+36 1 790 9900 | WhatsApp: +36 70 311 1094 | « Ügyfélszolgálat 900 - 1800 | Hírlevél »
 
   
 
Kosár
0 Termékek - 0 Ft
A kosara üres!

Elemek megjelenítése címkék szerint: egészség

Mi a fájdalom valójában? Egy testi reakció? Egy agyi döntés? Vagy egy tanult félelem?

A modern tudomány szerint a fájdalom nem csupán egy ingerre adott válasz, hanem az agy komplex értelmező és előrejelző munkájának eredménye. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan „érzékeli” az agy a fájdalmat, és miért lehet ez kulcs a krónikus fájdalom megértéséhez – és kezeléséhez.

Képzeljen el egy sötét szobát, ahol az agyunk ül, két "ablaknak" tűnő szem és két "ajtónak" nevezett fül mögött, és próbálja kitalálni, mi történik odakint a világban.

Az agyunknak nincsenek közvetlen érzékelői a külvilágra, minden, amit tud, apró elektromos jelekből származik. Ezeket a jeleket az érzékszerveink szállítják hozzá, és az agyunknak kell értelmeznie őket.

De vajon mi történik akkor, ha az agy téved? Hogyan érzékeljük a fájdalmat, és miért van az, hogy ugyanazt a fájdalmat egyesek erősebben, mások alig érzik? Hogyan működik ez a fájdalom esetében? Lehet a fájdalomra egy egyszerű érzékelésként tekinteni?

Bemutatjuk.

Az érzékelés tudománya és a fájdalom élménye sokkal többről szól, mint egyszerű fizikai érzetekről: az agyunk valóságról alkotott képe, előrejelzései és döntései mind befolyásolják, hogy mit érzünk. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan válik a fájdalom az agy érzékelésének és döntésének eredményévé, és hogyan értelmezi és feldolgozza az agy az érzékszervek által közvetített jeleket észlelésként és hogyan segíthet mindez a fájdalom megértésében és kezelésében.

Az érzékelés és a fájdalom: nem csak fizikai jelenség

A fájdalomról sokáig úgy gondolkodtak, mint egy egyenes vonalú inger-válasz folyamatról: a test sérül, jelet küld az agyba, az pedig „érzi” a fájdalmat. Ez a leegyszerűsített modell azonban már nem állja meg a helyét.

A mai tudományos konszenzus szerint a fájdalom egy összetett bio-pszicho-szociális jelenség (Gatchel et al., 2007), ahol az agy döntései, érzelmi állapotunk, korábbi tapasztalataink és szociális környezetünk mind szerepet játszanak abban, mit és hogyan érzünk. A fájdalmat tehát nem csupán érzékeljük, hanem észleljük – az agyunk aktív módon értelmezi és modellezi azt.

Az agyunk folyamatosan előrejelzéseket (predikciókat) készít, és ezeket veti össze a beérkező szenzoros jelekkel (Friston, 2010; Seth, 2014).

Az agy, mint a világ legkreatívabb "nyomozója"

Az agyunk minden pillanatban dolgozik. Képzeljen el egy detektívet, aki a múltbéli tapasztalataira, meglévő bizonyítékaira és a jelenlegi helyzetre alapozva próbálja kitalálni, mi történik körülötte. Az agyunk pont ilyen: folyamatosan előrejelzéseket készít, hogy mi fog történni a következő pillanatban, és ezeket az előrejelzéseket összeveti a beérkező érzékszervi jelekkel.

Valójában az agyban jön létre – a fájdalom egy aktív agyi konstrukció, amely a testből érkező jeleket, az agy saját előrejelzéseit, az emlékeinket és az érzelmeinket egyaránt figyelembe veszi (Melzack, 1990).

Például, ha egy citromot lát, az agya már azelőtt "elvárja" a savanyú ízt, hogy beleharapna. Ha azonban a citrom édes lenne, az agya zavarba jönne, és újra kellene értelmeznie a helyzetet. Ez az előrejelzés-alapú működés az érzékelés minden területén megfigyelhető, beleértve a fájdalmat is. Ahhoz, hogy megértsük a fájdalmat, először az agy működését kell megismernünk.

A krónikus fájdalom gyakran nem tükröz valódi szöveti károsodást, hanem az agy túlérzékeny védelmi rendszerének eredménye: mintha egy túlbuzgó riasztó már akkor is bekapcsolna, ha csak egy szellő mozdul az ajtóban (Moseley, 2007).

