Az emberi vállöv a mozgásszervrendszer egyik legkomplexebb biomechanikai egysége, amelynek megfelelő működését nem egyetlen ízület, hanem több anatómiai struktúra precíz, egymással összehangolt együttműködése biztosítja. Bár a legtöbb ember a váll mozgásait kizárólag a glenohumeralis ízülethez köti, a vállbiomechanikai kutatások egyértelműen igazolták, hogy a teljes felső végtagi eleváció, a fej fölé emelés, a támaszkodási funkciók, valamint a finom koordinált mozgások csak úgy valósulhatnak meg, ha a scapulothoracalis rendszer, a sternoclavicularis ízület, a glenohumeralis ízület és az egyik gyakran háttérbe szoruló, de kulcsfontosságú kapcsolat, az acromioclavicularis ízület (továbbiakban AC ízület) biomechanikailag tökéletes szinkronban működik.

A vállöv biomechanikájának egyik legismertebb kutatója, Inman Verne T. már az 1940-es években leírta, hogy a kar elevációja során a váll működése nem izolált humerusmozgás eredménye, hanem egy összetett kinematikai kapcsolat, amelyet később scapulohumeralis ritmusnak neveztek el. Az eredeti modell szerint a teljes 180 fokos vállflexió vagy abductio során körülbelül 120 fok mozgás jön létre a glenohumeralis ízületben, míg közel 60 fok a lapocka és a clavicula összehangolt mozgásából származik (Inman et al., 1944).

Az AC ízület a clavicula lateralis vége és az acromion között helyezkedik el. Bár makroszkóposan jelentéktelennek tűnhet, biomechanikai szerepe kiemelkedő. Az ízület elsődleges feladata ugyanis nem nagy mozgástartomány biztosítása, hanem a lapocka háromdimenziós mozgásainak finomhangolása és a felső végtagról érkező mechanikai erők továbbítása az axiális váz felé. A klasszikus anatómiai munkák szerint az AC ízület rostporccal borított felszínei kifejezetten arra specializálódtak, hogy ismétlődő kompressziós és nyíróerőket képesek legyenek tolerálni (Rockwood & Matsen, The Shoulder, 2017).

A biomechanikai jelentőségét jól mutatja, hogy minden olyan hétköznapi mozdulat során, amikor az ember felemeli a karját — például hajmosás közben, felső polcra nyúlva, ruhaváltás során, autóvezetés közben a biztonsági öv használatakor vagy sporttevékenységek alatt — a lapocka felfelé rotációja, posterior tilt mozgása és kifelé rotációja csak akkor történhet meg megfelelően, ha az AC ízület képes az ehhez szükséges mikromobilitást biztosítani.

A modern háromdimenziós mozgásanalízisek, különösen Ludewig Paula M. és munkacsoportjának vizsgálatai kimutatták, hogy a lapocka mozgása eleváció során átlagosan 50–60 fok upward rotációt, 20–30 fok posterior tilt-et, valamint 15–25 fok külső rotációt igényel, és ezeknek a mozgásoknak jelentős része közvetetten az AC ízület adaptív mechanikáján keresztül valósul meg (Ludewig et al., Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 2009).

Ez biomechanikai szempontból különösen érdekessé teszi azokat a klinikai eseteket, amikor a beteg látszólag minden előzmény nélkül arra ébred, hogy a karját nem képes megfelelően megemelni, a vállcsúcs környékén feszülést érez, bizonyos mozgások kivitelezése pedig hirtelen korlátozottá válik.  A köznyelv ezt gyakran egyszerűen úgy fogalmazza meg, hogy „elfeküdtem a vállamat”, azonban az utóbbi évek neuromuszkuloszkeletális kutatásai arra utalnak, hogy a háttérben ennél jóval összetettebb mechanikai és neurofiziológiai folyamatok zajlanak. Ez az állapot aztán tovább mélyülve eljuthat akár a „befagyott váll” állapotáig is.

Amennyiben az alvás során a felső végtag hosszabb ideig fej fölötti, abduktált vagy flexiós helyzetben rögzül, a scapula tartós upward rotációban marad, a clavicula megváltozott tengelyhelyzetben stabilizálódik, miközben az AC ízület tokja, valamint a coracoclavicularis ligamentum rendszer — különösen a ligamentum trapezoideum és ligamentum conoideum — hosszan fennálló mechanikai terhelés alá kerül. Az ilyen statikus helyzetek jelentősen eltérnek azoktól a dinamikus terhelésektől, amelyekre az ízület evolúciósan adaptálódott.

A mechanikai túlterhelés következtében aktiválódnak az ízületi tokban, az ízületi szalagokban és a periarticularis szövetekben található mechanoreceptorok. A fascia-kutatásokkal foglalkozó Helene Langevin és munkacsoportja igazolta, hogy a kötőszövetekben elhelyezkedő mechanoszenzoros rendszerek tartós statikus deformáció esetén jelentős afferens idegrendszeri választ képesek generálni, amely befolyásolja az izomtónust, a propriocepciót és a lokális neuromuscularis kontrollt (Langevin et al., Journal of Applied Physiology, 2006).

