Mi a fájdalom valójában? Egy testi reakció? Egy agyi döntés? Vagy egy tanult félelem?

A modern tudomány szerint a fájdalom nem csupán egy ingerre adott válasz, hanem az agy komplex értelmező és előrejelző munkájának eredménye. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan „érzékeli” az agy a fájdalmat, és miért lehet ez kulcs a krónikus fájdalom megértéséhez – és kezeléséhez.

Képzeljen el egy sötét szobát, ahol az agyunk ül, két "ablaknak" tűnő szem és két "ajtónak" nevezett fül mögött, és próbálja kitalálni, mi történik odakint a világban.

Az agyunknak nincsenek közvetlen érzékelői a külvilágra, minden, amit tud, apró elektromos jelekből származik. Ezeket a jeleket az érzékszerveink szállítják hozzá, és az agyunknak kell értelmeznie őket.

De vajon mi történik akkor, ha az agy téved? Hogyan érzékeljük a fájdalmat, és miért van az, hogy ugyanazt a fájdalmat egyesek erősebben, mások alig érzik? Hogyan működik ez a fájdalom esetében? Lehet a fájdalomra egy egyszerű érzékelésként tekinteni?

Bemutatjuk.

Az érzékelés tudománya és a fájdalom élménye sokkal többről szól, mint egyszerű fizikai érzetekről: az agyunk valóságról alkotott képe, előrejelzései és döntései mind befolyásolják, hogy mit érzünk. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan válik a fájdalom az agy érzékelésének és döntésének eredményévé, és hogyan értelmezi és feldolgozza az agy az érzékszervek által közvetített jeleket észlelésként és hogyan segíthet mindez a fájdalom megértésében és kezelésében.

Az érzékelés és a fájdalom: nem csak fizikai jelenség

A fájdalomról sokáig úgy gondolkodtak, mint egy egyenes vonalú inger-válasz folyamatról: a test sérül, jelet küld az agyba, az pedig „érzi” a fájdalmat. Ez a leegyszerűsített modell azonban már nem állja meg a helyét.

A mai tudományos konszenzus szerint a fájdalom egy összetett bio-pszicho-szociális jelenség (Gatchel et al., 2007), ahol az agy döntései, érzelmi állapotunk, korábbi tapasztalataink és szociális környezetünk mind szerepet játszanak abban, mit és hogyan érzünk. A fájdalmat tehát nem csupán érzékeljük, hanem észleljük – az agyunk aktív módon értelmezi és modellezi azt.

Az agyunk folyamatosan előrejelzéseket (predikciókat) készít, és ezeket veti össze a beérkező szenzoros jelekkel (Friston, 2010; Seth, 2014).

Az agy, mint a világ legkreatívabb "nyomozója"

Az agyunk minden pillanatban dolgozik. Képzeljen el egy detektívet, aki a múltbéli tapasztalataira, meglévő bizonyítékaira és a jelenlegi helyzetre alapozva próbálja kitalálni, mi történik körülötte. Az agyunk pont ilyen: folyamatosan előrejelzéseket készít, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és ezeket az előrejelzéseket összeveti a beérkező érzékszervi jelekkel.

Valójában az agyban jön létre – a fájdalom egy aktív agyi konstrukció, amely a testből érkező jeleket, az agy saját előrejelzéseit, az emlékeinket és az érzelmeinket egyaránt figyelembe veszi (Melzack, 1990).

Például, ha egy citromot lát, az agya már azelőtt "elvárja" a savanyú ízt, hogy beleharapna. Ha azonban a citrom édes lenne, az agya zavarba jönne, és újra kellene értelmeznie a helyzetet. Ez az előrejelzés-alapú működés az érzékelés minden területén megfigyelhető, beleértve a fájdalmat is. Ahhoz, hogy megértsük a fájdalmat, először az agy működését kell megismernünk.

A krónikus fájdalom gyakran nem tükröz valódi szöveti károsodást, hanem az agy túlérzékeny védelmi rendszerének eredménye: mintha egy túlbuzgó riasztó már akkor is bekapcsolna, ha csak egy szellő mozdul az ajtóban (Moseley, 2007).

A fájdalom: érzet vagy észlelés?

