1. Mi az a neuromobilizáció? – Amikor az idegei is tornázni vágynak

Képzelje el, hogy az idegrendszere egy rugalmas ugrálóvár. A neuromobilizáció pedig egy olyan terápiás módszer, amelynek célja, hogy ezt az ugrálóvárat újra és újra mozgásba hozza – vagyis helyreállítsa az idegek mechanikai és fiziológiai működését. Ez nem valami varázslat vagy titkos szertartás, hanem tudományosan megalapozott mozgásterápia, amely a perifériás idegek és az őket körülvevő fasciák mobilitására, csúszóképességére és funkciójára fókuszál.

A nap végén egy kis váll-, derék- vagy lábfájdalmat érez? Sokszor ezek mögött az idegrendszer "berozsdásodása" áll. A neuromobilizációval pont az a célunk, hogy "újraolajozzuk" ezt a bonyolult rendszert és megszüntessük a feszüléseket, letapadásokat.

Ideális választás mindenkinek, aki nem akar élete végéig fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal élni. Ráadásul – és ez nem tréfa! – a neuromobilizáció nemcsak a tüneteket kezeli, hanem az okokat is megszüntetheti.

Kulcsszavak: neuromobilizáció, idegfájdalom kezelése, mozgásterápia, fascia, perifériás idegek

2. Idegrendszerünk mozgó szövet

Az idegek nem statikus huzalok, amelyek csak úgy vannak – mint a tévé mögött összegabalyodott vezetékek. Az idegrendszer egy igazán dinamikus, alkalmazkodó "szövetmester", amely folyamatosan nyúlik, csúszik és deformálódik, ahogy mi is mozgunk.

Vegyük például a hétköznapi életet: amikor lehajol a cipőjéért vagy integet a busznak, az idegei minden egyes mozdulatnál alkalmazkodnak, nyúlnak, csúsznak, hogy sose akadjanak el. Az idegek környezetét alkotó szövetek mind-mind kulcsszerepet játszanak abban, hogy ez a folyamat olajozottan menjen.

Ha az ideg nem tud mozogni – például egy letapadás vagy adhézió miatt –, hamar megjelennek a kellemetlen tünetek: mechanoszenzitivitás, fájdalom, funkciócsökkenés. Olyan ez, mint amikor egy cipzár beakad, és hiába húzza, valami mindig megakadályozza a sima mozgást.

Kulcsszavak: idegrendszer, fascia, vasa nervorum, perifériás idegek, idegi mobilitás

3. Idegi diszfunkciók: amikor az idegek is panaszkodnak

Az idegi problémák nem egyformák, sőt, néha egészen trükkös módon jelentkeznek. Butler és Shacklock neuromobilizációs szakértők három fő típusra osztották őket, hogy könnyebben megértsük, mi történik a háttérben.

Mechanikai diszfunkció: Ilyenkor az ideg csúszása vagy nyúlása akadályozott, és emiatt bizonyos pontokon feszülés halmozódik fel. Gondoljon csak arra, amikor egy gumiszalag egyik vége beszorul, és hiába húzza, nem mozdul.

Élettani diszfunkció: Az ideg mikrokeringése romlik, így oxigénhiány és gyulladás alakulhat ki. Ez olyan, mintha a kertjében az öntözőrendszerben dugulás lenne – a virágok (idegek) nem kapnak elég tápanyagot.

Elektrofiziológiai diszfunkció: Az idegvezetés megváltozik, amely érzészavarokhoz, zsibbadáshoz vagy akár izomgyengeséghez vezethet. Mint, amikor egy rossz telefonkábel miatt a beszélgetés szaggatottá válik.

Gyakran ezek a tényezők kombináltan jelentkeznek, és így a panaszok is összetettek lehetnek – például entrapment (idegcsapda) és triggerpont egyszerre.

Kulcsszavak: idegi diszfunkció, mechanikai feszülés, mikrokeringés, idegvezetés, triggerpont

4. Triggerpontok és idegek: egy ördögi kör, amit meg lehet törni

Az izmainkban kialakuló triggerpontok nemcsak kellemetlenek, hanem még az idegeinket is "megszívatják". A triggerpont által okozott izomtónus-növekedés és fasciális feszülés komoly kompressziót gyakorolhat a perifériás idegre. Ez irritációhoz, gyulladáshoz, sőt vezetési zavarhoz is vezethet.

Nem egyszerű a helyzet, mert az idegcsapda (például a n. medianus a pronátor területen) ugyanúgy fokozhatja a triggerpontok kialakulását az érintett izomban. Ez egy klasszikus "tyúk vagy tojás" helyzet: az ideg irritációja és az izomfeszülés egymást erősítik.

A neuromobilizáció ebben a bonyolult körforgásban igazi sztár: segít megtörni az ördögi kört, oldja a feszülést, csökkenti az érzékenységet és javítja a szöveti viszonyokat. Olyan, mintha egyszerre javítaná meg a bicikli láncát és az abroncsát is.

Kulcsszavak: triggerpont, idegirritáció, idegcsapda, izomfeszülés, neuromobilizáció

5. Neuromobilizációs technikák: Sliderek és tensionerek – két sztár a színpadon

A neuromobilizáció nem egyetlen technikából áll, hanem két fő elemből: a sliderekből (csúsztató technika) és a tensionerekből (feszítő technika). Mindkettőnek megvan a maga szerepe és időzítése.

Slider: Itt a perifériás ideg egyik vége nyúlik, míg a másik lazul, így az ideg "csúszik" az ideghüvelyhez képest. Gondoljunk csak egy hinta mozgására: egyik vég nyúlik, a másik lazul – ettől az egész szerkezet rugalmasabb lesz. A sliderek célja a keringésfokozás, a mechanoreceptorok stimulálása és a fájdalomcsillapítás.

Tension: Ennél a technikánál az ideg mindkét vége egyszerre feszül, ami fokozott idegi nyomást eredményez. Ez már egy igazi "keményfiú" eljárás: célja a tolerancia növelése, az adhéziók oldása és a mechanikai rugalmasság visszanyerése.

Fontos megjegyezni: ha aktív triggerpont van jelen, általában a sliderek az elsődleges választás, hogy elkerüljük a túlzott idegi feszülést.

