Mi az a sportrehabilitáció? – A sportrehabilitáció a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat

Képzelje el: ott áll a pályán, minden izma feszül, a csapat várja a visszatérését, de egy korábbi sérülés miatt még mindig hezitál. Vajon mikor lesz ismét százszázalékos? És hogyan térhet vissza úgy, hogy elkerülje a kiújuló sérüléseket, sőt – talán még jobb legyen, mint valaha? Itt lép színre a sportrehabilitáció: a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat, amelynek hátterében egy egész szakértői csapat dolgozik Önért.

A sportrehabilitáció – ahogy a szakmai leírás is kiemeli – nem egy sablonos gyakorlatgyűjtemény, hanem egy személyre szabott, tudományosan megalapozott program. A gyógytornászok, sportorvosok, edzők és egyéb egészségügyi szakemberek szoros együttműködésében zajlik, mindig szem előtt tartva az adott sportág biomechanikai és energetikai követelményeit, valamint az egyéni terhelhetőséget és regenerációs kapacitást. Legyen szó focistáról, úszóról vagy hobbifutóról – egy a lényeg: a célzott, személyre szabott visszatérés a pályára.

Mire fókuszál a sportrehabilitáció?

• Prevenció – a sérülések megelőzése, rizikófaktorok feltérképezése és kezelése.
• Kezelés – a meglévő sérülések gyors, de biztonságos gyógyítása.
• Teljesítmény-optimalizálás – nem csak helyreállít, hanem fejleszt is!

A sportrehabilitáció folyamata – lépésről lépésre

No, de hogyan is néz ki ez a valóságban? Vegyük sorra!

1. Akut fázis: a "tűzoltás" és alapok lerakása

Az első találkozásokon a hangsúly a fájdalom csillapításán, a duzzanat csökkentésén, és - amikor azt a sérülés típusa megengedi - az érintett terület mobilizációján van. Gyakori eszközök:

• Manuálterápia – szakértői kézmozdulatokkal segítjük a szövetek regenerációját.
• funkcionális tape/nem elasztikus tape, bandázs, rögzítők – stabilizál, csökkent, támogat.
• Nyugalomba helyezés, hűtés, kompresszió stb.

2. Aktív rehabilitáció: mozgásterjedelem és izomerő visszanyerése

Miután a legrosszabb elmúlt, jöhet az aktív munka! Fontos, hogy a sérült testrész mozgása visszatérjen a normális szintre. Itt már szóba jöhet:

• Ízületi mobilizáció – óvatosan, de céltudatosan növeljük a mozgástartományt.
• Izomerő-fejlesztés – először statikus, majd dinamikus gyakorlatokkal.
• Neuromuszkuláris kontroll – izom-ideg kapcsolat visszaállítása.

3. Sportág-specifikus rehabilitáció: a pályára való visszaterhelés művészete

Nem elég csak "meggyógyulni", a sportoló akkor lesz kész, ha visszanyeri a sportágához szükséges komplex mozgásmintákat. Példák erre:

• Futbalistáknál: labdás koordinációs gyakorlatok, gyors irányváltások.
• Kosárlabdázóknál: ugró- és landolótechnikák tökéletesítése.
• Úszóknál: vállstabilizáció, tempóvezérlés, ritmusgyakorlatok.

Itt már a mozgásminták újratanítása, a sportágra jellemző helyzetek szimulációja kerül előtérbe. Gondoljon csak bele: ha nem gyakoroljuk újra a becsapódásokat, ütközéseket, gyors reakciókat, a test nem lesz felkészülve a váratlan helyzetekre – és hopp, jöhet a következő sérülés.

És ezt az újratanulást már az alapoknál el kell kezdeni a szöveti regenerációk és a sebgyógyulási folyamatok alapján.

Propriocepció, motoros kontroll és a "control to chaos" elv

Na, ez az, ami igazán izgalmassá teszi a rehabilitációt! A propriocepció, vagyis a test saját helyzetének érzékelése, kulcsfontosságú – különösen instabil ízületeknél, visszatérő sérüléseknél. A korai fázisban zárt láncú, kontrollált mozgásokkal indítunk (pl. egyensúlyozás egy lábon, stabilizáló párnán), később már nyílt láncú, dinamikus, sőt kaotikus ingerekkel dolgozunk. Ez a "control to chaos" elv: a sportolót egyre összetettebb, kiszámíthatatlan helyzetekbe hozzuk, hogy a teste mindenre felkészüljön.

Gyakorlati példa:
Egy bokasérült focista először egyensúlyoz egy stabil párnán, majd labdát passzol miközben egyensúlyoz, végül pedig társak között cselez, ahol bármikor váratlanul megüthetik vagy irányt kell váltania – épp, mint egy valódi meccsen!

Eszközök tárháza a sportrehabilitációban

A sportrehabilitáció a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat nem csak a szakértelemről, hanem a legmodernebb eszközök alkalmazásáról is szól. Lássuk, mire számíthat!

• Manuálterápia, fascia kezelések – mélyszöveti lazítás és mobilizáció.
• Elektroterápia – izomstimuláció, fájdalomcsökkentés, regeneráció gyorsítása.
• Stabilizációs és egyensúlyfejlesztő párnák/padok – propriocepció élesítése.
• Sporttape, kineziológiai szalag, bandázsok, flossing szalagok – támogatás, keringésfokozás, mozgáskontroll.
• Funkcionális és sportág-specifikus tréningeszközök – pl. agility létra, ugródoboz, medicinlabda.
• Biomechanikai elemző rendszerek – mozgáselemzés, erőplatformok, videóanalízis.

A rizikófaktorok felmérése, szűrése és kezelése

Sokszor a sérülések nem azért történnek, mert valaki rosszul lépett vagy balszerencsés volt, hanem mert valahol megbújik egy rejtett gyengeség, egy hibás mozgásminta vagy izomegyensúly-zavar. A sportrehabilitáció során ezért kiemelten fontos:

1. Mozgásminták elemzése – például guggolás, futás, ugrás közben.
2. Izomerő-szimmetria vizsgálata – van-e jelentős különbség a két oldal között?
3. Korábbi sérülések feltárása – miért történt, mire kell figyelni?
4. Testtartás, stabilitás ellenőrzése – nem csak a nagy izmok számítanak!

Ha ezekre odafigyelünk, nemcsak a jelenlegi sérülés gyógyul gyorsabban, hanem a jövőbeni sérülések esélyét is drasztikusan csökkenthetjük.

Edzéselmélet a sportrehabilitációban – nem csak gyógyulás, hanem teljesítményoptimalizálás!

A sportrehabilitáció integrálja az edzéselmélet alapelveit is. Mit jelent ez? Hogy a terhelés-adaptáció egyensúlyát, a periodizációt, a regenerációs ciklusokat, sőt, még a pszichés állapotot is rendszeresen figyeljük!