Sokan gondolják úgy, hogy a fájdalom egyszerű érzet, amely egy sérülés helyéről indul ki és "eljut" az agyba. Valójában azonban a fájdalmat az agyunk hozza létre, mint egyfajta "védelmi riasztást". Ha például megsérül a lábunk, az agyunk gyakran fájdalommal figyelmeztet minket, hogy ne terheljük tovább az adott területet. Ez rendkívül hasznos rövid távon, de mi történik, ha az agy "túlreagálja" a helyzetet, és olyan fájdalmat érez, amely már nem indokolt?

A krónikus fájdalom gyakran ennek a túlérzékeny védelmi rendszernek az eredménye. Az agy olyan, mint egy túlbuzgó riasztóberendezés, amely már akkor is bekapcsol, ha csak egy szellő érinti az ajtót. Ezért a fájdalmat ma már nem egyszerű érzésként, hanem egy bonyolult észlelésként kezeljük, amely magában foglalja az érzelmeket, gondolatokat és előrejelzéseket is.

Illúziók és hallucinációk: Hogyan "tévedhet" az agy?

„A világ, amit mi valóságosnak érzékelünk, valójában az agyunk irányított hallucinációja.”— (Seth, 2014) Ez a gondolat elsőre talán meghökkentő, de ha jobban belegondolunk, logikus. Az agyunk folyamatosan próbálja megjósolni, hogy mi történik körülöttünk, és néha téved.

Vegyük például a híres Müller-Lyer illúziót: két egyenlő hosszúságú vonal közül az egyik hosszabbnak tűnik, mert az agyunk az illúzió miatt hibásan értelmezi a látottakat. Ugyanez történik a fájdalommal is. Az agyunk néha "hallucinálja" a fájdalmat, vagyis olyan helyzetekben is fájdalmat érezhetünk, amikor nincs valódi veszély. Ez különösen gyakori a krónikus fájdalom esetében, amikor az agyunk "megtanulja" a fájdalmat, és már akkor is aktiválja a fájdalomérzést, ha nincs konkrét kiváltó ok.

Mi az a Müller-Lyer illúzió? Azt mutatja meg, hogyan torzulhat az észlelésünk, még akkor is, ha az érzékelés -  ebben az esetben a vonalak hossza - objektíven azonos. Két azonos hosszúságú egyenes vonalat mutatnak, de: 1.) Az egyik végére „befelé forduló” nyilak (mint egy →←), 2.) A másik végére pedig „kifelé forduló” nyilak (mint egy ←→) kerülnek.  Mit tapasztalunk? Bár a két vonal ugyanolyan hosszú, a legtöbb ember úgy észleli, hogy a „kifelé nyilas” vonal hosszabbnak tűnik, a „befelé nyilas” vonal rövidebbnek tűnik. Miért történik ez? Az egyik magyarázat szerint az agyunk az ilyen alakzatokat a térbeli mélység és távolság jeleiként értelmezi – például úgy, mintha az egyik vonal egy távoli sarok lenne, a másik pedig egy kiemelkedő él. Az agy így automatikusan korrigál, mintha 3D-ben látná, és ez okozza az illúziót. Ez egy klasszikus példa arra, hogy az észlelés nem mindig tükrözi a valóságot, hanem azt, amit az agy feltételez a világról.

A fájdalom tudományos magyarázata: A kapuelmélet és a neuromatrix

A fájdalom megértésében Melzack és Wall úttörő munkái jelentettek áttörést. Az 1965-ben kidolgozott kapuelmélet szerint a gerincvelőben található "kapuk" szabályozzák, hogy a fájdalomérzet bejusson az agyba. Például, ha megüti a könyökét, és azonnal elkezdi dörzsölni, a dörzsölés hatására a kapuk részben bezárulnak, csökkentve a fájdalmat.

Melzack és Wall (1965) kapuelmélete szerint a gerincvelőben található „kapuk” szabályozzák, hogy a fájdalom továbbjuthat-e az agyba. 

Később Melzack továbbfejlesztette ezt az elméletet a neuromatrix modelljével.

Melzack (1990) később neuromatrix elméletében rámutatott arra, hogy a fájdalom egy agyi hálózat (neuromátrix) eredménye, amely az érzékszervi, érzelmi és kognitív jeleket integrálja.

Ez a modell azt sugallja, hogy a fájdalom egy komplex élmény, amely nemcsak az alulról érkező szenzoros jelekre épül, hanem az agyban zajló érzelmi és kognitív folyamatokra is. Ezért van az, hogy ugyanazt a sérülést két ember teljesen eltérően érzékeli: az egyik számára elviselhetetlen fájdalmat okoz, míg a másik alig érzi.