A fájdalom: érzet vagy észlelés?

Sokan gondolják úgy, hogy a fájdalom egyszerű érzet, amely egy sérülés helyéről indul ki és "eljut" az agyba. Valójában azonban a fájdalmat az agyunk hozza létre, mint egyfajta "védelmi riasztást". Ha például megsérül a lábunk, az agyunk gyakran fájdalommal figyelmeztet minket, hogy ne terheljük tovább az adott területet. Ez rendkívül hasznos rövid távon, de mi történik, ha az agy "túlreagálja" a helyzetet, és olyan fájdalmat érez, amely már nem indokolt?

A krónikus fájdalom gyakran ennek a túlérzékeny védelmi rendszernek az eredménye. Az agy olyan, mint egy túlbuzgó riasztóberendezés, amely már akkor is bekapcsol, ha csak egy szellő érinti az ajtót. Ezért a fájdalmat ma már nem egyszerű érzésként, hanem egy bonyolult észlelésként kezeljük, amely magában foglalja az érzelmeket, gondolatokat és előrejelzéseket is.

Illúziók és hallucinációk: Hogyan "tévedhet" az agy?

„A világ, amit mi valóságosnak érzékelünk, valójában az agyunk irányított hallucinációja.”— (Seth, 2014) Ez a gondolat elsőre talán meghökkentő, de ha jobban belegondolunk, logikus. Az agyunk folyamatosan próbálja megjósolni, hogy mi történik körülöttünk, és néha téved.

Vegyük például a híres Müller-Lyer illúziót: két egyenlő hosszúságú vonal közül az egyik hosszabbnak tűnik, mert az agyunk az illúzió miatt hibásan értelmezi a látottakat. Ugyanez történik a fájdalommal is. Az agyunk néha "hallucinálja" a fájdalmat, vagyis olyan helyzetekben is fájdalmat érezhetünk, amikor nincs valódi veszély. Ez különösen gyakori a krónikus fájdalom esetében, amikor az agyunk "megtanulja" a fájdalmat, és már akkor is aktiválja a fájdalomérzést, ha nincs konkrét kiváltó ok.

Mi az a Müller-Lyer illúzió? Azt mutatja meg, hogyan torzulhat az észlelésünk, még akkor is, ha az érzékelés -  ebben az esetben a vonalak hossza - objektíven azonos. Két azonos hosszúságú egyenes vonalat mutatnak, de: 1.) Az egyik végére „befelé forduló” nyilak (mint egy →←), 2.) A másik végére pedig „kifelé forduló” nyilak (mint egy ←→) kerülnek.  Mit tapasztalunk? Bár a két vonal ugyanolyan hosszú, a legtöbb ember úgy észleli, hogy a „kifelé nyilas” vonal hosszabbnak tűnik, a „befelé nyilas” vonal rövidebbnek tűnik. Miért történik ez? Az egyik magyarázat szerint az agyunk az ilyen alakzatokat a térbeli mélység és távolság jeleiként értelmezi – például úgy, mintha az egyik vonal egy távoli sarok lenne, a másik pedig egy kiemelkedő él. Az agy így automatikusan korrigál, mintha 3D-ben látná, és ez okozza az illúziót. Ez egy klasszikus példa arra, hogy az észlelés nem mindig tükrözi a valóságot, hanem azt, amit az agy feltételez a világról.

A fájdalom tudományos magyarázata: A kapuelmélet és a neuromatrix

A fájdalom megértésében Melzack és Wall úttörő munkái jelentettek áttörést. Az 1965-ben kidolgozott kapuelmélet szerint a gerincvelőben található "kapuk" szabályozzák, hogy a fájdalomérzet bejusson az agyba. Például, ha megüti a könyökét, és azonnal elkezdi dörzsölni, a dörzsölés hatására a kapuk részben bezárulnak, csökkentve a fájdalmat.

Melzack és Wall (1965) kapuelmélete szerint a gerincvelőben található „kapuk” szabályozzák, hogy a fájdalom továbbjuthat-e az agyba. 

Később Melzack továbbfejlesztette ezt az elméletet a neuromatrix modelljével.

Melzack (1990) később neuromatrix elméletében rámutatott arra, hogy a fájdalom egy agyi hálózat (neuromátrix) eredménye, amely az érzékszervi, érzelmi és kognitív jeleket integrálja.

