Sportolókkal szemben állított követelmények egyre magasabbak. Ha egy sportoló megsérül, nem tudja piaci értékének megfelelő teljesítményt a pályán produkálni, a klub számára veszteség. Minél később kerül vissza csapatába, minél később tudja biztosítani sérülése előtti teljesítményt, annál nagyobb a veszteség.  Sportoló rehabilitációját végző team munkáján tehát nagy hangsúly van! Első és legfontosabb kérdés: Hogyan tudja a rehabilitációt végző team a sportolót a lehető leghamarabb a régi, vagy a réginél még jobb szintre "visszaállítani" úgy, hogy az rövid és hosszútávon ne menjen a sportoló egészségének kárára? Ebből fakadó elvárások, követelmények miatt az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a sportfizioterápia területe. Így van ez Magyarországon is.

Masszázst, elektroterápiát, jegelést - amely a fájdalmat adatott kiküszöbölni -, vagyis a passzív terápiát felváltotta az aktív, a funkcionális rehabilitáció. Régebben, amikor a fájdalom úgymond a passzív kezelések hatására csökkent, máris visszaküldték a sportolót csapatába, és sokszor elvárták tőle azt a teljesítményt, amely a fájdalmat kiváltó sérülés bekövetkezte előtt volt. A fájdalom csökkent, de a specifikus rehabilitáció hiányzott, mert a teljesítmény, a gyorsaság, a koordináció, az erő, az állóképesség stb., nem álltak vissza a sérülés előtti szintre. Mindezek miatti ellentétek pedig újból és újból visszatérő sérülésekhez, károsodások kialakulásához vezettek mind rövid, mint pedig hosszútávon egyaránt!

Ezen negatív tapasztalatok hatására kezdték el a sportolók terhelhetőségét analizálni és olyan individuális (egyéni, személyes, önálló) tréningprogramokat kialakítani, amely maximálisan figyelembe vette/veszi a szövetek gyógyulási fázisait. Így szerzett tapasztalatokat, eredményeket beépítették az aktív rehabilitációba. Prof. van Wingerden úttörője volt a sportfizioterápiának az 1980-as években, mert ő volt az elsők között aki azt mondta, hogy véget kell vetni a sportolók szakszerűtlen ellátásának a sportteljesítmény biztosítása és az sportoló egészségének megtartása érdekében, és ki kell építi a legmodernebb fizioterápiás és sporttudományi alapokra épülő sportfizioterápia képzést.

A sportfizioterápia ismeretanyaga minden páciens számára - legyen az egy egyszerű hobbisportoló, vagy kórházban fekvő beteg, vagy élsportoló - biztosítja a sérülés utáni legjobb kezelés lehetőségét és minden esetben az aktív, funkcionális rehabilitációt helyezi előtérbe. Az általunk kéviselt eredeti sportrehabilitációs irányzatoknak - egyiket ebből Prof. Dr. Bert van Wingerden vezetésével tartjuk Magyarországon - nemzetközi szinten 3 különböző, egymásra épülő blokkja van.

Képzés "A", "B", és "C" blokkokban kerül megrendezésre. Rövid összefoglaló a blokkokról:

1.) PRTA és PRTB - Ez a képzés a hobbi és élsportolók kezelésére, kíséretére és ellenőrzésére alkalmas, elsősorban gyógytornászok, orvosok, diplomás sporttanárok részére, akik a mindennapi gyakorlatban sportolókkal (pl. egyesületeknél) dolgoznak. A "B" blokk vizsgával záródik, mely után orvosok, diplomás sporttanárok PRT oklevelet, gyógytornászok pedig Sportfizioterapeuta oklevelet kapnak.

2.) PRTC egy egyéves képzés a PRTB vizsga után, specializálva a tréning, tréningtervezés és a coaching területére. A "C" blokknál nagyon fontos a személyes tapasztalat és egy megfelelő terhelhetőségi/edzettségi szint, valamint Rehabilitációs trénerként, Sportfizioterapeutaként megszerzett személyes gyakorlati tapasztalat! Ennek értelmében ez a "szakosítás" csak azok számára megfelelő, akik a tréningek területén tapasztalatokkal rendelkeznek, valamint a PRTB szintű sportfizioterápia vizsgával rendelkeznek, illetve a sportolók tréningjében és a coachingban magukat tovább képzik.

Kérdése merült fel a tájékoztató elolvasása után?
Keressen minket bátran! Írjon az oldal jobb alsó sarkában megjelenő chatablakban, vagy hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es, vagy a +36 1 766 4587-es telefonszámon. Szívesen segítünk!