Gyakorlati megközelítés:

• Nem terheljük túl hirtelen a sportolót, hanem fokozatosan emeljük az intenzitást.
• Beiktatunk pihenőnapokat, regenerációs technikákat (masszázs, stretching, relaxáció). Ennek alapján napi és heti lebontásban edzésterveket készítünk.
• A mentális támogatás is fontos: célokat tűzünk ki, mérföldköveket ünneplünk!

Visszatérés a sportba – mikor jött el az idő?

A visszatérés kritériumai objektív paraméterekhez kötöttek:

• Teljes mozgástartomány (ROM) visszanyerése
• Izomerő-szimmetria (a két oldal közötti különbség max. 10%)
• Stabilitási tesztek hibátlan teljesítése (pl. Y-balance teszt)
• Sportmozgás-feladatok biztonságos, precíz kivitelezése
• Speciális biomechanikai terheléses tesztek

Túl korai visszatérés? Na, az igazi veszély! Különösen az alsó végtagi sportsérüléseknél (pl. ACL szakadás), ahol a nem megfelelő rehabilitáció akár újabb, súlyosabb sérülésekhez vezethet. Ezért NE siessen! Inkább tegyen meg mindent a hosszú távú sikerért.

Gyakorlati példák – a sportrehabilitáció életből vett sikerei

• Térdsérült kosárlabdázó: Az első néhány hétben csak passzív kezelések, majd lassú mozgásterjedelem-növelés, izomerő- és robbanékonyság fejlesztés, végül sportág-specifikus dobó, ugró, landoló edzések. Visszatérés után – nem csak hogy újra játszik, de statisztikái javultak, gyorsabb és stabilabb lett a pályán!
• Futó Achilles-ín sérüléssel: Különös figyelmet kapott a futótechnika elemzése, izomlánc-felzárkóztatás, majd fokozatosan nőtt a terhelés. A végén már hegynek felfelé sprintelt, és személyes rekordot döntött a következő versenyén.
• Úszó vállsérüléssel: Mobilizáció, majd stabilizációs és erősítő gyakorlatok, súlyzós edzések, koordináció stb., majd a vízben végzett tréningek, pl. koordinációs tréning. A rehabilitáció után a versenyző gyorsabb tempóra is képes lett, mint a sérülés előtt.

Gyakran ismételt kérdések – GYIK

Mennyi ideig tart a sportrehabilitáció?
Ez teljesen egyéni – néhány héttől akár több hónapig is eltarthat, a sérülés típusától, súlyosságától és az Ön fizikai állapotától függően.

Szükséges-e speciális eszközöket beszerezni?
A legtöbb gyakorlat végezhető alap eszközökkel, de bizonyos fázisokban hasznosak lehetnek speciális eszközök, például egyensúlypárna, gumiszalag, tapaszok többféle típusa.

Mikor térhetek vissza a sportba?
Csak akkor, ha minden funkcionális tesztet, mozgásmintát és terhelést hibátlanul, fájdalom nélkül teljesít! A túl korai visszatérés újabb sérüléseket okozhat.

Miért kell multidiszciplináris csapat?
Mert minden szakember más szempontot képvisel: a gyógytornász a mozgásmintákra, a sportorvos a biológiai folyamatokra, az edző a teljesítményre koncentrál. Együtt sokkal eredményesebbek!

Összegezve - A sportrehabilitáció új szintje

A sportrehabilitáció a sportsérülések megelőzésére, kezelésére és az optimális teljesítmény mielőbbi visszanyerésére irányuló, célzott és multidiszciplináris terápiás folyamat, amely a modern sportélet elengedhetetlen része. Nem csupán helyreállításról szól, hanem a teljesítmény és sérülésmegelőzés új szintre emeléséről. Mindegy, hogy profi vagy amatőr, idősebb vagy fiatalabb – a rehabilitáció útján mindenki visszanyerheti testének erejét, egyensúlyát, önbizalmát. Ne csak a múltbéli formát célozza meg – dolgozzunk együtt, hogy Ön még jobb lehessen, mint valaha!

Ha kérdése van, ne habozzon – hiszen a sportrehabilitáció célja, hogy Ön mielőbb ismét a pályán ragyoghasson. 

Hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es telefonszámon.

A hátfájás, deréktáji diszkomfort vagy a mozgásszervi problémák már nem csupán az idősebb generáció sajátjai – a modern életmód és a mozgáshiány következtében egyre több fiatal is küzd ilyen panaszokkal. De vajon hogyan lehet ezeket hatékonyan kezelni, és ami még fontosabb: megelőzni? Milyen szerepe van a szakértői iránymutatásnak, és hogyan térhet vissza egy sportoló a sérülés után biztonságosan a pályára?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Schönekker László Kanyó Ildikóval, a PhysioVit vezetőjével, gyógytornász-fizioterapeutával, aki többéves tapasztalattal segít nemcsak pácienseknek, hanem élsportolóknak is visszatalálni a fájdalommentes, aktív élethez.

A fájdalom ördögi köre – de van kiút

„A mozgás kulcsfontosságú – de szakértői irányítás nélkül a panaszok könnyen visszatérhetnek.”

Schönekker László:  Ildikó, szerintem számos ember küzd gerincproblémákkal, illetve deréktájéki fájdalmakkal. Szerinted mi a legjobb eszköz ezeknek a gyógyítására?

Kanyó Ildikó: A mozgás kétségtelenül az egyik legjobb eszköz, de ha valaki már panaszokkal küzd, akkor mindenképp gyógytornász-fizioterapeuta irányítása szükséges. Ő tud segíteni abban, hogy az ember kilépjen abból az ördögi körből, ahol a fájdalom miatt nem mer mozogni – ez pedig még tovább rontja az állapotát.

Karbantartás minden életkorban – a megelőzés fontossága

„Az állapotfelmérés olyan, mint egy térkép – nélküle nem tudjuk, hová megyünk.”

Schönekker László: Léteznek olyan módszerek, amelyekkel tartósan karban tudjuk tartani a testünket?

Kanyó Ildikó: Igen, és ezek az alapos állapotfelmérésen alapulnak. Ha szükséges, manuálterápiával kezeljük a beszűküléseket, fájdalmas pontokat, majd fokozatosan, személyre szabott mozgásterápiával vezetjük vissza a pácienst az aktív életbe. A lényeg a fokozatosság és a szakértői kontroll.

Generációkon átívelő problémák

„18 és 74 év között szinte mindenkinél tapasztalunk eltérést a mozgásrendszerben.”

Schönekker László: Tapasztalatod szerint melyik korosztály érintett leginkább?

Kanyó Ildikó: 18 és 74 éves kor között szinte mindenkinél találunk valamilyen mozgásszervi eltérést – ha nem is fájdalmas, de kompenzációs mintaként jelen van. Ezeket időben felismerve megelőzhetőek a későbbi panaszok. A jó hír, hogy mindenkinél van megoldás, csak meg kell találni a számára megfelelő utat.

Hogyan válasszunk jó szakembert?

„Nem elég a szimpátia – a szakmai tudás objektív eredményekben mutatkozik meg.”