Ez a modell azt sugallja, hogy a fájdalom egy komplex élmény, amely nemcsak az alulról érkező szenzoros jelekre épül, hanem az agyban zajló érzelmi és kognitív folyamatokra is. Ezért van az, hogy ugyanazt a sérülést két ember teljesen eltérően érzékeli: az egyik számára elviselhetetlen fájdalmat okoz, míg a másik alig érzi.

A prediktív feldolgozás: Az agy, mint előrejelző gépezet

A kapuelmélet és a neuromatrix-elmélet fontos lépések voltak a fájdalom megértésében, de ezek még többnyire reaktív folyamatként ábrázolták az érzékelést – vagyis úgy, mintha az agy csupán a beérkező szenzoros jelekre válaszolna. A prediktív feldolgozás elmélete azonban új nézőpontot kínál: az agy nem pusztán reagál, hanem aktívan előrejelzéseket készít, és ezek alapján értelmezi és módosítja az érzékelést.

Például, amikor valaki kátyús úton vezet, az agy már előre számít a rázkódásra – azaz nemcsak érzékeli a mozgást, hanem elvárja, és ez az elvárás alakítja a szubjektív élményt is. Hasonlóképp, a fájdalom esetében az agy folyamatosan előrejelzéseket készít a test állapotáról. Ha egy korábbi sérülés után az agy továbbra is fenyegetést érzékel – akár egy korábbi fájdalomhoz társított mozgás vagy testtartás alapján –, akkor fájdalomérzetet generálhat, még akkor is, ha a szöveti károsodás már meggyógyult.

A prediktív feldolgozás elmélete szerint azonban az agy nemcsak reagál, hanem aktívan előrejelzéseket gyárt, és a valóságot ezekhez hasonlítja (Friston, 2010).

Ez különösen fontos a lágyrész feszülések kezelésében. Ha a feszülés már fizikailag megszűnt, de az agy továbbra is veszélyként értelmezi az adott testhelyzetet vagy mozgást, akkor a fájdalom fennmaradhat. Ezért a terápiás megközelítéseknek nemcsak a testi struktúrák helyreállítását, hanem az agyi predikciók átkalibrálását is célozniuk kell, például fokozatos expozícióval, mozgásalapú terápiával vagy edukációval.

Valóság, illúzió vagy hallucináció?

Képzeljünk el egy skálát, amelynek egyik végén a valóság, a másikon a hallucináció, középen pedig az illúziók helyezkednek el:

  • Valóság: Az érzékszervi jelek dominálnak, az agy pontosan tükrözi a testi állapotot. Például egy friss sérülésnél a fájdalom hűen jelzi a szöveti károsodást.
  • Illúzió: Az agy előrejelzései és a valós jelek keverednek. Ilyenkor az agy tévesen értelmezheti a helyzetet, pl. egy régi sérüléshez kötött mozgás még mindig fájdalmat vált ki.
  • Perceptuális túlfeldolgozás (helyettesíti a hallucináció szót): Az agy teljesen a korábbi tapasztalatok és fenyegetésérzet alapján alkot fájdalomélményt, akkor is, ha nincs aktív szöveti probléma.

Ez a skála segíthet megérteni, hogy a krónikus fájdalom esetében a fájdalomérzet már nem a testi valóság leképezése, hanem az agy veszélyérzékelő rendszerének túlzott aktivitása. Például ha a lágyrész feszülés fizikailag már megszűnt, de az agy még mindig fenyegetést érzékel, akkor a fájdalom továbbra is fennmaradhat – mintha az agy „meg lenne győződve” a veszélyről.

A bio-pszicho-szociális modell szerepe a fájdalomkezelésben

A bio-pszicho-szociális modell a fájdalmat nem csupán biológiai eseményként, hanem érzelmi, mentális és szociális összetevőkkel rendelkező komplex élményként kezeli (Gatchel et al., 2007). Ez különösen fontos a gyógytornászok és rehabilitációs szakemberek számára, akik a terápiás folyamatban nem csak mozgásszervi struktúrákkal, hanem a páciens teljes élményrendszerével dolgoznak.