Ellentét a teljesítménynövekedés és a sérülés között? - A szuperkompenzáció egy fogalom, mely a tréning utáni teljesítménynövekedést írja le. A teljesítmény növekedése, mely egy bizonyos idő után lép fel, az adott inger függvényében. Az ingert meghatározza az intenzitás, állóképesség, sűrűség, tempó stb.

• 1. fázis: Adott terhelés, vagy tréning a homeosztázis pusztításához vezet. A vonal a grafikonon süllyed.
• 2. fázis: Regeneráció, az energia-visszanyerés fázisa, melyben a grafikon vonala a kezdeti nívót eléri.
• 3. fázis: A grafikon vonala a kezdeti nívó fölé emelkedik.
• 4.  fázis: Reverzibilitás, megfordíthatóság fázisa, melyben a kezdeti nívó elérésre kerül, sőt a kezdeti nívó alá csökkenhet.

Elméletünk a következő: ha a  tréner/terapeuta a szuperkompenzáció területén az első tréning után  a következő tréninget tervezi, egy növekedés (időben) mutatkozik a teljesítményben, mert testünk mindig próbál egyensúlyt tartani a terhelés és terhelhetőség között. Azért, hogy az egyensúly újra helyre álljon a katabolizmus (pusztítás) után - nomális körülmények között - az anabolizmus (felépítés) következik.

Az első probléma ennél az elméletnél, hogy a különböző működési rendszerek különböző szuperkompenzációs időket, vagy regenerációs időket mutatnak, melyek ugyancsak sok paramétertől függenek. Ezért a szuperkompenzációt egy elméleti modellnek kell tekintenünk, amit a gyakorlatban óvatossággal kell alkalmaznunk. Ha a szuperkompenzációs idők a különböző energiarendszerek által nem lesznek respektálva, túledzés fenyeget, melynek többféle negatív következménye van a teljesítményre.

A szuperkompenzációs elmélet második problémája, hogy az ember az egyszerűség kedvéért az energiarendszerek és az izomzat (szarkomer) aktív alkotóelemeinek szétrombolásából indul ki. Ezek az energiarendszerek a teljesítmény növekedéséért felelősek. Ez sajnos nem helyes! Az energiarendszerek regenerációja szükséges és feltétel a következő teljesítményszint megvalósításához. A mozgatórendszer passzív részének adaptációja szükséges a sérülések megelőzéséhez és ahhoz, hogy a teljesítménynövekedést valójában az egész test át tudja venni. Ez a kötőszövet által biztosított "specifikus terhelhetőség", mely a legnagyobb részben felelős azért, hogy az ember a teljesítményt egyáltalán hozni/produkálni tudja. A kötőszövet adaptációs előzményeinek "nem elismerése", "nem ismerése" hosszútávon a mozgás szervrendszer passzív részének sérüléséhez vezet. Például: ínak, tapadási helyek, kötőszövet az izomban, csontok, stb.

Azért, hogy az "időszakokra történő osztás" még komplikáltabb legyen, figyelembe kell vennünk, hogy a mozgás szervrendszer passzív része nem szuperkompenzációval reagál a terhelésre, hanem adaptációval (az alkalmazott terhelés függvényében). Nem szuperkompenzáció, de a terhelés egy perfekt adaptációja. Ez az alkalmazkodás a kötőszövet matrix, vagy alapanyag relatív gyors adaptációjával történik.

Matrix "Turn-over" ideje az energiarendszer szuperkompenzációval összehasonlítva egy lassúbb folyamat. A tréning "vonalas" tervezése (mikro-, vagy makro időszakokra osztása) energetikailag lehetséges, hosszútávon a mozgás szervrendszer passzív részénél fiziológiailag (élettanilag) és hisztológiailag (szövettanilag) nem kivitelezhető. A "matrix időszakokra" osztás ezeket a problémákat meg tudja oldani, vele együtt sérüléseket, túledzéseket és a teljesítményfokozás stagnálását megelőzni.

A szuperkompenzáció egy következő kritikus pontja, hogy az energiarendszerek a nyugalmi helyzetben, a szünetben, a terhelés után a helyes táplálkozással regenerálódnak, felépülnek. A kötőszövet csak az aktivitás és terhelés alatt épül fel, mivel a sejtek optimális szintézisaktivitást mutatnak és a specifikus terhelés adaptációját újra egyensúlyba hozzák. A funkció meghatározza a szervet. Így egyértelmű, hogy a pihenés mint rehabilitációs eljárás a lehető legrosszabb választás, amit az ember tehet, mert a TERHELHETŐSÉG TOVÁBB CSÖKKEN.