A prediktív feldolgozás: Az agy, mint előrejelző gépezet

A kapuelmélet és a neuromatrix-elmélet fontos lépések voltak a fájdalom megértésében, de ezek még többnyire reaktív folyamatként ábrázolták az érzékelést – vagyis úgy, mintha az agy csupán a beérkező szenzoros jelekre válaszolna. A prediktív feldolgozás elmélete azonban új nézőpontot kínál: az agy nem pusztán reagál, hanem aktívan előrejelzéseket készít, és ezek alapján értelmezi és módosítja az érzékelést.

Például, amikor valaki kátyús úton vezet, az agy már előre számít a rázkódásra – azaz nemcsak érzékeli a mozgást, hanem elvárja, és ez az elvárás alakítja a szubjektív élményt is. Hasonlóképp, a fájdalom esetében az agy folyamatosan előrejelzéseket készít a test állapotáról. Ha egy korábbi sérülés után az agy továbbra is fenyegetést érzékel – akár egy korábbi fájdalomhoz társított mozgás vagy testtartás alapján –, akkor fájdalomérzetet generálhat, még akkor is, ha a szöveti károsodás már meggyógyult.

A prediktív feldolgozás elmélete szerint azonban az agy nemcsak reagál, hanem aktívan előrejelzéseket gyárt, és a valóságot ezekhez hasonlítja (Friston, 2010).

Ez különösen fontos a lágyrész feszülések kezelésében. Ha a feszülés már fizikailag megszűnt, de az agy továbbra is veszélyként értelmezi az adott testhelyzetet vagy mozgást, akkor a fájdalom fennmaradhat. Ezért a terápiás megközelítéseknek nemcsak a testi struktúrák helyreállítását, hanem az agyi predikciók átkalibrálását is célozniuk kell, például fokozatos expozícióval, mozgásalapú terápiával vagy edukációval.

Valóság, illúzió vagy hallucináció?

Képzeljünk el egy skálát, amelynek egyik végén a valóság, a másikon a hallucináció, középen pedig az illúziók helyezkednek el:

• Valóság: Az érzékszervi jelek dominálnak, az agy pontosan tükrözi a testi állapotot. Például egy friss sérülésnél a fájdalom hűen jelzi a szöveti károsodást.
• Illúzió: Az agy előrejelzései és a valós jelek keverednek. Ilyenkor az agy tévesen értelmezheti a helyzetet, pl. egy régi sérüléshez kötött mozgás még mindig fájdalmat vált ki.
• Perceptuális túlfeldolgozás (helyettesíti a hallucináció szót): Az agy teljesen a korábbi tapasztalatok és fenyegetésérzet alapján alkot fájdalomélményt, akkor is, ha nincs aktív szöveti probléma.

Ez a skála segíthet megérteni, hogy a krónikus fájdalom esetében a fájdalomérzet már nem a testi valóság leképezése, hanem az agy veszélyérzékelő rendszerének túlzott aktivitása. Például ha a lágyrész feszülés fizikailag már megszűnt, de az agy még mindig fenyegetést érzékel, akkor a fájdalom továbbra is fennmaradhat – mintha az agy „meg lenne győződve” a veszélyről.

A bio-pszicho-szociális modell szerepe a fájdalomkezelésben

A bio-pszicho-szociális modell a fájdalmat nem csupán biológiai eseményként, hanem érzelmi, mentális és szociális összetevőkkel rendelkező komplex élményként kezeli (Gatchel et al., 2007). Ez különösen fontos a gyógytornászok és rehabilitációs szakemberek számára, akik a terápiás folyamatban nem csak mozgásszervi struktúrákkal, hanem a páciens teljes élményrendszerével dolgoznak.

Hétköznapi példa a bio-pszicho-szociális modell gyakorlati jelentőségére a fájdalomkezelésben: Két ember ugyanazt a hátfájást éli meg teljesen máshogy

Képzeljük el, hogy két ember — Anna és Péter — ugyanabban a munkakörben dolgoznak, és mindketten derékfájást tapasztalnak egy nehéz doboz emelése után. Ugyanaz a mozgásszervi elváltozás látható náluk egy vizsgálaton: enyhe izomfeszülés az ágyéki szakaszon.