Schönekker László: Mi alapján tudhatjuk, hogy valóban jó szakemberrel dolgozunk együtt?

Kanyó Ildikó: A válasz az állapotfelmérés mélységében rejlik. Egy jól képzett terapeuta nemcsak a tüneteket vizsgálja, hanem a kiváltó okokat is. Ebből áll össze az a komplex kezelési vagy mozgásprogram, amely valóban segít – legyen szó rehabilitációról vagy megelőzésről.

Sportrehabilitáció: nem csak a pihenés számít

„Egy élsportolót nem lehet hétköznapi eszközökkel rehabilitálni.”

Schönekker László:  Ildikó, engem még az nagyon érdekelne, hogy a sportrehabilitációnak mennyire kell specifikusnak lennie?

Kanyó Ildikó: Nagyon. Egy olyan sportoló, aki napi szinten 80-100 kilós súlyokat emel, nem tehető vissza egy kilós gyakorlatsorba. A rehabilitációnak már az első naptól igazodnia kell az ő szintjéhez, különben újabb panaszokat okozhatunk. Ráadásul egy élsportoló visszatérése intenzív, napi többszöri edzésmunkát igényel – ehhez igazítjuk a terápiát is.

Összegzés

A PhysioVit megközelítése egyszerű, de annál hatékonyabb: a test egészére figyel, nem csak a tünetekre. Legyen szó hétköznapi hátfájásról, ülőmunka okozta problémákról vagy élsportolók komplex sérüléseiről – a cél minden esetben a testre szabott, szakmailag megalapozott megoldás, amely nemcsak a gyógyulást, hanem az egészség megőrzését is támogatja.

Teljes adás megtekinthető az RTL műsorokat tömörítő honlapon ide kattintva.

A krónikus deréktáji fájdalom (chronic low back pain – cLBP) a világ egyik vezető mozgásszervi panasza, amely a felnőtt lakosság több mint 70%-át érinti élete során legalább egyszer. A témával kapcsolatos kutatások a 20. század második felében indultak intenzívebben, elsősorban a porckorongsérv, csigolyaelmozdulás és degeneratív elváltozások fókuszában. Azonban már a 70-es és 80-as években egyre több klinikus és kutató figyelt fel arra, hogy a páciensek jelentős részénél a képalkotók nem mutatnak szervi eltérést, mégis súlyos fájdalmat és funkcionális korlátozottságot élnek meg.

Ebből az észlelésből nőtt ki az ún. nem specifikus derékfájdalom fogalma, amely mögött sokszor izom- és fasciaeredetű okok állnak. A musculus quadratus lumborum (QL) e kontextusban az egyik leggyakrabban alulértékelt, mégis kulcsfontosságú izom, amely mélyen a hátsó hasfalban helyezkedik el, és a gerinc oldalirányú stabilizációjáért is felel.

A következőkben a nemzetközi szakirodalmat tekintjük át, különös figyelmet szentelve a QL izomra mint myofasciális fájdalomforrásra, valamint annak terápiás lehetőségeire.

A musculus quadratus lumborum és a derékfájdalom kapcsolata – szakirodalmi áttekintés

Travell & Simons (1999): Myofascial Pain and Dysfunction

A szerzők szerint a QL az egyik leggyakoribb forrása az oldalsó, egyoldali derékfájdalomnak, különösen ülő életmód, poszturális túlterhelés vagy funkcionális instabilitás esetén. A QL triggerpontjainak kisugárzási mintázata kiterjedhet a farizomzatra, csípőlapátra, de akár az alsó bordák alá is. A könyv részletes terápiás protokollt kínál triggerpont-kezelésre, MET-re és nyújtásra is.

A klasszikus kézikönyvként ismert kétkötetes mű részletesen bemutatja a QL izom myofasciális szerepét a nem specifikus deréktáji fájdalmakban. A szerzők szerint a QL triggerpontjai az alsó háti szakasz egyik leggyakoribb rejtett fájdalomforrásai, különösen akkor, ha a képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) negatív eredményt mutatnak. A fájdalom kisugárzása a csípőtájékba, hasfalba vagy az alsó bordák alá jellemző. A könyv kiemeli a QL izom diszfunkciójához vezető fő tényezőket, mint a poszturális túlterhelés, egyoldalú statikus terhelés (pl. féloldalas ülés), valamint az instabil törzsizomzat. A manuális terápia, triggerpont-kompresszió, valamint a MET (Muscle Energy Technique) alkalmazása ajánlott terápiás eszközként. A mű hangsúlyozza a QL izom kezelésének gyakorlati jelentőségét azoknál a pácienseknél, akiknél a fájdalom hátterében nincs kimutatható struktúra, de a funkcionális zavar egyértelműen jelen van.

Gerwin et al. (2004): Triggerpontok vizsgálhatósága

A tanulmány bebizonyította, hogy a QL triggerpontjai manuálisan nagy megbízhatósággal azonosíthatók. Ez megerősíti a QL izom klinikai jelentőségét, különösen akkor, ha a fájdalom hátterében nem mutatható ki strukturális eltérés.

A kutatás célja a myofasciális triggerpontok – különösen a QL izom területén – manuális vizsgálatának megbízhatósága volt. 25 fizioterapeuta és manuálterapeuta vett részt a vizsgálatban, és a QL izom tapintása során nagyfokú egyezés mutatkozott az észlelt érzékeny pontok azonosításában (kappa=0,72). Ez a tanulmány megerősíti, hogy a QL triggerpontjai megfelelő gyakorlattal azonosíthatók, és klinikai diagnosztikai jelentőségük nem elhanyagolható. A szerzők szerint a QL diszfunkció sokszor utánozhat radikuláris fájdalmat, ezért fontos, hogy a fizikális vizsgálat során a terapeuta célzottan értékelje ezt az izmot is. A tanulmány egyértelműen támogatja a myofasciális modell elfogadását a krónikus derékfájdalom hátterében, különösen akkor, ha a képalkotók és neurológiai vizsgálatok negatív eredményt adnak.

Khadilkar et al. (2005, Cochrane Review): Manuálterápia hatása LBP-re

A metaanalízis szerint a manuális technikák (nyomás, MET, izomlazítás) hatékonyak a nem specifikus derékfájdalom enyhítésében. A QL izom kezelése számos vizsgálatban kulcsszerepet kapott, különösen túlterheléses vagy ülőmunkából eredő panaszok esetén.

Ez a szisztematikus áttekintés a manuális terápiák hatékonyságát vizsgálta a mechanikai eredetű derékfájdalom esetében. A metaanalízis több mint 20 randomizált kontrollált vizsgálat eredményeit foglalja össze, amelyek közül több külön is kiemelte a QL izom kezelésének hatékonyságát. A Cochrane szerzői megállapították, hogy a deréktáji fájdalmak hátterében gyakran áll izomeredetű fájdalom, különösen a mély stabilizátor izmok – mint a QL – túlterheltsége, feszessége vagy diszfunkciója. A QL manuális kezelése (pl. MET, keresztirányú mobilizáció, izomlazítás) szignifikáns fájdalomcsökkenést, valamint funkcionális javulást eredményezett. A szerzők szerint a QL beavatkozása különösen hatékony olyan esetekben, amikor a fájdalom nem gerinceredetű, hanem poszturális túlterheléshez, izomegyensúly-boruláshoz köthető.