Kulcsszavak: neuromobilizációs technikák, slider, tensioner, idegi mobilitás, fájdalomcsillapítás

6. Neuromobilizáció hatásai: Mit mondanak a kutatások?

Sokan kérdezik: "Jó-jó, de tényleg működik?" A válasz: igen, és ezt nemcsak tapasztalat, hanem tudományos kutatások is alátámasztják! A neuromobilizáció csökkenti a mechanikai nociceptív ingereket az ideg környezetéből (Shacklock, 2005), vagyis kevésbé fog fájni.

Emellett fokozza az idegi mikrokeringést, ami olyan, mintha egy eldugult csatornát kitisztítanánk – minden simábban áramlik. Aktiválja a fájdalomgátló mechanizmusokat is: a "gate control" és a szegmentális gátlás révén az agy kevésbé érzékeli a fájdalmat.

A neuromobilizáció javítja a neuromuszkuláris koordinációt, és segít visszanyerni a fasciális struktúrák mozgásminőségét. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a fájdalom csökken, hanem a mozgás is könnyebbé és szabadabbá válik.

Kulcsszavak: neuromobilizáció hatásai, kutatás, fájdalomcsökkentés, mikrokeringés, mozgásminőség

7. A hétköznapokban: Mikor érdemes a neuromobilizációhoz fordulni?

Talán Ön is ismeri azt az érzést, amikor egy hosszú ülőnap után zsibbad a lába, vagy reggelente nehezen mozdul a nyaka. Ezek tipikus jelei annak, hogy az idegei is "segítségért kiáltanak".

A neuromobilizáció minden olyan esetben hasznos lehet, amikor valamilyen mozgásbeszűkülés, zsibbadás, égő érzés vagy tartós fájdalom jelentkezik. Ilyen lehet például a teniszkönyök, a carpalis alagút szindróma vagy a derékfájás is.

Kulcsszavak: neuromobilizáció alkalmazása, zsibbadás, derékfájás, carpalis alagút szindróma, teniszkönyök

8. Klinikai javaslatok – Mit mond a gyógytornász?

Mielőtt bármilyen neuromobilizációs technikába belevágna, mindig érdemes szakemberhez fordulni. Egy alapos neurológiai státuszellenőrzés (érzés, reflex, izomerő tesztelése) elengedhetetlen a biztonságos és hatékony kezeléshez.

Akut, gyulladásos vagy hiperérzékeny állapotban pl. a slider technika alkalmazható, hogy elkerüljük a túlzott terhelést. Triggerpontkezelés után a neuromobilizáció remek eszköz a visszaesés megelőzésére.

A kezelés akkor lesz igazán hatékony, ha kombináljuk aktív mozgásrehabilitációval, tartáskorrekcióval és ergonómiai tanácsadással. Ez a hármas szövetség garantálja, hogy a javulás ne csak pillanatnyi legyen.

Kulcsszavak: gyógytornász tanácsok, neurológiai státusz, triggerpont kezelés, mozgásrehabilitáció, tartáskorrekció

9. Hétköznapi példák: amikor a neuromobilizáció életet ment

Képzelje el, hogy egy irodista egész nap számítógép előtt ül, és estére már alig érzi a kezét. A neuromobilizáció segíthet abban, hogy a kar idegei újra szabadon mozogjanak – mintha egy forgalmi dugót oldanánk fel az M1-es autópályán.

Vagy gondoljon a nagymamára, aki kertészkedés után zsibbadást és fájdalmat érez a lábában. Egy jól kivitelezett neuromobilizációs technika segíthet abban, hogy újra gond nélkül mehessen ki a rózsák közé.

De a sportolók sem kivételek: egy futónak, aki visszatérő "ülőideg" panaszokkal küzd, a neuromobilizáció lehet az a hiányzó láncszem, ami végre visszaadja a lendületét.

Kulcsszavak: hétköznapi példák, irodai fájdalmak, sportolói sérülések, zsibbadás kezelése, neuromobilizáció

10. Összegzés: Miért érdemes kipróbálni a neuromobilizációt?

A neuromobilizáció nem varázslat, hanem tudományos alapokon nyugvó mozgásterápia, amely segít visszanyerni a szabadságot az idegeinek – és így Önnek is. Legyen szó mindennapi mozgásokról, sportolásról vagy akár hosszú ülőmunkáról, a neuromobilizáció egy olyan eszköz, ami bárki számára elérhető.

Ne várja meg, míg a fájdalom átveszi az irányítást! Forduljon szakemberhez, és tapasztalja meg saját bőrén, mennyivel könnyebb lehet az élet, ha az idegei is megkapják a nekik járó mozgásterápiát.

Ne feledje!

A legjobb eredmény mindig akkor születik, amikor a kezelés személyre szabott, és aktív részese is a folyamatnak. Hiszen a mozgás – és az élet – az idegeknél kezdődik!

Kulcsszavak: neuromobilizáció előnyei, mozgásterápia, fájdalomcsökkentés, életminőség javítás, személyre szabott kezelés

Ossza meg ezt a cikket családjával, barátaival, vagy minden olyan ismerősével, akit érinthet a mozgásszervi panasz. A tudás mozgásban tart!

Ebben a tájékoztatómban egy kevésbé ismert, ám annál fontosabb szereplőt mutatok be: a prosztaglandint. Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik, de higgye el, ha megérti, miként működik a szervezetében, egészen másképp fog tekinteni a fájdalomra, a gyulladásra, sőt, a gyógyulás folyamatára is. A célom, hogy közérthető, mégis tudományosan megalapozott magyarázatot adjak – hiszen a tudás a legjobb útmutató az egészség felé.

Mi az a prosztaglandin, és miért nélkülözhetetlen?

A prosztaglandin egy hormonhatású anyag, amely számos különböző élettani folyamatban vesz részt. Olyan, mint egy karmester a zenekarban: nélküle nincs összhang, nincs irányítás, csak zűrzavar. Ott van a gyomorban, a belekben, az immunrendszerben, a szemben, a középfülben – tényleg mindenhol. Egy pici molekula, amelynek a hatása óriási.

A prosztaglandinok igen fontos szereplői a szervezet működésének, nem csupán patofiziológiai szerepük van, hanem számos fiziológiás folyamat szabályozóiként is szolgálnak.

Legfontosabb szerepei:

• Védi a gyomor nyálkahártyáját a savas károsodástól.
• Fokozza a bélmozgásokat (perisztaltika).
• Elindítja a gyulladásos és sebgyógyulási folyamatokat.
• Részt vesz a fényérzékelésben (szem).
• Befolyásolja az egyensúlyérzékelést (középfül).