• Anna korábban már átélt súlyos gerincsérvet, és attól tart, hogy ez most újra kezdődik. Fél a mozgástól, sokat olvasott arról, hogy „ez veszélyes lehet”. Családja is aggódik, és inkább pihenésre biztatja. Az ő fájdalma súlyosabbnak érződik, és hosszabb ideig fennmarad.
• Péter soha nem sérült meg komolyan, sportos életet él, és a hasonló helyzetekre úgy tekint, mint átmeneti kellemetlenségre. A barátai is biztatják, hogy mozogjon óvatosan. Ő pár nap alatt jobban lesz.

Ugyanaz a biológiai probléma, de az érzelmi állapot (félelem vs. nyugalom), a gondolkodásmód (katasztrofizálás vs. pozitív hozzáállás), és a szociális környezet (aggódó család vs. támogató barátok) miatt a fájdalom megélése és a gyógyulás teljesen más.

Ez az, amit a bio-pszicho-szociális modell megragad: nem elég csak a szöveti elváltozást kezelni, foglalkoznunk kell a páciens érzelmeivel, gondolkodásával és környezetével is.

Gyakran ismételt kérdések - A fájdalomról érthetően.

1. Miért érezhetünk fájdalmat akkor is, ha nincs sérülés?
Az agyunk nemcsak a testből érkező jelekre reagál, hanem előrejelzéseket is készít arról, mi lehet veszélyes. Ha valamit fenyegetésként értelmez, akkor fájdalmat generálhat – még akkor is, ha már nincs szöveti károsodás. Ez különösen gyakori krónikus fájdalom esetén.

2. Hogyan csökkenthetjük a fájdalmat?
A fájdalom csökkenthető azáltal, hogy pozitív ingereket juttatunk el az agyhoz, például mozgás, masszázs vagy relaxáció révén. Ezek az ingerek segíthetnek csökkenteni az agy veszélyérzetét, és így „bezárni” a fájdalom kapuit – ahogy azt a kapuelmélet is sugallja.

3. Miért fáj ugyanaz a sérülés más embereknek eltérő mértékben?
A fájdalom nem csupán fizikai, hanem érzelmi és mentális élmény is. Az agy a fájdalmat a korábbi tapasztalatok, a hangulat, a félelem, a figyelem és a környezet alapján is értelmezi. Ezért lehet, hogy ugyanaz a sérülés valakinek alig fáj, másnak pedig nagyon.

Ne feledje!

Ahhoz, hogy valóban megértsük a fájdalmat, először az agy működését kell megismernünk. Az agyunk nem passzív megfigyelő, hanem aktív "teremtő", amely folyamatosan előrejelzéseket készít, és ezek alapján formálja az érzékelésünket. A fájdalom nem csupán egy fizikai tünet, hanem az agy döntéseinek és észlelésének eredménye, amelyet befolyásolnak az érzelmek, gondolatok és korábbi tapasztalatok.

Minél többet tudunk erről a rendszerről, annál inkább visszanyerhetjük az irányítást a fájdalom felett. Ez a tudás nemcsak a kezelést segíti, hanem reményt és lehetőséget is ad a változásra – a jobb életminőség és a teljesebb mindennapok felé.

Szakirodalom, hivatkozások

1. Melzack, R., & Wall, P. D. (1965). The Gate Control Theory of Pain. Science, 150(3699), 971–979.
   https://doi.org/10.1126/science.150.3699.971
2. Melzack, R. (1990). The neuromatrix theory of pain. Journal of Dental Education, 62(10), 882–889.
   https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/2263241/
3. Moseley, G. L. (2007). Reconceptualising pain according to modern pain science. Physical Therapy Reviews, 12(3), 169–178.
   https://doi.org/10.1179/108331907X223010
4. Friston, K. (2010). The free-energy principle: a unified brain theory? Nature Reviews Neuroscience, 11(2), 127–138.
   https://doi.org/10.1038/nrn2787
5. Seth, A. K. (2014). A predictive processing theory of sensorimotor contingencies. Cognitive Neuroscience, 5(2), 97–98.
   https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/17588928.2013.877880
6. Gatchel, R. J., Peng, Y. B., Peters, M. L., Fuchs, P. N., & Turk, D. C. (2007). The biopsychosocial approach to chronic pain: scientific advances and future directions. Psychological Bulletin, 133(4), 581–624.
   https://doi.org/10.1037/0033-2909.133.4.581

Az idei esztendő közepén, a nyári hónapokban már több alkalommal informáltuk az olvasókat facebook oldalunkon egy kiváló sportoló felkészüléséről, eredményeiről, az augusztusi világverseny pillanatairól és a jól megérdemelt és megnyert világbajnoki címről. Így néha-néha be is tekinthetett minden kedves olvasó Frida rehabilitációjába a facebook live csatornán keresztül. Most - az évente szokásos összegző, visszatekintő sorozatunkban - a világbajnok crossfit versenyző Frida sikereit foglaljuk össze egy témában:

Teljesítményorientált, sportspecifikus és szöveti analíziseken alapuló profi sportrehabilitáció a Rehab Akadémián.