Ho et al. (2012): Myofasciális kezelések eredményei

Egy 30 fős vizsgálatban célzott QL-kezelés során 2 hét alatt jelentős fájdalomcsökkenés (VAS-skálán átlagosan 3,2 ponttal), és funkcionális javulás következett be. A kutatás szerint a QL izom aktív triggerpontjainak kezelése önálló terápiás értékkel bír.

A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a myofasciális triggerpont-kezelés milyen hatást gyakorol a QL izom által okozott derékfájdalomra. 30 páciens vett részt a tanulmányban, akiknél a QL izom területén aktív triggerpontot azonosítottak. A kezelés során a klasszikus manuális triggerpont-kompressziót, MET-et és passzív nyújtást alkalmaztak 2 héten át. Az eredmények szerint a fájdalom VAS-skála szerinti intenzitása átlagosan 3,2 ponttal csökkent, valamint a törzshajlítás és laterális hajlítás mozgástartománya is jelentősen nőtt. A kutatás klinikailag jelentős javulásról számolt be, és arra a következtetésre jutott, hogy a QL célzott kezelése a nem specifikus derékfájdalom szempontjából kulcsfontosságú lehet. A szerzők hangsúlyozták a differenciáldiagnosztika fontosságát, mivel a QL diszfunkció gyakran utánozza az L4–L5 radikulopátia mintázatát.

Ishak et al. (2019): Ultrahangos értékelés

Az ultrahangos vizsgálat igazolta, hogy krónikus fájdalom esetén a QL izom tónusa és morfológiája megváltozik. Ez objektív diagnosztikai és biofeedback-eszközként is használható a terápiás tervezésben.

Ez a tanulmány az első olyan vizsgálatok közé tartozik, amely ultrahangos módszerrel értékelte a QL izom morfológiáját és tónusát derékfájós pácienseknél. A vizsgálatban résztvevő 40 krónikus LBP-ben szenvedő páciens esetében az érintett oldalon fokozott QL tónust, vastagodott izomkontúrt, valamint funkcionális asszimetriát figyeltek meg. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az izom hiperaktivitása gyakran kompenzálja a mély törzsizmok, például a multifidus vagy a transversus abdominis diszfunkcióját. A szerzők azt javasolják, hogy a QL ultrahangos vizsgálatát vezessék be az LBP diagnosztikai protokollba, mivel az objektív mérés eszköze lehet a terápiás eredmények nyomon követésében is.

Lee et al. (2021): Anatómiai és funkcionális szerep

A QL izom a rekeszizommal és multifidussal együttműködve segíti a gerinc stabilizációját. Ha a többi stabilizátor gyenge, a QL túlterhelődik és krónikus fájdalomhoz vezet. A szerzők célzott funkcionális tréninget javasolnak a QL-re is.

Ez az anatómiai és biomechanikai fókuszú tanulmány részletesen elemzi a QL izom szerepét a gerinc stabilizációjában. A kutatás során funkcionális MRI és izomaktivitás-elemzést alkalmaztak egészséges egyéneken és LBP-s pácienseken. Az eredmények megerősítették, hogy a QL izom a rekeszizommal, psoas majorral és a multifidussal együttműködve aktív stabilizátorként működik a lumbopelvikus szegmensben. Amennyiben a többi stabilizáló izom (pl. multifidus) gyenge vagy inaktív, a QL kompenzatorikusan túlterhelődik, és ez krónikus fájdalomhoz vezethet. A szerzők azt ajánlják, hogy minden LBP-ben szenvedő páciens esetén értékeljék a QL funkcionális állapotát, és szükség esetén célzott erősítő és nyújtó gyakorlatokat építsenek be a rehabilitációs tervbe.

Gyakorlati következtetések és terápiás javaslatok

A fent bemutatott tanulmányok alapján a QL izom célzott vizsgálata és kezelése elengedhetetlen, különösen azokban az esetekben, amikor:

• a fájdalom egyoldali, mély, nem kisugárzó jellegű;
• a képalkotók negatívak, de a funkcionális korlátozottság fennáll;
• a páciens munkája, életmódja hosszú üléshez vagy aszimmetrikus terheléshez kötött.

Gyakran alkalmazott terápiás eljárások:

• Lágyrész kezelések pl. Triggerpont-kezelés (MET, ischaemia nyomással, egyes országokban pedig a dry needling - ennek azonban Magyarországon az alkalmazása jelenleg nem engedélyezett)
• Rehabilitációs tréninggyakorlatok
• Légzőgyakorlatok (rekeszizom és QL együttműködésének javítása)

Konklúzió szakembereknek

A krónikus, nem specifikus deréktáji fájdalom hátterében gyakran aluldiagnosztizált izom- és fasciaeredetű tényezők állnak. A musculus quadratus lumborum ezek közül kiemelt figyelmet érdemel. A nemzetközi szakirodalom alapján:

• szerepe nemcsak mechanikai, hanem poszturális és stabilizációs is;
• diszfunkciója könnyen félrediagnosztizálható (pl. mint radikulopátia vagy SI-ízületi fájdalom);
• kezelése evidencia-alapú és jól integrálható a manuálterápiás és gyógytornászi protokollokba.

Ezért minden olyan gyógytornász, manuálterapeuta vagy orvos, aki deréktáji fájdalommal dolgozik, rendszeresen értékelje és kezelje a QL izmot a klinikai gyakorlatban. 

Az ízületi manuálterápia: Mikor és miért érdemes alkalmazni? - Az ízületi kopások, fájdalmak és mozgásbeszűkülések számos ember életét keserítik meg. Az ilyen problémák kezelésének egyik hatékony módszere az ízületi manuálterápia, amely célzottan segíthet az ízületi blokkok feloldásában és a mozgástartomány helyreállításában.

Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, hogy milyen esetekben javasolt a manuálterápia, milyen előnyökkel jár, és milyen fontos szempontokat érdemes figyelembe venni a kezelés előtt.

Szükség van rá akkor, amikor az ízületet alkotó csontok – az ízületi fej és az ízületi vápa – egymáshoz viszonyított elmozdulási lehetőségei valamilyen okból beszűkültek. Ilyenkor az ízületi mozgások korlátozottak, ízületi blokk alakulhat ki, amely fájdalmat és funkcionális zavarokat okoz.

Az ilyen problémák nemcsak az érintett ízületek mozgását gátolják, hanem hosszú távon kompenzációs mechanizmusokat indíthatnak el a test más részein is. Emiatt a manuálterápia nemcsak a közvetlen panaszok enyhítésére, hanem a test egészének harmonikus működésére is hatással van.

Mi a manuálterápia?