Civilizációnk, melyre a mozgáshiány jellemző, tisztán mutatja, hogy a negatív adaptáció mit jelent a terhelhetőség szemszögéből. Kulcsszó kellene, hogy legyen a mátrix periodicitás tréningek és rehabilitáció idején egyaránt. A teljesítmény, a teljesítőképesség, ennek növekedése időben valószínűleg lassabb lesz, de a specifikus terhelhetőség növekszik. Ez pedig gondoskodik:

• - sérülések megelőzéséről,
• - a teljesítmény, a teljesítőképesség megőrzéséről  (pl. a szezon alatt),
• - túledzés megelőzéséről.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szuperkompenzáció használatot a tréningtervezésben, vezetésben óvatossággal kell interpretálni és a sérülési profilaxis szemszögéből a kötőszövet adaptációt is szem előtt kell tartani. Ez annyit jelent, hogy -e szakmai terület specifikus ismerete szükséges. A sérülés utáni rehabilitációban a szuperkompenzáció csak szekundáris jelentőségű. Itt majdnem mindig sérülésekről van szó (a passzív mozgásapparátusban) és a kötőszövet adaptációját elsődlegesen kell figyelembe venni. Egy matrix periodizálás a rehabilitációban kötelező! A kötőszövet adaptációs lehetőségeinek figyelmen kívül hagyásával, a tréningvezetés a rehabilitációban lehetetlen, sőt nagyon negatív hatása van a gyógyulás oldaláról nézve. Krónikus sérülések, teljesítménycsökkenések és a profiknak munkakiesés a következménye.

Cikkhez kapcsolódó tanfolyamok:

• Sportfizioterápia, Rehabilitációs Tréner képzés
• Aktív Rehabilitáció PRT® Koncept szerint

Prof. Dr. B.A.M. van Wingerden
PhD.,PRT.,ATC.
Direktor International Academy for Sportscience

AKTÍV REHAB - Gerincrehabilitáció egy speciális nézőpontból. / Funkcionális gerinctréning képzés a gerincet érintő megbetegedések, panaszok modern szemléletű rehabilitálására helyezi a hangsúlyt. A szakmai elmélet szerint a patológiás folyamatok hatékony rehabilitálásához, valamint megelőzéséhez ismerni kell a szövetek felépítését és sejtszintű működését is. Hiszen ha tudjuk, hogy a sejtek miből táplálkoznak és miből építkeznek, melyek a legspecifikusabb ingerei, akkor meg tudjuk adni a szövetnek mindazt, amire szüksége van a regenerációhoz, így a spontán sérülések elkerülhetők, ill. a degeneratív folyamatok hatékonyabban kezelhetők.

Sajnos a gerinc különböző eredetű megbetegedéseinek gyógyítása sok esetben passzív módszerekkel történik, mint pl. masszázs, elektroterápia, gyógyszerek, vagy különböző manuális terápiák alkalmazása. Ezek a gyakran alkalmazott kezelési formák nagyon hatékonyak a tünetek, panaszok csökkentésében, azonban hosszú távon nem biztosítják a páciens számára szükséges terhelhetőségi szintet pl. munkahelyen, vagy egy-egy sporttevékenység közben. Vagyis nagyon sokszor elmarad a hosszú távú hatás!

Nagyon fontos szerepe kell, hogy legyen a rehabilitációs tervek készítésénél, kivitelezésénél a funkcionális diagnózisnak, amely az aktív rehabilitációban nélkülözhetetlen a célok és a cél eléréséhez alkalmazott módszerek meghatározásához. A modern fizioterápiát/rehabilitációt már nem lehet elképzelni az aktív rehabilitáció nélkül, mert ez az egyetlen lehetőség a páciens terhelhetőségének, terhelhetőségi szintjének emelésére. Ezen a szinten már nincsenek passzív terápiás módszerek a funkcionális terhelhetőség elérésének céljából.

Aktív rehabilitáció elemeinek összeállításához szükség van a tréninglehetőségek, a terhelhetőségi variációk, az adaptációs folyamatok, a sebgyógyulás fiziológiás folyamatainak, a szövetek fiziológiás működésének ismeretére is. A funkcionális diagnózis felállításával válik majd világossá a probléma/fájdalom valódi oka, amely a munkát, a sporttevékenységet, a mindennapi mozgásokat/mozdulatokat zavarja, illetve láncreakciót indít el a testben, hiszen lokális problémáról már rég nem beszélhetünk!

Nem elegendő csupán gyakorlatok elvégzése, azokat adaptálni kell a hétköznapi mozgásfolyamatokba, mozgásmintákba, a sportba. Gyakorlati elemeket úgy kell egymásra építeni, hogy az átmenetet (transzfer) minden szempontból biztosítani tudjuk páciensünknek. Biztosítva ezáltal a hatékonyabb gyógyulást és az újbóli sérülések kialakulásának elkerülését.