Hatalmas kihívás előtt álltunk, amikor a magyar rendőrség kiváló sportolója, kategóriájában Európa legjobbjának számított versenyző jött el hozzánk a Rehab Akadémiára néhány héttel egy nemzetközi crossfit verseny a World Police and Fire Games 2017 előtt, ahol a tét nem kicsit volt. Hiszen egy los angelesi világverseny kezdődött augusztusban, ahol eldől, hogy Frida marad a világranglista 3. helyén, vagy legyőzi ellenfeleit és a világ legjobbja lesz a kategóriában a katonák és rendőrök részére megrendezett világméretű megmérettetésen. Azonnal egyértelmű volt, hogy minden apró tudásunkat össze kell szedni és a panaszokat viszonylag gyorsan megszüntetni, hogy a felkészülés intenzív időszakában a teljesítmény fejlesztése ne álljon meg.

Intenzív sportrehabilitációra kaptunk egy sportolót, akinek az alapvető sportspecifikus (crossfit) mozgások közben jelentkező panaszait, fájdalmait azonnal meg kellett szüntetni, hogy az ne hátráltassa őt a felkészülésben, az edzésekben. Nagy volt a tét, hiszen a világverseny ott volt a nyakunkon. Milyen szempontok szerint folytak a sportspecifikus vizsgálatok, analízisek?

• 1.) Az első találkozás alkalmával rendkívül fontos volt, hogy megismerjük, lokalizáljuk a problémát és feltérképezzük azokat a forrásokat, melyek az edzés közbeni fájdalmakat, nehézségeket adják.
• 2.) A másik fontos szempont volt, hogy gyorsan kell elvégezni a panaszok megszüntetését, hiszen néhány nap múlva rendkívüli terhelést kell elviselnie az izmoknak, ízületeknek a világversenyen, az intenzív edzéseken.
• 3.) Harmadik kiemelt szempontunk volt, hogy mindent úgy kell rehabilitálni, hogy még véletlenül se csökkenjen az izmok teljesítménye, hiszen a már 2 éve folyó felkészülési folyamatot nem zavarhatja meg egy szöveti optimalizálásra törekvő, de a verseny dátumára tekintettel számunkra kevés gyógyítási lehetőséget adó versenydátum. Ez pedig a teljesítményt szintén befolyásolhatja.

Célunk volt, hogy intenzíven, ha lehet akkor 2-3 kezeléssel, kb. 1 héten belül meg tudjuk szüntetni a minőségi felkészülést akadályozó fájdalmat kiváltó tényezőket. Mindezt egész napos, intenzív, napi 8 órás rehabilitációs terápiákkal, tréningekkel a fasciaháló letapadásainak, disztorzióinak megszüntetésére irányuló terápiákkal.

Melyek voltak a teljesítményorientált sportrehabilitáció kiemelt lépései?

Az első lépés egy alapos, mindenre kiterjedő funkcionális elemzés volt egy egyedileg kifejlesztett számítógépes mozgáselemző program alkalmazásával futószalagon. A sok millió grafikonból kellett kiemelni a problémát statisztikai analízisek alapján lefuttatott elemzésekkel előre vetítve az összes funkcionális láncreakciót, rizikófaktort, amely a beavatkozások kockázati és eredményesség elemzésére vonatkozó rövid távú rehabilitációs tervek felállítását biztosította számunkra.

>>>Klikkeljen a képre a részletekért, további szöveges tájékoztatóért... <<<

Második lépés volt a kinematikai láncelemzések sorozata, eredmények kiértékelése majd a szöveti analíziseken alapuló teljesítményorientált terhelési és rehabilitációs kezelési terv kidolgozása. Ehhez több lépcsőből álló számítógépes mozgáselemzésre volt szükség (BodyScreening), majd hosszas eredmény értékelésre, a terhelési viszonyok, az ok-okozati összefüggések megértése érdekében. Ennek köszönhetően a lenti fotón is látható értékeket jelenít meg számunkra a vizsgálat és ezekre írjuk rá az egyéni sportrehabilitációs protokollokat/ programokat, a manuális terápiákat és az edzésterveket.