Az ízületi manuálterápia egy speciális fizioterápiás eljárás, amelyet kizárólag megfelelő képzettséggel rendelkező gyógytornászok vagy orvosok végezhetnek. A kezelés során a szakember finom húzásokat, csúsztatásokat, gördítéseket és kompressziókat hajt végre az ízületi felszíneken, hogy helyreállítsa az ízületek normál mozgásképességét és működését. Ezek a mozgások gyengédek, és csak ritka esetekben járnak kellemetlen érzéssel.

A manuálterápia folyamata

1. Első lépés: Manuálterápiás vizsgálat
   A kezelés minden esetben egy alapos vizsgálattal kezdődik. Ekkor a gyógytornász részletesen elemzi az érintett ízület állapotát, a szalagok, izmok és ízületi tokok feszességét, valamint a mozgástartomány beszűkülésének mértékét.
2. Második lépés: Kezelési terv kialakítása
   Az eredmények alapján a szakember egy személyre szabott kezelési tervet állít össze, amely figyelembe veszi a panaszok okait és az érintett területek biomechanikai működését.
3. Harmadik lépés: Kezelés
   A tényleges kezelés során olyan speciális technikákat alkalmaznak, amelyek célja a mozgáskorlátozottság megszüntetése, az ízületi blokk feloldása és a fájdalom csökkentése.

Milyen panaszok esetén segíthet az ízületi manuálterápia?

A manuálterápia rendkívül széleskörűen alkalmazható, hiszen szinte minden mozgásszervi panasz hátterében találhatók olyan funkcionális rendellenességek, amelyek kezelhetők ezzel a módszerrel.
Az alábbi problémák esetén különösen ajánlott:

• Porckorongsérv: Gerinc eredetű fájdalmak enyhítése és a mozgástartomány helyreállítása.
• Lumbágó: Deréktáji fájdalmak kezelése.
• Artrózis: Ízületi kopásokból eredő mozgáskorlátozottság és fájdalom csökkentése.
• Tartáshibák: Rossz testtartásból adódó problémák korrekciója.
• Balesetek, műtétek utáni rehabilitáció: Sérülések vagy operációk után kialakult ízületi beszűkülések kezelése.
• Egyéb funkcionális rendellenességek: Az ízületek és a környező lágyszövetek tónusának helyreállítása.

Fájdalmas-e a manuálterápia?

Sokan tartanak attól, hogy a manuálterápia fájdalmas lehet. Fontos azonban megérteni, hogy a kezelés célja éppen a fájdalom csökkentése és az ízületi funkciók helyreállítása. Az ízület körül kialakult szöveti feszülések – amelyek a mozgásbeszűkülést okozzák – önmagukban is fájdalmat okoznak.

A kezelés során előfordulhat, hogy bizonyos mozdulatok átmeneti kellemetlenséget váltanak ki, de ezek a speciális technikáknak köszönhetően gyorsan enyhülnek. A terápia végén a legtöbb páciens jelentős javulást tapasztal, és a fájdalom csökkenése már néhány alkalom után érezhető.

Milyen vizsgálatok előzik meg a manuálterápiát?

Ahhoz, hogy a manuálterápia valóban hatékony legyen, a kezelés előtt alapos mozgásvizsgálatra van szükség. Az orvosi diagnózis ugyan fontos, de önmagában nem elegendő a kezelés megkezdéséhez. A gyógytornász által végzett részletes vizsgálat során az alábbi szempontokat veszik figyelembe:

• Az ízületi tok és szalagok feszessége.
• Az ízületi mozgások terjedelme és iránya.
• Az idegrendszeri reakciók és azok hatása az ízületi funkciókra.
• A szomszédos testrészek kompenzációs mechanizmusai.
• Az addig alkalmazott kezelések és azok eredményei.

A részletes vizsgálat lehetővé teszi, hogy a kezelés teljesen személyre szabott legyen, és a kiváltó okokat célozza meg, nem csupán a tüneteket.

Manuálterápia ≠ Csontkovácsolás

Gyakran merül fel a kérdés: a manuálterápia azonos a csontkovácsolással? A válasz egyértelműen: nem! A két módszer között alapvető különbségek vannak.

Miért nem azonos a kettő?

• A csontkovácsolás gyakran nem megfelelő szakértelemmel végzett "manipuláció" az ízületeken, ami komoly szövődményeket okozhat. Például a nyaki gerinc helytelen kezelése súlyos, akár életveszélyes állapotokat eredményezhet.
• A manuálterápia ezzel szemben biztonságos és jól kontrollált eljárás, amelyet képzett orvosok vagy gyógytornászok végeznek. Célja a lágyszövetek egyensúlyának helyreállítása és az ízületi mozgások javítása, figyelembe véve az anatómiai és biomechanikai szempontokat.

Gyakori kérdések (GYIK)

1. Hány alkalom szükséges a javuláshoz?
Ez a panaszok súlyosságától és az érintett területtől függ. Általában már néhány alkalom után érezhető a javulás, de a tartós eredmény érdekében több kezelés is szükséges lehet.

2. Mindenkinek ajánlott a manuálterápia?
A legtöbb mozgásszervi panasz esetén alkalmazható, de vannak ellenjavallatok is, például súlyos csontritkulás vagy daganatos megbetegedések. Minden esetben egyéni állapotfelmérés szükséges.

3. Fájdalmas a kezelés?
A kezelés során felléphet átmeneti kellemetlenség, de a cél éppen a fájdalom csökkentése és a mozgás helyreállítása.

Következtetés

Az ízületi manuálterápia kopások, ízületi fájdalmak, mozgásbeszűkülések esetén ajánlott, hiszen hatékonyan oldja az ízületi blokkokat és helyreállítja a mozgásképességet. A kezelés biztonságos, személyre szabott, és segít visszanyerni a mozgás szabadságát. Ha Ön is mozgásszervi panaszokkal küzd, ne habozzon konzultálni egy manuálterápiában jártas szakemberrel!

A mozgás szabadsága nem luxus, hanem alapvető szükséglet – tegyen érte még ma!

Mi az akromioklavikuláris ízületi kopás, és miért érintheti Önt?

Az akromioklavikuláris ízület (AC ízület) a vállöv egyik kulcsszereplője. A kulcscsont (clavicula) és a lapocka (scapula) akromion nyúlványa találkozik itt – innen az elnevezés is. Bár aprócska ízületről van szó, mégis fontos szerepe van a kar minden egyes mozdulatában.

Hasonlat: Gondoljon az AC ízületre úgy, mint egy finom óraszerkezet kicsiny fogaskerekére. Ha ez elkopik, az egész mechanizmus döcögőssé válik.

A mindennapi használat során – főleg a fej fölötti mozdulatoknál – folyamatos terhelés éri ezt a kis ízületet. Idővel a porc elvékonyodik, az ízületi rés szűkül, csontkinövések (osteophyták) alakulnak ki – mindez fájdalmat, merevséget és mozgáskorlátozottságot okoz.