Hétköznapi példa a bio-pszicho-szociális modell gyakorlati jelentőségére a fájdalomkezelésben: Két ember ugyanazt a hátfájást éli meg teljesen máshogy

Képzeljük el, hogy két ember — Anna és Péter — ugyanabban a munkakörben dolgoznak, és mindketten derékfájást tapasztalnak egy nehéz doboz emelése után. Ugyanaz a mozgásszervi elváltozás látható náluk egy vizsgálaton: enyhe izomfeszülés az ágyéki szakaszon.

  • Anna korábban már átélt súlyos gerincsérvet, és attól tart, hogy ez most újra kezdődik. Fél a mozgástól, sokat olvasott arról, hogy „ez veszélyes lehet”. Családja is aggódik, és inkább pihenésre biztatja. Az ő fájdalma súlyosabbnak érződik, és hosszabb ideig fennmarad.
  • Péter soha nem sérült meg komolyan, sportos életet él, és a hasonló helyzetekre úgy tekint, mint átmeneti kellemetlenségre. A barátai is biztatják, hogy mozogjon óvatosan. Ő pár nap alatt jobban lesz.

Ugyanaz a biológiai probléma, de az érzelmi állapot (félelem vs. nyugalom), a gondolkodásmód (katasztrofizálás vs. pozitív hozzáállás), és a szociális környezet (aggódó család vs. támogató barátok) miatt a fájdalom megélése és a gyógyulás teljesen más.

Ez az, amit a bio-pszicho-szociális modell megragad: nem elég csak a szöveti elváltozást kezelni, foglalkoznunk kell a páciens érzelmeivel, gondolkodásával és környezetével is.

Gyakran ismételt kérdések - A fájdalomról érthetően.

1. Miért érezhetünk fájdalmat akkor is, ha nincs sérülés?
Az agyunk nemcsak a testből érkező jelekre reagál, hanem előrejelzéseket is készít arról, mi lehet veszélyes. Ha valamit fenyegetésként értelmez, akkor fájdalmat generálhat – még akkor is, ha már nincs szöveti károsodás. Ez különösen gyakori krónikus fájdalom esetén.

2. Hogyan csökkenthetjük a fájdalmat?
A fájdalom csökkenthető azáltal, hogy pozitív ingereket juttatunk el az agyhoz, például mozgás, masszázs vagy relaxáció révén. Ezek az ingerek segíthetnek csökkenteni az agy veszélyérzetét, és így „bezárni” a fájdalom kapuit – ahogy azt a kapuelmélet is sugallja.

3. Miért fáj ugyanaz a sérülés más embereknek eltérő mértékben?
A fájdalom nem csupán fizikai, hanem érzelmi és mentális élmény is. Az agy a fájdalmat a korábbi tapasztalatok, a hangulat, a félelem, a figyelem és a környezet alapján is értelmezi. Ezért lehet, hogy ugyanaz a sérülés valakinek alig fáj, másnak pedig nagyon.

Ne feledje!

Ahhoz, hogy valóban megértsük a fájdalmat, először az agy működését kell megismernünk. Az agyunk nem passzív megfigyelő, hanem aktív "teremtő", amely folyamatosan előrejelzéseket készít, és ezek alapján formálja az érzékelésünket. A fájdalom nem csupán egy fizikai tünet, hanem az agy döntéseinek és észlelésének eredménye, amelyet befolyásolnak az érzelmek, gondolatok és korábbi tapasztalatok.

Minél többet tudunk erről a rendszerről, annál inkább visszanyerhetjük az irányítást a fájdalom felett. Ez a tudás nemcsak a kezelést segíti, hanem reményt és lehetőséget is ad a változásra – a jobb életminőség és a teljesebb mindennapok felé.

 

Szakirodalom, hivatkozások

  1. Melzack, R., & Wall, P. D. (1965). The Gate Control Theory of Pain. Science, 150(3699), 971–979.
    https://doi.org/10.1126/science.150.3699.971
  2. Melzack, R. (1990). The neuromatrix theory of pain. Journal of Dental Education, 62(10), 882–889.
    https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/2263241/
  3. Moseley, G. L. (2007). Reconceptualising pain according to modern pain science. Physical Therapy Reviews, 12(3), 169–178.
    https://doi.org/10.1179/108331907X223010
  4. Friston, K. (2010). The free-energy principle: a unified brain theory? Nature Reviews Neuroscience, 11(2), 127–138.
    https://doi.org/10.1038/nrn2787
  5. Seth, A. K. (2014). A predictive processing theory of sensorimotor contingencies. Cognitive Neuroscience, 5(2), 97–98.
    https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/17588928.2013.877880
  6. Gatchel, R. J., Peng, Y. B., Peters, M. L., Fuchs, P. N., & Turk, D. C. (2007). The biopsychosocial approach to chronic pain: scientific advances and future directions. Psychological Bulletin, 133(4), 581–624.
    https://doi.org/10.1037/0033-2909.133.4.581