Harmadik lépésben elindult a kezelés, melyben első helyen a fájdalom megszüntetése, a mozgástartomány visszanyerése és a teljesítmény megtartása volt a cél. Elindult az első kezelés a sportspecifikus, crossfit mozgásmintáira adaptált PhyDoArt® program. Specialitásait kihasználva manuálterápiával, fascia terápiákkal (Fascia Release, FDM), gerincterápiával, lökéshullám kezeléssel és floss-tréninggel, orvosi flossing kezeléssel együtt első 3 órás beavatkozásunk azt a célt szolgálta, hogy az akut fájdalmaktól minél hamarabb, lehetőleg 2-4 napon belül szabaduljon meg a sportoló. És ezek után viszonylag hamar el is kezdődött a lenti videón is látható szabadsúlyzós sportrehabilitációs tréning.

>>>Klikkeljen a képre a videóért.... <<<

Egy intenzív, kb. 2 éves felkészülési időszak fasciahálóban bekövetkező disztorzióit kellett relatív rövid idő alatt megszüntetni, így azonnal a  PhyDoArt^® beavatkozásokkal kezdtünk, több alkalommal ismételve abból a megfontolásból, miszerint minél hosszabb ideig tart, annál inkább javul a szövetek állapota, megszűnik a fájdalom forrása, rendezhető a terheléshez igazodott, de deformált kinematikai lánc, a fasciaháló. Ugyanakkor a lazítás, kezelések utáni pihentetés szintén megbonthatja a rendszeres terhelés, az edzés hatására kiépült erős, stabilizáló, az izomműködéshez optimális alapot biztosító fascialáncok rossz szituációkhoz adaptálódott rendszerét, így azonnal el kell kezdeni az optimalizált tréninget, hogy az optimális sportspecifikus alkalmazkodás megkezdődjön a szövetekben. Az első vizsgálatot és kezelést így hamar követte 3x több órás órás egymást követő napokon alkalmazott fascia release manuális terápia, illetve release és SMR oktatás majd hamar napi kettő egyre intenzívebb crossfit edzés.

>>>Klikkeljen a képre a részletekért, további szöveges tájékoztatóért.... <<<

A rehabilitációs kihívást sikerült sikerrel teljesíteni és Fridának 2017. augusztus 16-án a világranglista első helyére lépni az Egyesült Államokban megrendezett World Police and Fire Games 2017 versenyen.

>>>Klikkeljen a képre a részletekért, további szöveges tájékoztatóért.... <<<

Sikeresen legyőztük a fájdalmakat, ugyanakkor az aranyérem mellett már néhány órával a verseny után arról egyeztettünk, mikor kezdhetjük majd el az utómunkákat, a versenyen elszenvedett kisebb húzódás, kötőszöveti disztorzió megszüntetésére irányuló gyakorlatokat. Ezekről beszéljenek tovább a lenti képek és a fotókhoz csatolt linkek alatt olvasható gondolatok. Egy élmény volt számunkra is. Köszönjük a bizalmat ezúton is Fridának!

>>>Klikkeljen a képre a részletekért, további szöveges tájékoztatóért.... <<<

>>>Klikkeljen a képre a részletekért, további szöveges tájékoztatóért.... <<<

Rehabilitációs programok profi sportolók számára egyéni mozgásminták analizálása és a szöveti analízisek alapján sportrehabilitációs szakembereink által vezetve elérhetők a Rehab Akadémián! Bejelentkezés: +36 1 790 9900

Természetesnek vesszük, ha valahol fáj, akkor helyben keresendő a probléma forrása. Ha fájdalmat észlelünk az ágyéki gerincszakasz területén, akkor derékproblémát feltételezünk a háttérben, pedig a fájdalom forrása általában nem a fájdalom helyén, lokálisan keresendő, hanem ott ahol nincs is panasz.

Akárcsak a Maigne szindróma esetében, ami a thoracolumbális átmenet rotációs instabilitása, főleg a rotációs sportokat űzők körében, mint pl. a focistáknál fordul gyakran elő.

Jellegzetesen a lágyéki hajlatba sugárzó fájdalommal, a comb oldalsó és hátsó medencefél (sacroiliacalis vagy glutealis régió) panaszaival jár együtt. A thoraclolumbális rotációs instabilitás is képes kisugározni csíkszerűen oldalra, ezért gyakran szokták összetéveszteni az iliosacralis ízület problémájával, ám sem ez, sem pedig a porckorongok elváltozásai nem fognak ágyékba sugárzó fájdalmat okozni.