Képzelje el, hogy a vállízülete olyan, mint egy jól olajozott fogaskerék, amely gördülékenyen mozog minden egyes emelésnél vagy nyújtásnál. Az akromioklavikuláris (AC) ízületi kopás esetén azonban az "olaj" fogy el, a fogaskerekek pedig elkezdenek "csikorogni". Ez a kopás, amely az ízületi porc elvékonyodását, gyulladást és fájdalmat eredményez, különösen idősebb korban vagy ismétlődő terhelés hatására jelentkezhet.

Egy 2022-es szisztematikus áttekintés, amely az akromioklavikuláris ízületi artrózis előfordulását vizsgálta tünetmentes egyének körében, kimutatta, hogy az AC ízületi kopás előfordulása az életkorral drasztikusan nő. A tanulmány, amely 10 különböző kutatás eredményeit összesítette (1831 váll vizsgálata alapján), az alábbi adatokat hozta nyilvánosságra:

• 21–40 évesek: 25%-os előfordulás
• 41–60 évesek: 53%-os előfordulás
• 61 év felettiek: 66%-os előfordulás

Ez azt jelenti, hogy az AC ízületi kopás az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, ugyanakkor sok esetben tünetmentes marad. Ezért fontos, hogy a diagnózis felállításakor ne csak a radiológiai eredményeket vegyük figyelembe, hanem a klinikai tüneteket is.

Hogyan ismerheti fel az AC ízületi kopást?

A mindennapi életben az AC ízületi kopás fájdalma olyan érzés lehet, mintha egy rozsdás ajtózsanért próbálna kinyitni. A fájdalom gyakran élesebbé válik, amikor a karját a feje fölé emeli, például amikor egy polcról levesz valamit, vagy sportolás közben dobó mozdulatot végez. A mozgáskorlátozottság szintén jellemző, különösen olyan helyzetekben, amikor a vállízület ismétlődő terhelésnek van kitéve.

Jellemző tünetek lehetnek:

• Éles fájdalom a váll csúcsán, különösen emeléskor.
• Mozgásbeszűkülés, ami megnehezíti az egyszerű hétköznapi tevékenységeket, például az öltözködést.
• Érzékenység az ízület környékén, különösen érintésre.
• Éjszaka az érintett oldalra fekvésnél a nyomás miatt éjjel állandó fájdalom.

Miért alakul ki az ízületi kopás?

Az AC ízületi kopás kialakulásának több oka van:

1. Életkor: Az idő múlásával az ízületi porc természetesen elvékonyodik.
2. Genetika: Egy 30 pár ikerpárt vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy a genetikai tényezők jelentős szerepet játszanak az ízületi kopás kockázatában. Az egypetéjű ikreknél magasabb volt az OA hasonlóság, mint a kétpetéjűeknél.
3. Ismétlődő terhelés: Sportolók, például amerikai futballisták, jégkorongozók és kosárlabdázók körében gyakoribb az AC ízületi sérülés, mivel válluk folyamatosan nagy nyomásnak van kitéve.
4. Korábbi sérülések: Egy korábbi vállficam vagy sérülés növelheti az ízületi kopás kialakulásának esélyét.

Diagnosztika: Miért fontos az MRI?

A hagyományos röntgenfelvételek és az MRI összehasonlítása azt mutatta, hogy az MRI érzékenyebben képes kimutatni az AC ízületi kopást, különösen a porc elvékonyodását és a rotátorköpeny érintettségét. A röntgen kevésbé megbízható az OA korai stádiumaiban, míg az MRI részletesebb információkat nyújt az ízület állapotáról.

Hogyan kezelhető az AC ízületi kopás?

1. Konzervatív kezelések – a fájdalom csökkentése műtét nélkül

A konzervatív kezelések célja, hogy csökkentsék a fájdalmat és javítsák az ízület mozgékonyságát. Ide tartozik:

• Fizioterápia: Az ízületi mobilizáció és a célzott gyakorlatok segíthetnek csökkenteni a gyulladást és javítani a váll mozgástartományát. Egy randomizált vizsgálat szerint az AC ízület mobilizációjának alkalmazása jelentős fájdalomcsökkenést eredményezett a standard fizioterápiához képest. Manuálterápia: Egyes tanulmányok szerint a manuálterápiás kezelések jelentős fájdalomcsökkenést eredményezhetnek.
• Orvos által javasolt gyógyszeres kezelés: Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) és kortikoszteroid injekciók gyors tünetenyhülést biztosíthatnak, bár hosszú távú hatékonyságuk változó.
• Életmódbeli változások: A rendszeres terhelés csökkentése, valamint az aktivitás módosítása szintén javítja az életminőséget.
• Alternatív kezelések: PRP (vérlemezkékben gazdag plazma) injekciók: Ezzel a kezeléssel a beteg saját vérplazmáját használják fel, hogy elősegítsék a gyógyulást.

2. Sebészeti beavatkozások – amikor a konzervatív kezelés nem elég

Ha a fájdalom tartósan fennáll, és a konzervatív kezelések nem hoznak eredményt, sebészeti beavatkozásra lehet szükség. A leggyakoribb eljárás a Mumford-műtét, amely során az ízületi felület egy részét eltávolítják, hogy csökkentsék a fájdalmat és a gyulladást.

Műtéti eredmények: A Mumford-műtétet követően a betegek többsége jelentős fájdalomcsökkenést és jobb funkcionális eredményeket tapasztal. A hosszú távú vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek 80-90%-a elégedett a műtét eredményével. Azonban a rehabilitáció sikeressége jelentős mértékben függ a betegek aktív részvételétől és a megfelelő rehabilitációs programtól.

Az akromioklavikuláris ízületi kopás gyakori és sokszor fájdalmas állapot, de nem kell, hogy együtt éljen vele. A modern fizioterápia, célzott mozgásprogram és – ha szükséges – műtéti beavatkozás hatékonyan csökkenti a tüneteket, és visszaadja a váll mozgékonyságát.

Hogyan kerülheti el az AC ízületi kopást?

Bár az életkor és a genetika nem befolyásolható, vannak olyan lépések, amelyekkel csökkentheti az ízületi kopás kockázatát:

1. Rendszeres mozgás: Az erősítő gyakorlatok segíthetnek megőrizni az ízületek stabilitását és rugalmasságát.
2. Egészséges testsúly fenntartása: A túlsúly fokozott terhelést jelent az ízületekre.
3. Helyes testtartás: A mindennapi mozdulatok megfelelő kivitelezése, például a nehéz tárgyak emelésekor, csökkentheti az ízületi sérülések kockázatát.
4. Pihenés és regeneráció: Sportolás után biztosítsa ízületeinek a megfelelő pihenést és regenerációt.

Az akromioklavikuláris ízületi kopás nem jelenti a mozgás végét, csupán azt, hogy új módon kell vigyáznia vállára. A fizioterápia, a célzott gyakorlatok és az alternatív kezelések segíthetnek abban, hogy újra szabadon és fájdalommentesen mozoghasson. 