Képzelje el, hogy a prosztaglandin az Ön testének "forgalomirányítója" – ha valahol gond van, rögtön intézkedik.

Gyulladás és fájdalom – barát vagy ellenség?

Ugye, mennyire természetes, hogy a fájdalmat rossznak érezzük? Pedig a szervezetnek szüksége van rá!
Amikor megsérül, vagy valami kóros folyamat indul el, a prosztaglandin szintje megemelkedik. Ekkor tapasztal fájdalmat, melegséget, duzzanatot, mozgáskorlátozottságot – ezek azonban nem a testének "ellenségei", hanem mint a piros lámpa a kereszteződésben: figyelmeztetnek, hogy most álljon meg, nehogy nagyobb baj legyen.

A gyulladás – bár kellemetlen – a gyógyulás elengedhetetlen része. A prosztaglandin szintje megemelkedik, ha a szervezet sérülést vagy kóros folyamatot észlel. Ilyenkor fájdalom, melegség, duzzanat, mozgáskorlátozottság jelentkezik. Ezek a tünetek azonban nem ellenségek, hanem jelzőrendszerek: mint a piros lámpa a kereszteződésben, amely megállásra késztet – hogy elkerüljük a nagyobb bajt.

Tudományos háttér

A prostaglandin E2 (PGE2) kulcsszerepet játszik a gyulladásos fájdalom közvetítésében, ugyanakkor elengedhetetlen a szöveti regenerációhoz. (Ricciotti & FitzGerald, Physiology Reviews, 2011)

Gyulladáscsökkentők veszélyei – miért bánjon velük óvatosan?

Sokan azonnal fájdalomcsillapító után nyúlnak, ha baj van. A leggyakrabban alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), mint például az ibuprofen vagy a diklofenak, valóban csökkentik a fájdalmat. Csakhogy – és ez a legfontosabb! – a prosztaglandin termelését is gátolják, így a természetes gyógyulási folyamatokat akadályozzák.

Hétköznapi hasonlat: Ez olyan, mintha elnémítaná a tűzriasztót, miközben még ég a tűz. Nem hallja a zajt, de a tűz tovább pusztít.

Klinikai tapasztalatok

Több kutatás igazolja, hogy az NSAID-ok alkalmazása késlelteti az izomsérülések és csonttörések gyógyulását, főleg fiatal, aktív pácienseknél (Marsolais et al., American Journal of Sports Medicine, 2003). Vagyis, ha túl gyorsan próbálja "lekapcsolni" a fájdalmat, valójában lassítja a regenerációt.

A fájdalom – testünk üzenete

A fájdalom nem csupán egy kellemetlen tünet, hanem a test információs rendszere. Elmondja, mit nem szabad most terhelni, mozgatni. Gondoljon csak az állatvilágra: az érzékenység a fájdalomra a túlélés kulcsa.
Amikor fájdalmat érez, aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, nő a keringés, fokozódik az immunválasz – mindez a gyógyulást szolgálja.

Hétköznapi kép: Mintha egy városban áramszünet lenne – a figyelmeztető lámpák (fájdalom, gyulladás) mutatják, hogy valami nincs rendben. Nem a figyelmeztetés kiiktatása a cél, hanem a hiba elhárítása.

Fájdalomcsillapítás okosan! - A fájdalomcsillapítók árnyoldalai a regenerációban

• Gyomorfekély veszélye: NSAID-ok szedése csökkenti a prosztaglandint, így a gyomor védtelenné válik a savval szemben. 
• Sportsérülés után: Ha azonnal NSAID-ot használ, lehet, hogy gyorsabban tud majd mozogni, mert nem fáj – de a sérült izom vagy ín lassabban gyógyul.

Gyakori kérdések (GYIK)

1. Mi az a prosztaglandin, és miért fontos nekem?
A prosztaglandin egy természetes, hormonhatású anyag, amely gyulladásban, fájdalomban, szervek védelmében és gyógyulásban játszik kulcsszerepet.

2. Mit tegyek, ha fáj a vállam, bokám vagy térdem?
Először is figyeljen testének jelzéseire! Ha a fájdalom elviselhető, ne szedjen azonnal NSAID-ot. Inkább pihentesse, hűtse és csak szükség esetén (orvosi javaslatra) használjon fájdalomcsillapítót.

3. Mikor szedhetek gyulladáscsökkentőt?
Csak akkor, ha az orvosa vagy gyógytornásza javasolja, illetve ha kifejezetten indokolt (pl. erős, elviselhetetlen fájdalom esetén).

4. Milyen természetes módon támogathatom a gyógyulást?
Megfelelő pihenéssel, kiegyensúlyozott étrenddel, lassú fokozatos mozgással, elegendő folyadékkal, és a test jelzéseinek tiszteletben tartásával.

5. Igaz, hogy a fájdalom "jó" dolog is lehet?
Igen, bizonyos mértékig. A fájdalom segít elkerülni a további sérülést, és a regeneráció szükséges része.

Záró gondolataim

Kérem, ne tekintse a fájdalmat, gyulladást az ellenségének! Ezek a test bölcs figyelmeztetései, amelyek – ha jól értelmezi őket – az egészsége legjobb védelmezői lehetnek.
Mindig kérje ki szakember véleményét, és ne feledje: a prosztaglandin nem ellenség, hanem szövetséges a gyógyulásban.

Szakirodalmi hivatkozások:

1. A prosztaglandin szerepe az emberi szervezet működésében

• Ricciotti, E., & FitzGerald, G. A. (2011). Prostaglandins and inflammation. Physiological Reviews, 91(4), 1327–1356.
  https://doi.org/10.1152/physrev.00031.2010
  ➡ Átfogó áttekintés a prosztaglandinok fiziológiai szerepéről az immun-, gyomor-bélrendszeri, idegrendszeri és vaszkuláris rendszerekben.

2. A gyulladás és a fájdalom természetes, szükséges folyamat

• Calder, P. C., et al. (2017). Inflammatory disease processes and interactions with nutrition. British Journal of Nutrition, 118(9), 649–658.
  https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19586558/
  ➡ Kiemeli a gyulladás kettős szerepét: a gyógyulást szolgáló, de krónikus esetekben káros mechanizmusok határmezsgyéjén.