Gyakorlatok átvezetése, a transzfer biztosítása egy rendkívül fontos eleme a képzésnek. Ehhez szükség van mozgás struktúrára, koordinációra, szinkronizációra, stabilizációra stb. Amennyiben páciensnek álló helyzetben van problémája, akkor álló helyzetben kell tréningezni, nem pedig a kezelőágyon, vagy egyéb, a transzfert nem biztosító pozíciókban. Technikai variációk tárháza áll lehetőségként a gerinctréner és a páciense előtt a szabad súlyzós rehabilitációs programok alkalmazásával, variálható a pozíció, a testhelyzet, a mozgásminta, a mozgásirány stb. Ez a rendkívüli szabadság kell a rehabilitációhoz!

A gerinc területén jelentkező panaszok, sérülések okozója sokszor az egyoldalú terhelés és az általános terhelhetőségi szint csökkenése. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy hosszú távú stabilitás érdekében a megbetegedések klasszikus kezelését aktív tréningformákkal lell kiegészíteni. Továbbképzésünk ezeknek a specifikus edzés - és tréningformáknak összeállításában pontos és hatékony elsajátításában, diagnózisok szerinti adaptációjában nyújt minden érdeklődőnek segítséget!

Funkcionális gerinctréning képzése 4 napból, azaz 40 órából álló továbbképzés. Röviden  az elméleti és gyakorlati órák tartalmából:

• - Aktív rehabilitáció alapjai,
• - Funkcionális analízisek,
• - Funkcionális tréningek
• - Rehabilitációs és prevenciós kezelési lehetőségek,
• - Páciens általános és speciális terhelhetőségének megállapítása/fejlesztése
• - Szöveti károsodások, azok rehabilitációja
• - Megbetegedett/sérült páciens számára adható általános és speciális aktív rehabilitációs programok összeállítása
• - és még sok egyéb.

Továbbképzés tervezett időpontja: 2025/2026

Képzés helye:  BUDAPEST: PhysioVit 1135, Budapest, Béke u. 23. (Helyszín változtatás jogát fenntartjuk!)

Akik a tanfolyamon részt vehetnek: orvosok, gyógytornászok, utolsó éves gyógytornász hallgatók és utolsó éves orvostan hallgatók

Orvosok, gyógytornászok kompetenciái a tanfolyam esetében mások. Ezért a tanfolyammal kapcsolatosan megkötött Továbbképzési szerződés külön-külön szabályozza a szakmacsoportok kompetenciáit, a megtanult tanfolyami anyag saját kompetenciába beillesztését, valamint azt, hogy melyik szakmacsoport határai hol helyezkednek el a tanfolyami anyag használhatóságát illetően. 

Hogyan zajlik a jelentkezés? Jelentkezés elfogadásának feltétele az előképzettség valamelyikének megléte, amelyet a jelentkezéskor igazolni kell. Amennyiben megvan a szükséges előképzettség, akkor ki kell tölteni az online jelentkezési lapot. Sikeres elküldést követően a hozzánk beérkezett adatokat ellenőrizzük, majd amennyiben minden megfelelő, az előképzettség is megvan visszaigazoljuk azt Emailben a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Email címről. Ezzel párhuzamosan egy másik Emailben proforma számlát küldünk a befizetési tájékoztatóval.  A jelentkezési lapon is beküldhető az előképzettségi igazolás, de ebben az esetben kép formában (.jpg) javasoljuk, kis kiterjesztésben. A nyilvántartási szám megadása a jelentkezési lapon szintén kötelező. Ennek a nyilvántartási számnak az ellenőrzését az Országos Kórházi Főigazgatóságnál az előképzettség igazolásának beküldésével párhuzamosan elvégezzük.

Amennyiben gyógytornász, vagy orvostan hallgatóként venne részt a tanfolyamon, akkor kérjük olyan igazolást csatoljon, amely igazolja a hallgatói jogviszonyt. Ezt minden esetben a Főiskola/Egyetem tanulmányi osztálya állítja ki az Ön részére. Ezt kell csatolni .jpg formátumban, vagy külön Emailben elküldeni a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre. Hallgatóknak nyilvántartási száma az Országos Kórházi Főigazgatóságnál nincs.

Fontos! Csak és kizárólag akkor igazoljuk vissza a tanfolyami jelentkezés elfogadását, ha megvan az előképzettség. Kérjük, hogy a fent megjelölt előképzettség nélkül ne adja le a regisztrációját!