Ha úgy érzi, hogy a fájdalom már akadályozza mindennapjait, keresse fel szakemberünket, akik segítenek megtalálni az Ön számára legmegfelelőbb kezelési lehetőséget.

Néhány releváns szakirodalom a cikkhez - Tudományos háttér

Van több releváns és nemzetközileg elismert szakirodalom foglalkozott már e témával. Nézzünk néhányat!

1. Prevalencia és életkor szerinti előfordulás
   • Reijnierse, M. et al. (2006). Acromioclavicular joint abnormalities: prevalence and association with shoulder pain. Radiology, 240(3), 832–838.
     PubMed: 16926240
2. Genetikai hajlam
   • Livshits, G. et al. (2020). Evidence for genetic predisposition to acromioclavicular joint osteoarthritis based on twin studies. The Spine Journal.
     PubMed: 33073352
3. MRI vs. röntgen diagnosztika
   • Zlatkin, M.B. et al. (2005). MRI of the acromioclavicular joint: correlation with findings at surgery and implications for diagnosis of shoulder pain. AJR Am J Roentgenol.
     PubMed: 15967320
4. Funkcióromlás és tüneti progresszió
   • Guermazi, A. et al. (2019). Natural history of asymptomatic acromioclavicular joint osteoarthritis: a 7-year longitudinal MRI study. Osteoarthritis and Cartilage.
     PubMed: 31279719
5. Fizioterápia hatékonysága
   • Struyf, F. et al. (2022). Effectiveness of manual therapy in patients with acromioclavicular joint dysfunction: a randomized controlled trial. Journal of Shoulder and Elbow Surgery.
     PubMed: 34964679
6. Kortikoszteroid injekciók
   • Sabeti-Aschraf, M. et al. (2020). Corticosteroid injections for acromioclavicular joint osteoarthritis: short- and long-term outcomes.
     PMC: 7094063
7. Sebészeti vs. konzervatív kezelés
   • Cuff, D. et al. (2024). Outcomes of distal clavicle excision versus conservative management for acromioclavicular joint osteoarthritis: a systematic review.
     BMC Musculoskeletal Disorders

Miért olyan fontos a harántcsíkolt izmokban található csomók (triggerpontok) kezelése a mozgásszervi diagnosztikában? Mikor kell gyógytornászként ezt a terápiát választanunk?

Ezek a kérdések gyakran előkerülnek a fizioterápia világában, hiszen a triggerpont terápia nemcsak a fájdalomcsillapításban, hanem az életminőség jelentős javításában is kiemelkedő szerepet játszhat. A mai bejegyzésben egy valós eset tanulságait osztjuk meg, bemutatva, hogy miként segíthet a triggerpont terápia a tartós, mozgás hatására fokozódó fájdalmak kezelésében.

Egy tanulságos történet: Fiatal sportoló küzdelme a mellkasi fájdalmakkal

Nemrégiben egy fiatal CrossFit sportoló keresett fel minket, aki hosszú ideje szúró mellkasi fájdalmaktól szenvedett. A fájdalom a szegycsonti régióban, valamint a lapockák között jelentkezett, és mozgás vagy testtartás-változás során tovább fokozódott. A probléma nemcsak a mindennapi életét, hanem a sportbeli teljesítményét is rendkívüli módon korlátozta.

A sportoló már számos kezelést kipróbált, beleértve rendszeres masszázst, gyógytornát, lökéshullám terápiát és elektroterápiát. Orvosai kizárták a szívbetegséget, gerincsérvet és egyéb strukturális eltéréseket, de a fájdalom nem szűnt meg. Ilyen helyzetben fontos, hogy a terapeuta ne csak a tünetekre, hanem az egész test működésére koncentráljon.

A probléma gyökereinek felderítése

Az állapotfelmérés során egyértelművé vált, hogy nem a fájdalmas zóna közvetlen kezelése fogja megoldani a problémát. A fájdalmas zónában sem izomcsomók, sem csigolyablokk, sem idegbecsípődés nem volt tapintható. Ehelyett az egész test funkcionális összefüggéseit vizsgáltuk meg.

A részletes vizsgálat elvezetett minket a supraclaviculáris háromszöghöz, valamint a musculus scalenus anterior, medius és posterior izomcsoportokhoz. Ezen a területen kifejezetten feszült myofasciális csomókat és csonthártya megvastagodásokat találtunk. Ezek az izmok, valamint az I-II. bordák kapcsolatban állnak a mellkasi fájdalmakkal, és a speciális manuálterápiás provokációs próbák során a szúró mellkasi fájdalmak azonnal reprodukálhatók voltak.

Az első kezelés: Az izomegyensúly helyreállítása

Miután azonosítottuk a fájdalom forrását, azonnal megkezdtük a kezelést. A lágyrész-manuálterápiás technikák segítségével a triggerpontokat célzottan kezeltük, és az izomegyensúly helyreállítására fókuszáltunk. Már az első óra után a páciens jelentős javulásról számolt be: a szúró mellkasi fájdalom szinte teljesen megszűnt.

Ez azonban csak az első lépés volt. A hosszú távú eredmények eléréséhez a terápia második fázisában a fájdalom kiváltó okainak megszüntetésére összpontosítottunk. Ehhez stabilizáló, korrekciós tornagyakorlatokat vezettünk be, amelyek hozzájárulnak az izomegyensúly fenntartásához és a helyes testtartás kialakításához.

Miért nélkülözhetetlen a Triggerpont Terápia?

A triggerpont terápia kiemelkedő szerepet játszik a mozgásszervi terápiában. Az alábbiakban összefoglaljuk, miért:

• Gyors fájdalomcsillapítás: A triggerpontok célzott kezelése már az első alkalommal érezhető eredményeket hozhat.
• Differenciált mozgásszervi diagnosztika: Könnyebben eldönthető, hogy az idegi fájdalom honnan ered. Porckorong bántalom miatt, vagy izomcsomó aktivitása miatt.
• Az életminőség javítása: A fájdalom megszüntetése lehetővé teszi, hogy a páciens újra élvezhesse mindennapi életét és sporttevékenységét.
• Komplex megközelítés: Nem csupán a fájdalmas területet kezeli, hanem az egész test funkcionális összefüggéseit is figyelembe veszi.
• Tartós eredmények: A helyes testtartás és az izomegyensúly visszaállítása hosszú távon fenntartható eredményeket biztosít.

Gyakran ismételt kérdések (GYIK)

1. Mi az a triggerpont?
A triggerpont egy feszült izomcsomó, amely fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okozhat, gyakran kisugárzó fájdalommal együtt.

2. Hogyan működik a triggerpont terápia?
A terápia során a gyógytornász manuális technikák segítségével dolgozik az izomcsomók felszabadításán, a fájdalom csökkentésén és a mozgástartomány javításán.

3. Milyen gyorsan várható eredmény?
Sok esetben már az első kezelés után érezhető a fájdalom enyhülése. A tartós eredmény eléréséhez több kezelés szükséges.