3. NSAID-ok és sebgyógyulás gátlása

• Marquez, G., et al. (2005). The use of NSAIDs and their effect on bone healing. Journal of the American Academy of Orthopaedic Surgeons, 13(5), 283–290.
  ➡ Az NSAID-ok káros hatása a csont és kötőszövet gyógyulására kísérleti és klinikai bizonyítékokon keresztül.
• Marsolais, D., et al. (2003). Nonsteroidal anti-inflammatory drug use and healing of bone, muscle, tendon, and ligament injuries. The American Journal of Sports Medicine, 31(3), 355–363.
  ➡ Klasszikus hivatkozás sportrehabilitációban, különösen izomsérülések utókezelésében.

4. Paracetamol: centrális fájdalomcsillapító, de túladagolás veszélyes

• Anderson, B. J. (2008). Paracetamol (Acetaminophen): mechanisms of action. Paediatric Anaesthesia, 18(10), 915–921.
  https://doi.org/10.1111/j.1460-9592.2008.02764.x
  ➡ Leírja a paracetamol centrális hatásmechanizmusát COX-gátláson és szerotonerg rendszeren keresztül.

„Paracetamol túladagolás és májkárosodás, Alzheimer-kockázat”

• Salahudeen, M. S., et al. (2014). Paracetamol use and risk of Alzheimer's disease: systematic review. Drugs & Aging, 31(11), 843–853.
  ➡ Kritikus áttekintés a hosszú távú paracetamol-használat és neurodegeneráció kapcsolatáról.
• Lee, W. M. (2004). Acetaminophen and the U.S. Acute Liver Failure Study Group: Lowering the risk of hepatic failure. Hepatology, 40(1), 6–9.
  ➡ Az Egyesült Államok akut májelégtelenségi regiszterének elemzése a paracetamol okozta halálesetek kapcsán.

5. A fájdalom fiziológiás szerepe, nemcsak negatív élmény

• Melzack, R., & Katz, J. (2013). Pain. Wiley Interdisciplinary Reviews: Cognitive Science, 4(1), 1–15.
  https://doi.org/10.1002/wcs.1201
  ➡ Klasszikus idegtudományi keretbe helyezi a fájdalmat mint a túléléshez szükséges információs rendszert.
• Butler, D. S., & Moseley, G. L. (2013). Explain Pain. Noigroup Publications.
  ➡ Bár könyv formátumú, de széles körben idézett forrás a modern fájdalomneurofiziológiai szemlélethez.

6. Szimpatikus aktiváció, mint gyógyulást fokozó válasz

Tracey, K. J. (2002). The inflammatory reflex. Nature, 420(6917), 853–859.
➡ Leírja, hogyan szabályozza a vegetatív idegrendszer (különösen a szimpatikus és paraszimpatikus ág) az immunválaszt és gyulladást.

Mi a fájdalom valójában? Egy testi reakció? Egy agyi döntés? Vagy egy tanult félelem?

A modern tudomány szerint a fájdalom nem csupán egy ingerre adott válasz, hanem az agy komplex értelmező és előrejelző munkájának eredménye. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan „érzékeli” az agy a fájdalmat, és miért lehet ez kulcs a krónikus fájdalom megértéséhez – és kezeléséhez.

Képzeljen el egy sötét szobát, ahol az agyunk ül, két "ablaknak" tűnő szem és két "ajtónak" nevezett fül mögött, és próbálja kitalálni, mi történik odakint a világban.

Az agyunknak nincsenek közvetlen érzékelői a külvilágra, minden, amit tud, apró elektromos jelekből származik. Ezeket a jeleket az érzékszerveink szállítják hozzá, és az agyunknak kell értelmeznie őket.

De vajon mi történik akkor, ha az agy téved? Hogyan érzékeljük a fájdalmat, és miért van az, hogy ugyanazt a fájdalmat egyesek erősebben, mások alig érzik? Hogyan működik ez a fájdalom esetében? Lehet a fájdalomra egy egyszerű érzékelésként tekinteni?

Bemutatjuk.

Az érzékelés tudománya és a fájdalom élménye sokkal többről szól, mint egyszerű fizikai érzetekről: az agyunk valóságról alkotott képe, előrejelzései és döntései mind befolyásolják, hogy mit érzünk. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan válik a fájdalom az agy érzékelésének és döntésének eredményévé, és hogyan értelmezi és feldolgozza az agy az érzékszervek által közvetített jeleket észlelésként és hogyan segíthet mindez a fájdalom megértésében és kezelésében.

Az érzékelés és a fájdalom: nem csak fizikai jelenség

A fájdalomról sokáig úgy gondolkodtak, mint egy egyenes vonalú inger-válasz folyamatról: a test sérül, jelet küld az agyba, az pedig „érzi” a fájdalmat. Ez a leegyszerűsített modell azonban már nem állja meg a helyét.

A mai tudományos konszenzus szerint a fájdalom egy összetett bio-pszicho-szociális jelenség (Gatchel et al., 2007), ahol az agy döntései, érzelmi állapotunk, korábbi tapasztalataink és szociális környezetünk mind szerepet játszanak abban, mit és hogyan érzünk. A fájdalmat tehát nem csupán érzékeljük, hanem észleljük – az agyunk aktív módon értelmezi és modellezi azt.

Az agyunk folyamatosan előrejelzéseket (predikciókat) készít, és ezeket veti össze a beérkező szenzoros jelekkel (Friston, 2010; Seth, 2014).

Az agy, mint a világ legkreatívabb "nyomozója"

Az agyunk minden pillanatban dolgozik. Képzeljen el egy detektívet, aki a múltbéli tapasztalataira, meglévő bizonyítékaira és a jelenlegi helyzetre alapozva próbálja kitalálni, mi történik körülötte. Az agyunk pont ilyen: folyamatosan előrejelzéseket készít, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és ezeket az előrejelzéseket összeveti a beérkező érzékszervi jelekkel.

Valójában az agyban jön létre – a fájdalom egy aktív agyi konstrukció, amely a testből érkező jeleket, az agy saját előrejelzéseit, az emlékeinket és az érzelmeinket egyaránt figyelembe veszi (Melzack, 1990).

Például, ha egy citromot lát, az agya már azelőtt "elvárja" a savanyú ízt, hogy beleharapna. Ha azonban a citrom édes lenne, az agya zavarba jönne, és újra kellene értelmeznie a helyzetet. Ez az előrejelzés-alapú működés az érzékelés minden területén megfigyelhető, beleértve a fájdalmat is. Ahhoz, hogy megértsük a fájdalmat, először az agy működését kell megismernünk.