A mozgás maga az élet, és valóban, több kutatás is azt bizonyítja, hogy a rendszeresen sportoló embereknek a legjobbak az életkilátásaik. Utánuk következnek az élsportolók, és rossz hír, hogy a sort a kényelmesek, az ülőmunkát végző, autóval közlekedő társaink zárják.
Ám minden előny mellett némi kockázattal is jár a testmozgás, főleg az élsport. Előfordulhatnak akut sérülések, törések, zúzódások, izom- vagy ínszalagszakadások, de a krónikus problémák, mint pl. az ízületi kopás és egyéb túlhasználati sérülések is gyakoriak. No és persze a teljesítményfokozó szerek sem mindig veszélytelenek.

Megszólalók:
Kanyó Ildikó gyógytornász-fizioterapeuta
dr. Moravcsik Bence ortopéd traumatológus szakorvos, Budapesti Mozgásszervi Magánklinika alapító-orvosigazgatója
dr. Tiszeker Ágnes a Magyar Sportorvos Társ. vezetőségi tagja Magyar Antidopping Csoport vezetője

 

A teljes adást itt hallgathatja meg.

 

 

Kategória: Médiamegjelenés

Medical Flossing célja és kialakulása

Ralf Blume kollégámnál - aki maga is gyógytornász és a Hannover 96 Futballclub rehabilitációs részlegének vezetője - 2014. tavaszán jelent meg erős vállfájdalom és mozgásbeszűkülés. Nem volt olyan terápia, mely segített volna, így Ralf további terápiás lehetőségek kutatásába kezdett az interneten. Így talált rá Dr. Kelly Starrett amerikai gyógytornászra, aki feleségével egy, a „funkcionális tréning” alapjaira épülő edzésformákat kínáló fitneszterem tulajdonosa. Emellett ő a „Légy hajlékony leopárd” bestseller írója, mely könyvében az úgynevezett Voodoo Flossing, végtagokon használható nem specifikus ízületi alkalmazásáról ír. A módszert alkalmazva a sportoló közvetlenül beköti az érintett régió izmait, ízületeit, majd átmozgatja a területet, hogy ezáltal jobb mozgáslehetőséget és fájdalomcsökkenést érjen el. Ralf belevetette magát a terápiába, kipróbálta és sikerrel járt. Két hét „flossing” után fájdalommentessé és teljessé váltak vállízületi mozgásai. Így született meg az ötletünk, hogy az eredetileg specifikálatlan Voodoo Flossing módszert egy indikáció szerint alkalmazható, különböző speciális felhelyezési technikákat átfogó módszerré továbbfejlesszük. Így indítottuk útjára a Medical Flossingot (MF). Tapasztalatunk szerint a módszer megfelelő a különböző eredetű mozgásbeszűkülések, a mozgásszervrendszer akut és szubakut sérüléseinek és a régóta fennálló ízületi vagy izomeredetű problémák kezelésében. A Medical Flossing (továbbiakban MF) terápiát már sokféle területen alkalmaztuk, például fiatal atlétáknál sportsérülés esetén, vagy akár térdprotézis beültetésén átesett betegeknél, és sok pozitív tapasztalatot gyűjtöttünk.

Minden alkalmazás egyedi, individuális

Ahogy az okkúziós tréning (továbbiakban OT) esetében, az MF során is segédeszközre van szükségünk a végtag tekercseléséhez. Ehhez egy 5 cm, 2,5 cm, vagy 7,5 cm széles rugalmas latexszalagot használjuk. A különbség az OT alkalmazásával szemben, hogy az OT főként a hajlatokban (lágyék, hónalj), míg az MT terapeuta szélesebb kiterjedésű területen alkalmazza a kompressziót.

A Medical Flossing a szöveti tónus normaliázására törekszik.