Ennek következménye, hogy az idegrendszer a kialakuló mechanikai stresszt potenciális veszélyként érzékelheti. A modern fájdalomtudomány szerint ilyenkor nem strukturális sérülés történik elsőként, hanem az idegrendszer preventív védelmi mechanizmusai lépnek működésbe. Lorimer Moseley és David Butler fájdalomtudományi modelljei alapján az agy elsődleges feladata nem a mozgás fenntartása, hanem a potenciálisan veszélyeztetett struktúrák védelme. Ezért a váll körüli izomaktivációs mintázatok átmenetileg megváltozhatnak, a deltaizom, a rotátorköpeny és a lapockastabilizátor izmok működése gátlás alá kerülhet, amit a beteg úgy él meg, hogy „a kar egyszerűen nem akar működni”.

A vállöv biomechanikai rendszere rendkívül érzékeny a kismértékű kinematikai eltérésekre. Kutatások igazolják, hogy már néhány fokos scapuláris mozgáseltérés vagy néhány milliméteres clavicularis pozícióváltozás elegendő lehet ahhoz, hogy megváltozzon a subacromialis tér mérete, fokozódjon a rotátorköpeny kompressziója, valamint kialakuljanak olyan kompenzációs mechanizmusok, amelyek később krónikus vállpanaszokhoz vezethetnek (Kibler et al., British Journal of Sports Medicine, 2013).

Érdekes módon tehát egy olyan banálisnak tűnő esemény, mint egy több órán keresztül fennálló kedvezőtlen alvási pozíció, képes lehet átmenetileg felborítani a vállöv teljes biomechanikai egyensúlyát. Nem azért, mert az illető „meghúzott egy izmot”, hanem azért, mert az AC ízület, a lapocka, a clavicula és a neuromuscularis kontrollrendszer közötti finoman hangolt biomechanikai együttműködés ideiglenesen elveszíti optimális működését.

A váll biomechanikájának egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy az emberi test ritkán jelez véletlenszerűen. Sok esetben egy egyszerűnek tűnő reggeli vállmerevség, váratlan vállgyengeség vagy a kar emelésének hirtelen nehezítettsége nem önmagában egy lokális probléma következménye, hanem annak a jele, hogy a vállöv teljes funkcionális rendszerében átmeneti biomechanikai egyensúlyvesztés alakult ki.

A modern rehabilitációs szemlélet ezért ma már egyre inkább eltávolodik attól a leegyszerűsítő megközelítéstől, amely minden vállfájdalmat izolált struktúrasérülésként értelmez. Ehelyett a hangsúly fokozatosan a teljes mozgáslánc, az ízületi mikromechanika, a neuromuscularis kontroll és a szövetek mechanobiológiai válaszainak komplex vizsgálata felé tolódik.

Más szóval: amit a hétköznapi ember úgy fogalmaz meg, hogy „rosszul feküdtem és elaludtam a vállamat”, az a vállöv biomechanikáját vizsgáló modern tudomány szemszögéből valójában egy rendkívül összetett anatómiai, neurológiai és mechanikai adaptációs zavar átmeneti megjelenése.

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Ha ezek közül egy, vagy több jelen van nálad is, akkor egy érdekes kapcsolati rendszerre hívjuk fel figyelmed, amelyre figyelj oda ülés és munka közben is.

A felsorolt tünetek mögött egy közös pont áll, az állkapocs-ízület. Hogyan függ össze a koncentrációs képesség, a látás, a hallás, a beszédfunkciók a testtartással? Mi köze ennek a nyaki gerincszakasz panaszaihoz, fájdalmaihoz? Hogyan lehet a nyaki gerinc egészségének megőrzésével fejleszteni a koncentrációs képességet, a látást, a hallást és a gesztikulációt, vagy a beszéd képességét? Mi köze van mindennek a rágóízülethez? Bemutatom.

Az ízület alkotásában a koponya egyik csontja, a halántékcsont, valamint az állkapocscsont vesz részt. Utóbbi csont, az állkapocs, kettő ízülettel kapcsolódik a koponyához, és lágyszöveti összeköttetések veszik körül. Kiemelt jelentősége van az izmoknak ezen belül a rágóizmoknak, a nyaki izmoknak (elől és hátul), a légzést segítő izmoknak, vagy a gesztikulációért is felelős mimikai izmoknak. Ezeket nevezhetjük lágyszöveteknek. Működésüket erősen befolyásolják a beszéd közben végzett nyelvmozgások, a számítógépen munka közben végzett szemmozgások, merev nézés, vagy a fej helyzetének változásakor létrejött merev tarkóizmok. Megváltoztatják ugyanis az állkapocsízület térbeli helyzetét, és ezzel nagyobb nyomásterhelést hoznak létre az állkapocsízületben, aminek későbbi időszakban már a hallás befolyásolásához is lehet köze szintén izomlánc-kapcsolatok által.