A krónikus fájdalom gyakran nem tükröz valódi szöveti károsodást, hanem az agy túlérzékeny védelmi rendszerének eredménye: mintha egy túlbuzgó riasztó már akkor is bekapcsolna, ha csak egy szellő mozdul az ajtóban (Moseley, 2007).

A fájdalom: érzet vagy észlelés?

Sokan gondolják úgy, hogy a fájdalom egyszerű érzet, amely egy sérülés helyéről indul ki és "eljut" az agyba. Valójában azonban a fájdalmat az agyunk hozza létre, mint egyfajta "védelmi riasztást". Ha például megsérül a lábunk, az agyunk gyakran fájdalommal figyelmeztet minket, hogy ne terheljük tovább az adott területet. Ez rendkívül hasznos rövid távon, de mi történik, ha az agy "túlreagálja" a helyzetet, és olyan fájdalmat érez, amely már nem indokolt?

A krónikus fájdalom gyakran ennek a túlérzékeny védelmi rendszernek az eredménye. Az agy olyan, mint egy túlbuzgó riasztóberendezés, amely már akkor is bekapcsol, ha csak egy szellő érinti az ajtót. Ezért a fájdalmat ma már nem egyszerű érzésként, hanem egy bonyolult észlelésként kezeljük, amely magában foglalja az érzelmeket, gondolatokat és előrejelzéseket is.

Illúziók és hallucinációk: Hogyan "tévedhet" az agy?

„A világ, amit mi valóságosnak érzékelünk, valójában az agyunk irányított hallucinációja.”— (Seth, 2014) Ez a gondolat elsőre talán meghökkentő, de ha jobban belegondolunk, logikus. Az agyunk folyamatosan próbálja megjósolni, hogy mi történik körülöttünk, és néha téved.

Vegyük például a híres Müller-Lyer illúziót: két egyenlő hosszúságú vonal közül az egyik hosszabbnak tűnik, mert az agyunk az illúzió miatt hibásan értelmezi a látottakat. Ugyanez történik a fájdalommal is. Az agyunk néha "hallucinálja" a fájdalmat, vagyis olyan helyzetekben is fájdalmat érezhetünk, amikor nincs valódi veszély. Ez különösen gyakori a krónikus fájdalom esetében, amikor az agyunk "megtanulja" a fájdalmat, és már akkor is aktiválja a fájdalomérzést, ha nincs konkrét kiváltó ok.

Mi az a Müller-Lyer illúzió? Azt mutatja meg, hogyan torzulhat az észlelésünk, még akkor is, ha az érzékelés -  ebben az esetben a vonalak hossza - objektíven azonos. Két azonos hosszúságú egyenes vonalat mutatnak, de: 1.) Az egyik végére „befelé forduló” nyilak (mint egy →←), 2.) A másik végére pedig „kifelé forduló” nyilak (mint egy ←→) kerülnek.  Mit tapasztalunk? Bár a két vonal ugyanolyan hosszú, a legtöbb ember úgy észleli, hogy a „kifelé nyilas” vonal hosszabbnak tűnik, a „befelé nyilas” vonal rövidebbnek tűnik. Miért történik ez? Az egyik magyarázat szerint az agyunk az ilyen alakzatokat a térbeli mélység és távolság jeleiként értelmezi – például úgy, mintha az egyik vonal egy távoli sarok lenne, a másik pedig egy kiemelkedő él. Az agy így automatikusan korrigál, mintha 3D-ben látná, és ez okozza az illúziót. Ez egy klasszikus példa arra, hogy az észlelés nem mindig tükrözi a valóságot, hanem azt, amit az agy feltételez a világról.

A fájdalom tudományos magyarázata: A kapuelmélet és a neuromatrix

A fájdalom megértésében Melzack és Wall úttörő munkái jelentettek áttörést. Az 1965-ben kidolgozott kapuelmélet szerint a gerincvelőben található "kapuk" szabályozzák, hogy a fájdalomérzet bejusson az agyba. Például, ha megüti a könyökét, és azonnal elkezdi dörzsölni, a dörzsölés hatására a kapuk részben bezárulnak, csökkentve a fájdalmat.

Melzack és Wall (1965) kapuelmélete szerint a gerincvelőben található „kapuk” szabályozzák, hogy a fájdalom továbbjuthat-e az agyba. 

Később Melzack továbbfejlesztette ezt az elméletet a neuromatrix modelljével.

Melzack (1990) később neuromatrix elméletében rámutatott arra, hogy a fájdalom egy agyi hálózat (neuromátrix) eredménye, amely az érzékszervi, érzelmi és kognitív jeleket integrálja.

Ez a modell azt sugallja, hogy a fájdalom egy komplex élmény, amely nemcsak az alulról érkező szenzoros jelekre épül, hanem az agyban zajló érzelmi és kognitív folyamatokra is. Ezért van az, hogy ugyanazt a sérülést két ember teljesen eltérően érzékeli: az egyik számára elviselhetetlen fájdalmat okoz, míg a másik alig érzi.

A prediktív feldolgozás: Az agy, mint előrejelző gépezet

A kapuelmélet és a neuromatrix-elmélet fontos lépések voltak a fájdalom megértésében, de ezek még többnyire reaktív folyamatként ábrázolták az érzékelést – vagyis úgy, mintha az agy csupán a beérkező szenzoros jelekre válaszolna. A prediktív feldolgozás elmélete azonban új nézőpontot kínál: az agy nem pusztán reagál, hanem aktívan előrejelzéseket készít, és ezek alapján értelmezi és módosítja az érzékelést.

Például, amikor valaki kátyús úton vezet, az agy már előre számít a rázkódásra – azaz nemcsak érzékeli a mozgást, hanem elvárja, és ez az elvárás alakítja a szubjektív élményt is. Hasonlóképp, a fájdalom esetében az agy folyamatosan előrejelzéseket készít a test állapotáról. Ha egy korábbi sérülés után az agy továbbra is fenyegetést érzékel – akár egy korábbi fájdalomhoz társított mozgás vagy testtartás alapján –, akkor fájdalomérzetet generálhat, még akkor is, ha a szöveti károsodás már meggyógyult.

A prediktív feldolgozás elmélete szerint azonban az agy nemcsak reagál, hanem aktívan előrejelzéseket gyárt, és a valóságot ezekhez hasonlítja (Friston, 2010).

Ez különösen fontos a lágyrész feszülések kezelésében. Ha a feszülés már fizikailag megszűnt, de az agy továbbra is veszélyként értelmezi az adott testhelyzetet vagy mozgást, akkor a fájdalom fennmaradhat. Ezért a terápiás megközelítéseknek nemcsak a testi struktúrák helyreállítását, hanem az agyi predikciók átkalibrálását is célozniuk kell, például fokozatos expozícióval, mozgásalapú terápiával vagy edukációval.