Az MF célja nem a hypertrophia, mint OT esetén, hanem egy jobb, fájdalommentes mozgathatóság. A latexszalag a rugalmas nyomáson és a mozgás során fellépő nyíróerőn keresztül fejti ki hatását, ezáltal tud gyorsan változni a feszülés mértéke a szövetben. Így képes az MF terápia nagyon jól normalizálni a tónust, különösen az izom és kötőszöveti rendszer tónusát. A Flossing-szalag súrlódása stimulálja a mechanoreceptorokat (nyomásra érzékeny receptorok), mely gátolja a nocicepció (fájdalomérző receptorok) továbbítását a gerincvelőhöz. Az MF nyomással és húzással dolgozik, ezzel befolyásolva- mint minden más technika, mely a ezen a módon a szöveteket stimulálja- a mechanotranszdukción keresztül a sejtszintű folyamatokat. Ezáltal a mechanikus jel átalakul biokémiai jellé.(1-3)

A Voodoo Flossing továbbfejlesztésének érdekében különböző felhelyezési technikákat dolgoztunk ki, az indikációnak megfelelően különböző nyomáserősséggel és felhelyezéssel (lásd esettanulmány).

Három hatásmechanizmus érvényesül

A fiziológiás hatásokat, melyek az OT esetében az izmokban biokémiai téren érvényesülnek, ugyanúgy az MF is hasznosítja. A szalag anyagán, a külsőleg keletkező nyomáson, és a kohéziós erőn keresztül, mely a bőr és a bőr alatti kötőszövettel jön létre, az aktív és passzív mozgások során véleményünk szerint három további hatás is érvényesül, melyeket edzésmódszertanból ismerünk: szivacshatás, kinetic resolve és a subcutan irritáció. Ez a három effektus kihat a nyirokrendszerre, a myofasciális és a vegetatív rendszerre:

  • Megfigyeléseink alapján a „szivacshatás” a szövetek erős nyomásának következtében lép fel. A vénás visszaáramlás szinte teljesen akadályozott, az artériás áramlás sokad részére csökken, mint OT esetén is. Így az extracelluláris szöveteket, az izomsejteket és az endomisiumot szinte „kifacsarjuk”, hogy a nyirokanyag, a salakanyag a nyirokkeringés segítségével elszállításra kerülhessen. A Flossing- Band eltávolítását követően hyperaemia keletkezik, s ezáltal az extracelluláris részek, az izmok és a kötőszövetek folyadék és energiaellátása (oxigén, ATP, hormonok) javul. Az MF technika a „szivacshatáson” keresztül biztosítja a synovia visszaszívását az ízületben, amellyel segíti az ízületen belüli szövetek tápanyagellátását. Ez a hatás mindenekelőtt az akut sérülések utáni duzzanat esetén nagyon hatékony segítség.
  • A kinetic resolve a myofasciális rendszerre adott mechanikai hatást írja le. Szerintünk az MF képes a mozgásbeszűkülésekért és a csökkent neurovaskuláris áramlásért felelős inter- és intrafasciális crossslinkek – azaz keresztkapcsolatok – feloldására. Az MF technika alkalmazása során a szöveti rétegek és a bőralatti kötőszövet elmozdul egymáshoz képest, ahogy a szomszédos izmokhoz, csontokhoz és ízületekhez képest is. Ez a crosslinkek fájdalmas áttöréséhez vezet, ami hozzásegít a bőr alatti kötőszöveti rétegek, és közvetve a korlátozott ízületek mozgásának javításához is.
  • A fájdalomcsillapításban a legfontosabb szerepet a bőr alá futó impulzusok (subcutan irritáció) töltik be. Ennek elméleti hátterét a „gate-control-elmélet” biztosítja (5). Ahogy már sok más technika kapcsán ismeretes, a mechanoreceptorok ingerlésén keresztül nyomás-, és mozgásimpulzusok segítségével egy nociceptív gátlást érünk el a gerincvelő szegmentális hátsó szarvában. Az MF ezt a hatást a szalaggal kiváltott nyomáson és a mozgás során a bőrön keresztül érvényesülő húzóerővel éri el.

 A terapeuta egyénre szabottan alkalmazza a nyomást, magát a felhelyezést, ahogy a kapcsolódó mozgást és a kiegészítő kezeléseket is, és ezáltal változtatja a „szivacshatás”, a kinetic resolve és a bőr alá futó impulzusok hangsúlyosságát.

