Anatómiai és funkcionális szerep

A QL izom a rekeszizommal és multifidussal együttműködve segíti a gerinc stabilizációját. Ha a többi stabilizátor gyenge, a QL túlterhelődik és krónikus fájdalomhoz vezet. A szerzők célzott funkcionális tréninget javasolnak a QL-re is.

Ez az anatómiai és biomechanikai fókuszú tanulmány részletesen elemzi a QL izom szerepét a gerinc stabilizációjában. A kutatás során funkcionális MRI és izomaktivitás-elemzést alkalmaztak egészséges egyéneken és LBP-s pácienseken. Az eredmények megerősítették, hogy a QL izom a rekeszizommal, psoas majorral és a multifidussal együttműködve aktív stabilizátorként működik a lumbopelvikus szegmensben. Amennyiben a többi stabilizáló izom (pl. multifidus) gyenge vagy inaktív, a QL kompenzatorikusan túlterhelődik, és ez krónikus fájdalomhoz vezethet. A szerzők azt ajánlják, hogy minden LBP-ben szenvedő páciens esetén értékeljék a QL funkcionális állapotát, és szükség esetén célzott erősítő és nyújtó gyakorlatokat építsenek be a rehabilitációs tervbe.

Gyakorlati következtetések és terápiás javaslatok

A fent bemutatott tanulmányok alapján a QL izom célzott vizsgálata és kezelése elengedhetetlen, különösen azokban az esetekben, amikor:

• a fájdalom egyoldali, mély, nem kisugárzó jellegű;
• a képalkotók negatívak, de a funkcionális korlátozottság fennáll;
• a páciens munkája, életmódja hosszú üléshez vagy aszimmetrikus terheléshez kötött.

Gyakran alkalmazott terápiás eljárások:

• Lágyrész kezelések pl. Triggerpont-kezelés (MET, ischaemia nyomással, egyes országokban pedig a dry needling - ennek azonban Magyarországon az alkalmazása jelenleg nem engedélyezett)
• Rehabilitációs tréninggyakorlatok
• Légzőgyakorlatok (rekeszizom és QL együttműködésének javítása)

Konklúzió szakembereknek

A krónikus, nem specifikus deréktáji fájdalom hátterében gyakran aluldiagnosztizált izom- és fasciaeredetű tényezők állnak. A musculus quadratus lumborum ezek közül kiemelt figyelmet érdemel. A nemzetközi szakirodalom alapján:

• szerepe nemcsak mechanikai, hanem poszturális és stabilizációs is;
• diszfunkciója könnyen félrediagnosztizálható (pl. mint radikulopátia vagy SI-ízületi fájdalom);
• kezelése evidencia-alapú és jól integrálható a manuálterápiás és gyógytornászi protokollokba.

Ezért minden olyan gyógytornász, manuálterapeuta vagy orvos, aki deréktáji fájdalommal dolgozik, rendszeresen értékelje és kezelje a QL izmot a klinikai gyakorlatban.