Valóság, illúzió vagy hallucináció?

Képzeljünk el egy skálát, amelynek egyik végén a valóság, a másikon a hallucináció, középen pedig az illúziók helyezkednek el:

• Valóság: Az érzékszervi jelek dominálnak, az agy pontosan tükrözi a testi állapotot. Például egy friss sérülésnél a fájdalom hűen jelzi a szöveti károsodást.
• Illúzió: Az agy előrejelzései és a valós jelek keverednek. Ilyenkor az agy tévesen értelmezheti a helyzetet, pl. egy régi sérüléshez kötött mozgás még mindig fájdalmat vált ki.
• Perceptuális túlfeldolgozás (helyettesíti a hallucináció szót): Az agy teljesen a korábbi tapasztalatok és fenyegetésérzet alapján alkot fájdalomélményt, akkor is, ha nincs aktív szöveti probléma.

Ez a skála segíthet megérteni, hogy a krónikus fájdalom esetében a fájdalomérzet már nem a testi valóság leképezése, hanem az agy veszélyérzékelő rendszerének túlzott aktivitása. Például ha a lágyrész feszülés fizikailag már megszűnt, de az agy még mindig fenyegetést érzékel, akkor a fájdalom továbbra is fennmaradhat – mintha az agy „meg lenne győződve” a veszélyről.

A bio-pszicho-szociális modell szerepe a fájdalomkezelésben

A bio-pszicho-szociális modell a fájdalmat nem csupán biológiai eseményként, hanem érzelmi, mentális és szociális összetevőkkel rendelkező komplex élményként kezeli (Gatchel et al., 2007). Ez különösen fontos a gyógytornászok és rehabilitációs szakemberek számára, akik a terápiás folyamatban nem csak mozgásszervi struktúrákkal, hanem a páciens teljes élményrendszerével dolgoznak.

Hétköznapi példa a bio-pszicho-szociális modell gyakorlati jelentőségére a fájdalomkezelésben: Két ember ugyanazt a hátfájást éli meg teljesen máshogy

Képzeljük el, hogy két ember — Anna és Péter — ugyanabban a munkakörben dolgoznak, és mindketten derékfájást tapasztalnak egy nehéz doboz emelése után. Ugyanaz a mozgásszervi elváltozás látható náluk egy vizsgálaton: enyhe izomfeszülés az ágyéki szakaszon.

• Anna korábban már átélt súlyos gerincsérvet, és attól tart, hogy ez most újra kezdődik. Fél a mozgástól, sokat olvasott arról, hogy „ez veszélyes lehet”. Családja is aggódik, és inkább pihenésre biztatja. Az ő fájdalma súlyosabbnak érződik, és hosszabb ideig fennmarad.
• Péter soha nem sérült meg komolyan, sportos életet él, és a hasonló helyzetekre úgy tekint, mint átmeneti kellemetlenségre. A barátai is biztatják, hogy mozogjon óvatosan. Ő pár nap alatt jobban lesz.

Ugyanaz a biológiai probléma, de az érzelmi állapot (félelem vs. nyugalom), a gondolkodásmód (katasztrofizálás vs. pozitív hozzáállás), és a szociális környezet (aggódó család vs. támogató barátok) miatt a fájdalom megélése és a gyógyulás teljesen más.

Ez az, amit a bio-pszicho-szociális modell megragad: nem elég csak a szöveti elváltozást kezelni, foglalkoznunk kell a páciens érzelmeivel, gondolkodásával és környezetével is.

Gyakran ismételt kérdések - A fájdalomról érthetően.

1. Miért érezhetünk fájdalmat akkor is, ha nincs sérülés?
Az agyunk nemcsak a testből érkező jelekre reagál, hanem előrejelzéseket is készít arról, mi lehet veszélyes. Ha valamit fenyegetésként értelmez, akkor fájdalmat generálhat – még akkor is, ha már nincs szöveti károsodás. Ez különösen gyakori krónikus fájdalom esetén.

2. Hogyan csökkenthetjük a fájdalmat?
A fájdalom csökkenthető azáltal, hogy pozitív ingereket juttatunk el az agyhoz, például mozgás, masszázs vagy relaxáció révén. Ezek az ingerek segíthetnek csökkenteni az agy veszélyérzetét, és így „bezárni” a fájdalom kapuit – ahogy azt a kapuelmélet is sugallja.

3. Miért fáj ugyanaz a sérülés más embereknek eltérő mértékben?
A fájdalom nem csupán fizikai, hanem érzelmi és mentális élmény is. Az agy a fájdalmat a korábbi tapasztalatok, a hangulat, a félelem, a figyelem és a környezet alapján is értelmezi. Ezért lehet, hogy ugyanaz a sérülés valakinek alig fáj, másnak pedig nagyon.

Ne feledje!

Ahhoz, hogy valóban megértsük a fájdalmat, először az agy működését kell megismernünk. Az agyunk nem passzív megfigyelő, hanem aktív "teremtő", amely folyamatosan előrejelzéseket készít, és ezek alapján formálja az érzékelésünket. A fájdalom nem csupán egy fizikai tünet, hanem az agy döntéseinek és észlelésének eredménye, amelyet befolyásolnak az érzelmek, gondolatok és korábbi tapasztalatok.

Minél többet tudunk erről a rendszerről, annál inkább visszanyerhetjük az irányítást a fájdalom felett. Ez a tudás nemcsak a kezelést segíti, hanem reményt és lehetőséget is ad a változásra – a jobb életminőség és a teljesebb mindennapok felé.