Az ilyen összefüggésekre, ok-okozati tényezőkre próbálja felhívni a figyelmet a Neuro-Ortopédiai Manuálterápia, illetve arra, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk a fájdalom lehetséges forrásaira, az egész test komplex vizsgálatára.

Írta: Leiti Renáta, gyógytornász/ Rehab Akadémia

A cikket másolni, sajátként feltüntetni tilos. Ezzel kapcsolatos szerzői jogi nyilatkozatunkat itt olvashatja.

Rehab Akadémia speciális PhyDoArt® programja egy sportspecifikus, egyénre szabott rehabilitációs és prevenciós koncepció kifejezetten futók részére. Részletek itt...

Scoliosis (gerincferdülés) két nagy csoportját különböztetjük meg

1.) Funkcionális scoliosisok esetében (amely lehet elsődleges és másodlagos) nincs jelen 3 dimenziós elváltozás. A gerinc oldalirányú görbületéhez nem társul elcsavarodás, és ezáltal bordapúp sem. A görbület előre hajolt vagy fekvő helyzetben eltűnik. Az ilyen típusú scoliosiok egyik része (másodlagos funkcionális scoliosisok) a végtaghossz abszolút vagy relatív különbsége miatt alakulnak ki.

Rövidebb oldali medencefél lebillenése, a ferde medenceállás miatt a gerinc oldalirányban elhajlik a kompenzáció érdekében. Ez a típusú scoliosis időben korrigálva a lábhosszkülönbség megszüntetésével pozitívan befolyásolható. Amikor azonban a funkcionális típusú scoliosis hosszabb ideig fennáll, és nem kezelik, strukturális elváltozások jöhetnek létre.

2.) Strukurális scoliosisnál már jelen van 3 dimenziós elváltozás is. A gerinc oldalirányú görbülete (frontális síkú elváltozás) mellé társul annak elcsavarodása (horizontális síkú elváltozás), valamint a fiziológiás homorulatainak elsimulása vagy fokozódása (saggitalis síkú elváltozás). A csigolyák deformálódnak,melyet az izmok és szalagok elváltozása is követ. Az izomzat a görbület egyik oldalán megnyúlik, az ellentétes oldalon pedig rövidül, de mindkét esetben gyengül.

A scoliosis különböző életkorokban jelentkezhet és a gerinc bármely szakaszán megjelenhet. Kialakulása és romlása sok esetben a gyors növekedés időszakára tehető. Kezdetének időpontja jelentősen befolyásolja a görbület nagyságát, és bizonyos szempontokból alkalmazott terápiák sikerességének mértékét is.

Nagyon fontos szempont a célzott, az egyéni, a rendszeresen végzett, és az időben elkezdett terápia a növekedés befejezéséig, illetve felnőttkorban is. Szóba jöhető manuális kezelési lehetőségek közül a Dorn terápia előnyös lehetőséget biztosít elsősorban a csigolyák mobilizálására, az izmok lazítására és a fájdalom csökkentésére. Emellett kiegészítőként szükség van hatékony izomerősítésre is. Olyan egyéni gyakorlatokra, melyek a gerinc korrekciójának elérését intenzív izommunkával is segítik.

Strukturális scoliosisnál, amikor nélkülözhetetlen cél a gerincferdüléses tartás – 3 dimenziós eltérés - korrekciója, ennek megtartása, fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a Dorn terápiát ki kell egészíteni egyéb, a célnak legjobban megfelelő, specifikus terápiákkal. Például Schroth terápiával (modern scoliosis terápia), melynél alkalmazott gyakorlatok célja a gerincferdüléses tartás korrigálása, az izomerősítés és a belső testkép normalizálása. Az esetek egy részében pedig a szív és a tüdő teljesítményének fokozása, a fájdalom, a porckorongok degenerációjának csökkentése. A kétféle terápia közös célja a korrekció, de az alkalmazott eszköztáruk más! Ebből a szempontból kiindulva egymásnak hatékony kiegészítői lehetnek, de egymást nem tudják helyettesíteni, kiváltani!

Másodlagos funkcionális scoliosisnál a mozgatórendszerre kifejtett közvetlen hatások közül a Dorn terápia hatékony a végtaghossz különbségének, a medence ferde helyzetének és a gerincoszlopnak a korrekciójára, az esetleges fájdalmak kezelésére. A helyesen megválasztott és rendszeresen végzett önkorrekciós gyakorlatokkal az eredmény hosszú távra is stabilizálható.