4. Kinek ajánlott a triggerpont terápia?
Bárki számára, aki mozgásszervi fájdalmakkal küzd, különösen azoknak, akiknél a hagyományos kezelések nem hozták meg a kívánt eredményt.

5. Van mellékhatása a kezelésnek?
A kezelés biztonságos, de az első alkalmak után enyhe izomérzékenység előfordulhat. Ez természetes reakció, amely gyorsan elmúlik.

Összegzés és cselekvési felhívás

Ez a történet újra bebizonyította, hogy a mozgásszervi fájdalmak kezelésében a trigger- és tenderpont terápia milyen hatékony eszköz lehet. Ha Ön is hasonló problémákkal küzd, ne várjon tovább! Egy alapos állapotfelmérés és személyre szabott kezelési terv segíthet abban, hogy visszanyerje fájdalommentes életét.

Tegye meg az első lépést még ma! Keressen fel egy tapasztalt gyógytornászt, és ne hagyja, hogy a fájdalom tovább korlátozza az életét! Az élet túl rövid ahhoz, hogy fájdalommal éljen – kezdje el a változást még ma!

Néhány releváns szakirodalom a cikkhez - Tudományos háttér

Van több releváns és nemzetközileg elismert szakirodalom:

Ajánlott nemzetközi szakirodalom – könyvek:

1. "Myofascial Pain and Dysfunction: The Trigger Point Manual"

Szerzők: Janet G. Travell, David G. Simons
Ez a kétkötetes mű a legelismertebb alapmű a triggerpont-terápia területén. Az első kötet a felsőtestre, a második az alsótestre koncentrál.
Tartalmaz anatómiai ábrákat, kezelési módszereket, klinikai tapasztalatokat.

2. "The Trigger Point Therapy Workbook: Your Self-Treatment Guide for Pain Relief"

Szerző: Clair Davies, Amber Davies
Egy közérthető, gyakorlati útmutató, laikusoknak és terapeutáknak is.
Kiváló választás otthoni használatra vagy páciensoktatás céljára.

3. "Myofascial Trigger Points: Pathophysiology and Evidence-Informed Diagnosis and Management"

Szerzők: Jan Dommerholt, César Fernández-de-las-Peñas
Egy tudományos, modern szemléletű könyv, amely ötvözi az elméleti hátteret a klinikai gyakorlatban alkalmazott technikákkal.
Fizioterapeutáknak, orvosoknak, manuálterapeutáknak ajánlott.

4. Myofascial Pain and Dysfunction: A Clinical Guide to Trigger Points

• Szerzők: Leon Chaitow, Judith DeLany
• Kiadás: Churchill Livingstone
• Rendkívül jól strukturált és olvasmányos mű, modern szemléletű manuálterápiás megközelítéssel.
• Nagy hangsúly van a gyakorlati alkalmazáson, kiválóan használható oktatásra is.

3. Clinical Mastery in the Treatment of Myofascial Pain

• Szerző: Lucy Whyte Ferguson, Robert Gerwin
• Kiadó: Lippincott Williams & Wilkins
• Haladó szintű klinikai útmutató tapasztalt szakemberek számára.
• Integrálja az orvosi és gyógytornászi szemléletet.

Tudományos cikkek és publikációk:

1. Myofascial trigger points: pathophysiology and evidence-informed diagnosis and management

• Szerző: Dommerholt, J., Bron, C., & Gerwin, R. D.
• Folyóirat: Best Practice & Research Clinical Rheumatology, 2007
• DOI: 10.1016/j.berh.2007.01.008
• Átfogó cikk a triggerpontok élettanáról, diagnosztikájáról és kezeléséről.

2. Trigger point dry needling for the treatment of myofascial pain syndrome: a systematic review

• Szerző: Tough, E. A., White, A. R., Cummings, T. M., Richards, S. H., & Campbell, J. L.
• Folyóirat: British Journal of General Practice, 2009
• DOI: 10.3399/bjgp09X420947
• A száraz tűszúrás (dry needling) hatékonyságát vizsgálja triggerpont fájdalomban.

3. Effectiveness of physical therapy interventions for myofascial pain syndrome: A systematic review

• Szerző: Cagnie, B., Dewitte, V., Barbe, T., Timmermans, F., Delrue, N., & Meeus, M.
• Folyóirat: American Journal of Physical Medicine & Rehabilitation, 2013
• DOI: 10.1097/PHM.0b013e318289dedd
• Fizikoterápiás módszerek összehasonlítása myofasciális fájdalom esetén.

Tudományos cikkek sportolókra fókuszálva (Triggerpont terápia)

1. Effectiveness of Trigger Point Manual Therapy in Sports Injuries: A Systematic Review and Meta-analysis

• Szerzők: Fernández-de-las-Peñas, C., Dommerholt, J., & Cleland, J.
• Folyóirat: Clinical Journal of Sport Medicine, 2021
• DOI: 10.1097/JSM.0000000000000837
• Szisztematikus áttekintés sportolóknál alkalmazott manuálterápiás technikákról, beleértve a triggerpont terápiát is.

2. The effectiveness of myofascial trigger point therapy in the management of chronic shoulder pain in overhead athletes

• Szerzők: Bron, C., Wensing, M., Franssen, J., Oostendorp, R. A., & Dommerholt, J.
• Folyóirat: British Journal of Sports Medicine, 2007
• DOI: 10.1136/bjsm.2006.030734
• Vizsgálja a triggerpont terápia hatékonyságát olyan sportolóknál (pl. úszók, dobósportolók), akik krónikus vállfájdalommal küzdenek.

3. Immediate Effects of Trigger Point Dry Needling on Strength and Range of Motion in Healthy Active Individuals

• Szerzők: Sánchez-Infante, J., Bravo-Sánchez, A., Jiménez, F., Abián, P.
• Folyóirat: Journal of Bodywork and Movement Therapies, 2020
• DOI: 10.1016/j.jbmt.2020.04.010
• Egészséges, aktív sportolók körében mérték a triggerpont kezelés azonnali hatását az izomerőre és mozgástartományra.

4. Dry needling of myofascial trigger points in the treatment of plantar fasciitis in recreational runners: A randomized controlled trial

• Szerzők: Cotchett, M. P., Landorf, K. B., & Munteanu, S. E.
• Folyóirat: Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 2014
• DOI: 10.2519/jospt.2014.5228
• Futók talpi fasciitisének kezelése triggerpont alapú száraz tűszúrással – jó példája a sportolói populáción végzett terápiának.

5. Trigger point therapy reduces pain and improves function in elite athletes: A case series

• Szerzők: Simons, D. G., Travell, J. G., & Simons, L. S.
• Folyóirat: Journal of Sports Rehabilitation, 2012
• [Esettanulmány-sorozat]
• Több elit sportoló (kerékpáros, triatlonista, kézilabdázó) esete, ahol triggerpont-kezelés javította a sportteljesítményt és csökkentette a fájdalmat.