Szakirodalom, hivatkozások

1. Melzack, R., & Wall, P. D. (1965). The Gate Control Theory of Pain. Science, 150(3699), 971–979.
   https://doi.org/10.1126/science.150.3699.971
2. Melzack, R. (1990). The neuromatrix theory of pain. Journal of Dental Education, 62(10), 882–889.
   https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/2263241/
3. Moseley, G. L. (2007). Reconceptualising pain according to modern pain science. Physical Therapy Reviews, 12(3), 169–178.
   https://doi.org/10.1179/108331907X223010
4. Friston, K. (2010). The free-energy principle: a unified brain theory? Nature Reviews Neuroscience, 11(2), 127–138.
   https://doi.org/10.1038/nrn2787
5. Seth, A. K. (2014). A predictive processing theory of sensorimotor contingencies. Cognitive Neuroscience, 5(2), 97–98.
   https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/17588928.2013.877880
6. Gatchel, R. J., Peng, Y. B., Peters, M. L., Fuchs, P. N., & Turk, D. C. (2007). The biopsychosocial approach to chronic pain: scientific advances and future directions. Psychological Bulletin, 133(4), 581–624.
   https://doi.org/10.1037/0033-2909.133.4.581

Akár ficamodott bokáról, akár túlfeszült vállról legyen szó a Medical Flossing rándulások, krónikus mozgásszervi panaszok, gyulladások, ízületi kopás, kötőszöveti letapadások esetén a fájdalmat jelentős részben csillapítja.

Milyen módon fejti ki hatását ez a kiváló latex szalag? Hogyan ér el a vérellátás rövid és fájdalmas szinte elfojtása ilyen hirtelen megkönnyebbülést? Hogyan működik a kompressziós terápia és a kineziotape ötvözetéből kiépített technika? Nézzük részletesen a flossingolás módszerének háttereit.

A Medical Flossing által biztosított flossingolás (gumiszalaggal történő speciális leszorítás) egy rendkívül innovatív terápiát jelent a sportrehabilitációban/rehabilitációban az izom és az ízületi panaszok, a regeneráció területén egyaránt. Nagyjából két percen keresztül a problémás képleteket a speciális szalag általi leszorításban átmozgatjuk – aktív izommunkával vagy a terapeuta segítségével passzívan, mely elsősorban a sérülés, a panasz jellegétől, kiváltó okától függ – mielőtt a szalagot meglazítjuk és enyhül a fájdalom, meleg, friss lesz a betekert végtag.

A flossingolás a szalag speciális nyújtottsági fokán valósul meg a patológiás folyamatban érintett szövetek analizálását követően, a szövetek minőségének, elváltozásainak függvényében. A flossingolást végző személy éppen ezért ismeri a szöveteket érintő elváltozások, kóros folyamatok háttereit, a letapadások oldásához szükséges szöveti kompressziós és/vagy csúsztatási irányokat és ennek megfelelően állítja be a feltekert szalag nyújtottsági fokát, a nyújtás irányát stb..

A szalag hatásai:

1. Szivacshatás: A szalag nagy nyomásán keresztül a nem kívánt anyagcsere bomlástermékek a nyirokrendszerbe kerülnek - tehát a tisztítófolyamatok egy módja érvényesül. A latexszalag levételével a problémás szövet vagy ízület újra vérrel illetve folyadékkal ellátottá válik, ami a tápanyag-, hormon-, oxigénellátást és további fontos anyagok eljutását serkenti.

2. Blokkok oldása: A Flossingnak és a szalaggal együtt végzett mozgásoknak köszönhetően a fascia, a bőralatti kötőszövet, izmok, csontok és ízületek eltolódnak, elmozdulnak eddigi helyzetükhöz és egymáshoz képest. Így feloldhatóak a blokkolást, akadályt okozó hegesedések, letapadások és a mozgásképesség érezhetően javul.

3. Fájdalomcsillapítás: A flossing szalag súrlódása a bőrön stimulálja a bőr alatt lévő érzékelő sejteket- az úgynevezett mechanoreceptorokat, amik a maguk részéről megakadályozzák a fájdalom tovább vezetését a gerincvelő felé. Közvetlenül az alkalmazás után a másodikként és harmadikként megnevezett hatás következik be, sok esetben már tartósan. Ez azt jelenti, hogy a panaszok nem térnek vissza a következő nap, mint egy bumeráng. Mindemellett a tartós terápiás eredmény érdekében természetesen néhány ismételt felhelyezés érdemes.

A szakembereket, sportolókat, betegeket lenyűgözte a szalag által kiváltott hatás, így hamar széles körben elterjedt a technika. Maguk az orvosok és orvostanhallgatók is pozitív várakozásokkal telve nyilatkoznak annak hatásáról : „Izgalmas végig kísérni, miként fejlődik ki eddig használt metódusokból, mint a kompressziós terápia (pl.: vénás betegség esetén) és a kinesiotape kombinációjából egy új kezelési módszer.

Még sok minden áll előttünk, amit ezzel a rugalmas szalaggal ki lehet fejleszteni, ugyanakkor néhány szabály betartásával szinte kockázatmentesen alkalmazható a technika. Ezek a következők:

1. A szalag ne maradjon 5 percnél tovább fenn!

2. Ne tekercseljük be mindkét lábat egy időben! A szalag levételével, nagy erővel megindul a véráram a perifériára, amely ájuláshoz is vezethet.

3. A szalag alatti területen megjelenő fájdalom esetén rögtön lazítsunk a kötésen, különben az idegirritáció léphet fel.

Kérje a témában profi gyógytornászaink, sportfizioterapeutáink tanácsát a módszerről itt: +36 1 790 9900

A köpölyözés egy ősi terápia, melyet dermato-vákuum reflexológiának is neveznek. A legelső talált feljegyzés szerint Egyiptomban már i.e. 1550-ben használtak köpölyt. A kínai és a görög írásos emlékekben is szerepel, mint gyógyító tevékenység.

Mi a köpöly?

Harang, vagy kúp alakú csésze (köpöly), vagy nagyobb kb. 10-15 cm átmérővel rendelkező pumpa, melyet manapság üvegből, műanyagból és szilikonból készítenek. Korábban bambuszt vagy állatok szarvát használták fel.

Mi a köpölyözés? Hogyan működik?

A csészében vákuumot hozunk létre miután azt a problémás testrészre, bőrfelületre helyeztük, mely hatására helyileg javul a vér- és nyirokkeringés. A bőr élénk piros lesz, olykor előfordulhat véraláfutás is. A szövetek anyagcseréje megélénkül. A kötőszöveti letapadások a vákuum segítségével lazulnak, "felszakadnak", a sérülés, a rándulás, a húzódás után kialakult fascia (kötőszöveti) csavarodás, deformálódás megszűnik, az esetlegesen előforduló duzzanat csökken. A köpöly reflexes hatást is kivált. Utóbbi hatás magyarázatának alapja a Head-zóna elmélet, mely szerint a gerincvelőből kilépő egy-egy ideggyök egyes bőr-, szerv- és izomterületeket lát el, összekapcsolva ezeket. Tehát a bőrön keresztül tudunk hatni az azonos ideg által ellátott távolabbi szervekre.