Mindez azt is magában hordozza, hogy bármelyik itt felsorolt területen terhelésváltozás áll be (például tartáseltérés, stressz miatt), vagy megbomlik az izmok összehangolt működése, azonnal hiba csúszik az egész nyak-vállöv-fej működési rendszerbe, és ez tünetek formájában nyilvánul meg a mindennapokban. Milyen tünetekben?

– Rágóizmok merevsége miatti fogcsikorgatás
– Szemgolyót mozgató izmok miatti szemfáradás, koncentrációs zavar, szájnyitási zavarok, vagy izomfeszesség miatti beszédzavarok
– Ízületi kattogás és fájdalom az izmok tónusváltozása miatt
– Nyálmirigyek nem megfelelő működése, szájszárazság
– Vérnyomás-emelkedés, fejfájás, melynek szintén köze van a nyaki izmok tónusváltozásához és az állkapocs-ízület körüli rágóizmok feszességéhez
– Halláscsökkenés, vagy fülzúgás, amelynek köze van a fülben elhelyezkedő, hangrezgések felfogásában és a dobhártya felé közvetítésében szerepet játszó csontocskákat (kalapácsot, üllőt, kengyelt) mozgató izmok feszességének

Nagyon sok okozója lehet az állkapocsízületi problémának. Van olyan eset, hogy a kiváltó okozó a nyakcsigolyáknál vagy a szemnél van, vagy éppen a fül-orr-gégészeti panaszokban keresendő. Tartáshibák, belső szervi, azaz viszcerális letapadások szintén lehetnek a hátterében.

Nézzünk néhány kérdést, amelyeket tegyél fel te is magadnak, ha tisztázni szeretnéd, hogy van-e az állkapocs-ízületedben nem harmonikus működésre utaló jelzés.

• – Kellemetlenségek, panaszok hol, mikor milyenek, hogyan jelentkeznek, mióta vannak és miért alakulnak ki?
• – Vannak-e olyan mozgások, amelyek a kellemetlen érzéseket, a panaszokat megszüntetik?
• – Vannak-e olyan mozgások, amelyek a kellemetlen érzéseket, a panaszokat fokozzák?
• – Volt-e, illetve ha igen, akkor mikor volt az utolsó fogászati kezelés? Milyen beavatkozásokat végeztek a fogorvosnál?
• – Használsz-e valamilyen fogászati sínt?
• – Kaptál e kezeléseket valamilyen mozgásszervi problémára és ha igen, akkor milyeneket?
• – Volt-e, illetve mikor és mi volt az utolsó rehabilitációs kezelésed? Az befolyásolta-e a panaszokat és ha igen, akkor mit változtatott?
• – Mennyire van jelen a stressz napi tevékenységed során, és az hogyan változtatja a panaszokat?
• – Van-e hallásproblémád, vagy szembetegséged?
• – Szokott-e fájni a fejed és ha igen, hogyan, milyen gyakran?– Gerincpanaszaid vannak-e, és ha igen, hol és milyenek?
• – Volt-e korábban baleset miatt sérülésed, hasi operációd, vagy valamilyen ízületi műtéted? Ha igen, mikor, hol, és vannak-e annak a területnek panaszai?
• – Milyen cipőt használsz?
• – Mit és hogyan mozogsz naponta?
• – Ülőmunkát végzel többségében, vagy egyéb, például fizikai munkát?
• – Használsz-e szemüveget? Új az a szemüveg, vagy a már megszokott régebbi típus?

Nem is olyan egyszerű, ugye? Nem elég csak az állkapoccsal foglalkozni. Szükség van az egész test ismeretére is ahhoz, hogy megelőzzük, vagy legyőzzük az állkapocsízületi problémát. Ne csak a tünetet kezeljük, hanem az okot is, ezáltal az egész testet. Ha a feltett kérdések alapján legalább kettő „igen” választ kaptál, érdemes megvizsgáltatni, majd megelőző jelleggel aktívan tenni is a láncszerű panaszok, a láncolatok kialakulásának elkerülése érdekében.

Hol tudod az állkapocsízületet kivizsgáltatni?

Az elmúlt 11 évben kialakult egy fogorvosokból, szájsebészekből, gyógytornászokból álló un. CMD hálózat az országban, akik képzéseinket vettek részt és ismerik, tudják, hogyan kell az állkapocs-ízületi működéseket analizálni, panaszokat lokalizálni és megszüntetni.

Tanácsra van szükséged szakemberek keresésében, vagy szeretnél egy gyors állapotfelmérést az állkapocsízületi működések átvizsgálására, akkor várjuk jelentkezésed a PhysioVit Sport és Rehab Akadémián.

Ezt a cikket Kanyó Ildikó a Behaviour magazin nyomtatott és online sajtója számára írta.

Kérje a témában profi gyógytornászaink, sportfizioterapeutáink tanácsát a módszerről itt: +36 1 790 9900