A Dorn terápia önkorrekciós gyakorlatait minden esetben egyénre szabottan, a scoliosis típusától, súlyossági fokától és kortól függően kell megválasztani.

Az eredmény további fokozása érdekében szintén szükséges lehet egyéb kiegészítő, intenzív izomerősítő gyógytorna gyakorlatrendszer alkalmazása is, kiemelendő, hogy ebben a Schroth terápia az elsődleges, a Dorn pedig csupán kiegészítő lehet. Kérje szakképzett gyógytornászok, Schroth terapeutáink tanácsát, a gerincferdülés kezelésében, terápiás lehetőségeiben.

Írta: Kanyó Ildikó, Schroth terapeuta (Németország), gyógytornász, Nemzetközi Dorn instruktor

Kérdése merült fel a tájékoztató elolvasása után?
Keressen minket bátran! Írjon az oldal jobb alsó sarkában megjelenő chatablakban, vagy hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es, vagy a +36 1 766 4587-es telefonszámon. Szívesen segítünk!

Milyen kezelés az állkapocs-ízületi terápia, vagy más néven Temporomandibularis terápia?

Meglepően sok ember szenved olyan fejfájástól, arc területén jelentkező fájdalmaktól, nyaki- és hátfájdalmaktól amelyeknek valódi oka ismeretlen. Ilyen esetekben válik igazán nyilvánvalóvá, milyen centrális szerepe van a - korábban szinte mindig elhanyagolt - rágóízületnek különféle megbetegedések, kellemetlen tünetek kialakulásában.

A panaszok valódi oka a rágóízület (articulatio temporomandibularis) struktúrális és funkcionális elváltozásaiban kereshető. A komplett "megbetegedést" - melynek középpontjában a rágóízület áll - , nevezzük Cranio-Mandibularis Dysfunctio-nak (CMD).

A rágóízületben keletkezett elváltozás hatására az ízület felépétésében megváltozik, működése rosszabbodik és az ilyenkor keletkező tünetek már túlmennek a rágáskor jelentkező zavaroknál. Amikor a rágóízület nincs egy megfelelő, fiziológiás pozícióban rágás közben finom krepitáció, ízületi fájdalom vagy fogfájás, esetleg fülzúgás, szédülés, fej- és/vagy arcfájdalom jelentkezhet. Ez kifejti hatását a gerincoszlopra és ezzel az egész test statikájára. Másik oldalról nézve a testtartásban bekövetkező változások (pl. végtaghossz különbség, medence ferde állása, scoliosis, hanyag tartás stb.) a rágóízület működésére is negatív hatást fejtenek ki, amelyből kialakulhatnak bizonyos idő eltelte után a fent említett panaszok, tünetek.

A rágás, a rágómozgások változnak, amely az izmok tónusának fokozódásához, triggerpontok kialakulásához ezzel pedig további kelemetlen tünetekhez vezethetnek pl. a rágóizmok, mimikai izmok, nyakizmok területén.

Panaszok, amelyek utalnak a rágóízület problémájára:

• gyakori éjszakai fogcsikorgatás a rágóizmok tónusának fokozódásához vezet, amely pedig okozhat erős fejfájást, migrénes rohamokat,
• gyakori vagy állandó fülzúgás (tinnitus),
• gerinc görbületeinek saggitalis irányú változásai: fokozott cervicalis és lumbalis lordosis, fokozott thoracalis kyphosis
• ízületi gyulladás (arthritis)
• alsó végtag hosszkülönbségének változása
• stressz
• baleset
• hosszú ideig tartó fogászati, szájsebészeti beavatkozások

A rágóízület funkcionális és struktúrális probémájának megoldásában van a segítségünkre a Temporomandibularis terápia, amely egy alapos vizsgálatot követően az ízületen belüli és ízület körüli eltérések hatékony megszüntetésére tereli a hangsúly. Nagy figyelmet fordít az ízület kezelése mellett a statikai eltérések hatására bekövetkező lágyrészelváltozás (izomspazmus, triggerpontok stb.) megszüntetésére is.

Kérdése merült fel a tájékoztató elolvasása után?
Keressen minket bátran! Írjon az oldal jobb alsó sarkában megjelenő chatablakban, vagy hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es, vagy a +36 1 766 4587-es telefonszámon. Szívesen segítünk!