A köpöly harang, vagy kúp alakú csésze, melyet manapság üvegből, műanyagból és szilikonból készítenek. Sokféle köpöly és köpölyözési módszer létezik. Amit mi alkalmazunk az a hideg köpölyözési metódus, amelynél mechanikai úton távolítjuk el a megfelelő mennyiségű levegőt a csészéből, miután azt a bőrre helyeztük.

Az eszközt statikus vagy mozgó köpölyként használjuk. Egy adott pontra feltelepítve a helyi keringést javítjuk, illetve a fent említett össszekapcsolódások révén reflexes hatást is elérünk, illetve felszakítjuk a kötőszöveti letapadásokat, az un. crosslinkeket. A mozgó köpölyözés az un. köpölyöző masszázs/fascia masszázs, amelynek során a kezelt felületet beolajozzuk (pl. johanniskraut olaj, aromaolaj, fasciakrém), hogy a köpöly csúsztatható legyen a bőrfelületen. Majd lassan, folyamatosan mozgatjuk a megfelelő irányokban. Ezt a technikát "nyúvasztásnak" is szokták nevezni, nem véletlenül, hisz valóban hasonlít hozzá, olykor érzésre is.

Köpölyözéssel eredményesen csökkenthető az izom és az izompólya feszessége, oldhatóak általa a kötőszöveti letapadások. Miért fontos ez?

A mozgásszervi panaszok mindig együtt járnak kötőszöveti és izom feszülésekkel, letapadásokkal, melyek negatív hatással vannak a funkcióra, olykor fájdalmasak. Ezen területeken alkalmazva a köpölyöző masszázs segíti a szövetek regenerálódását, ami a fájdalom csökkenését és a funkció javulását eredményezi. A művelet olykor fájdalommal és a bőr átmeneti elszíneződésével jár, ám jótékony, felszabadító hatása szinte azonnal észlelhető.

Kérdése van, vagy időpontot szeretne foglalni?  Foglaláshoz használja a QR kódot és közvetlenül az időpont foglaló naptárhoz jut.  Keressen minket bátran! Írjon az oldal jobb alsó sarkában megjelenő chatablakban, vagy hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es telefonszámon. Szívesen segítünk!

A fascia egy olyan lenyűgöző kötőszöveti hálózat, amely testünket behálózva biztosítja szerveink, izmaink és más szöveti struktúráink rugalmasságát, tartását és védelmét. Ez a szövet nemcsak formát ad testünknek, hanem aktív szerepet játszik a mozgásban, az egyensúlyban és az alkalmazkodásban.

Mégis, a fascia és annak egészségügyi jelentősége sokak számára ismeretlen fogalom. Ebben a tájékoztatóban bemutatjuk, miért fontos a fascia karbantartása, és hogyan járulhat hozzá sérüléseink megelőzéséhez, teljesítményünk fokozásához és életminőségünk javításához.

A fascia szerepe a testünkben
A fascia nem csupán egy passzív kötőszövet, hanem egy dinamikus, adaptív rendszer, amely alkalmazkodik a testünk mozgásaihoz és a külső tényezőkhöz. Ez a szöveti hálózat biztosítja a megfelelő mozgásminták kialakulását, támogatja az izomzatot, véd a sérülésekkel szemben, és szerepet játszik az egyensúly fenntartásában. A proprioceptorok – mint például a Golgi-ínreceptorok és izomorsók – a fasciában találhatók, és segítik a testtartásunk folyamatos alkalmazkodását a környezet változásaihoz.

Hogyan károsodhat a fascia?
Bármilyen trauma, izomsérülés, szalag szakadás vagy akár egy végtaghossz különbség megterhelheti a fascia hálózatot. A tartós immobilizáció, a helytelen mozgásminták vagy a stressz spazmusokat és struktúravastagodást okozhatnak a fasciában. Ez az állapot fájdalmat, rugalmasságvesztést és merevséget eredményezhet, amely nemcsak az érintett területen, hanem az egész testben éreztetheti hatását.

A fascia karbantartása: kulcs az egészséghez és a teljesítményhez
A fascia optimális állapotának fenntartása érdekében rendkívül fontos a helyes tréning és kezelés. A Fascia Release Terápia – amely speciális eszközökkel (például hengerekkel, labdákkal) vagy terapeuta keze által történik – hatékonyan képes feloldani a letapadásokat, csökkenteni a fájdalmat és visszaállítani a kötőszöveti struktúrák mobilitását. Ez a terápia nemcsak a rehabilitációban, hanem a sportolásban és a mindennapi életben is elengedhetetlen lehet.

Fascia tréning: A dinamikus megoldás
A megfelelő tréningprogramok, amelyek a fasciát célozzák, nemcsak a kötőszöveti eltéréseket optimalizálják, hanem növelik a mobilitást, rugalmasságot és a tónust is. A kezelés során alkalmazott nyomás erősségét a páciens önállóan szabályozhatja, így elkerülhetőek a fájdalmat fokozó spazmusok. Ezáltal a fascia és az izomzat gyorsabban regenerálódik, és a test visszanyeri természetes egyensúlyát.

Záró gondolatok és cselekvési felhívás

A fascia egészsége alapvető fontosságú az életminőség javítása, a sérülések megelőzése és a mindennapi teljesítmény optimalizálása szempontjából. Legyen Ön élsportoló, hobbisportoló vagy egyszerűen csak az egészséges életmód híve, a fascia megfelelő kezelése és karbantartása kulcsfontosságú.

Tegye meg az első lépést!

Ne várjon tovább, hogy tegyen az egészségéért! Regisztráljon most az online időpontfoglaló rendszerünkben, és induljon el a stabilitás, a fájdalommentesség, a sérülésmentes élet és a jobb közérzet felé vezető úton. Kattintson ide: app.physiovit.hu, és foglaljon időpontot még ma!

Tegyük együtt jobbá az életminőségét – várjuk szeretettel rendelőnkben! Az egészséges mozgás kulcsa az ép fasciaháló – építsük fel együtt!

Kérdése van, vagy időpontot szeretne foglalni?  Foglaláshoz használja a QR kódot és közvetlenül az időpont foglaló naptárhoz jut.  Keressen minket bátran! Írjon az oldal jobb alsó sarkában megjelenő chatablakban, vagy hívjon minket munkanapokon 9:00 és 18:00 óra között a +36 1 790 9900-es telefonszámon. Szívesen segítünk!