A kezelés fájdalmas

Az MF jól beépíthető a gyógytorna, a manuálterápia és az oszteopátiás kezelésekbe. A módszer esetenként igen fájdalmas. Gyakran a kezelést követően haematoma, csalánkiütés vagy hasonló következmények mutatkoznak. Emiatt ajánlott a pácienseket felvilágosító és belegyezésüket kérő betegtájékoztató. Ez nem kifejezetten muszáj, de szakszerű kiállást mutat. A legfontosabb minden esetben a pácienst felvilágosítani az esetleges következményekről.

Mivel az MF használata során a nyirokrendszer fokozott terhelésével kell számolnunk, így mindenek előtt a nyirokdrenázs ismereteit használjuk fel a kontraindikációkkal kapcsolatban. A malignus folyamatok (tumorrecidíva, metastasisok), az akut gyulladás és a trombosis, ahogy a kardiális dekompenzáció (szívelégtelenség) is az abszolút kontraindikációk közé tartoznak, teljesen kizárják a kezelés lehetőségét. A relatív kontraindikációk közé tartozik a krónikus gyulladás, láz, hypotonia, a pajzsmirigy működési zavarai, várandósság és az asthma bronchiale. A nyílt sebek, az égési sérülések vagy más bőrelváltozások szintén a relatív kontraindikációk közé sorolandók. A Flossing-szalag felhelyezését a terapeuta minden esetben a kísérőbetegségek ismerete és figyelembevétele mellett teheti meg.

A hatékonyság igazolása

Egyik kísérleti tanulmányunk az MF hatékonyságát, fájdalomcsillapítás és a mozgásterjedelemre kifejtett hatását vizsgálja, a (szub-) akut boka- és térdproblémákkal rendelkező profi labdarúgók között. Az eredmények már elkészültek és hamarosan publikáljuk. A gyakorlati alkalmazás során már most rengeteg pozitív eredménnyel rendelkezünk különböző sérülések kapcsán. Véleményünk szerint többek között igen hasznos a

  • myofascialis disbalanszok esetén,
  • endoprotesis beültetését követően,
  • artrózisos ízületek,
  • epicondylopathia kezelésében,
  • sportsérülés – mint részleges vagy teljes szalagszakadások- és
  • krónikus lumbális panaszok kezelésére.                                                                                                                     

 

Esettanulmány: Így alkalmazható a Flossing akut myofasciális térdízületi probléma esetén

Christoph, egy 20 éves hivatásos labdarúgó kénytelen volt megszakítani a reggeli edzést, hirtelen jelentkező jobb oldali térdfájdalma miatt. Három évvel ezelőtt a jobb térd sérülése miatt – keresztszalag szakadás, medialis meniscus laesio, medialis oldalszalag részleges szakadás – minimal invasív módszerrel operálták.

A rendelőben a vizsgálat során szembetűnő mozgásbeszűkülést tapasztaltam aktív mozgás során: extensio/flexio (nyújtás/hajlítás) 0-5-110, mindkét irányban véghelyzeti fájdalommal VAS 6/10. A passzív mozgásterjedelem valamennyivel jobb volt: 0-0-120, a fájdalom flexióban VAS 9/10 és extensióban VAS 7/10. A szúró jellegű fájdalom a térdkalács elülső-belső-lábszár felőli részén (antero-mediocaudal) jelent meg, és térdhajlítással, ill. felhúzott lábbal való ugrással volt reprodukálható a panasz.

A Flossing-szalagot állásban, enyhe térdhajlításban helyeztem fel, körkörösen a térdkalács fölött és alatt. A térdkalács elülső részén, mediokaudalisan erősebb húzást - a maximális húzás kb 80%-át - alkalmazva. A terület további részein 50%-os erősségű húzással tekercseltem.

A felhelyezett tekerccsel manuálisan mobilizáltam a pes anserinus feletti szöveteket és átmozgattam passzívan a térdízületet flexio és extensio irányába. Ezen kívül Christoph 15 mérsékelt tempójú mélyguggolást és legvégül 10 db ugrást (felhúzott lábakkal) kellett, hogy végrehajtson. A Flossing-szalaggal végzett gyakorlatok során a fent említett fájdalmak nem jelentkeztek, csupán a szalag miatti dörzsölés okozott fájdalmat.

Nagyjából 2-4 perc után levettem a Flossing-szalagot és további passzív és aktív beavatkozásokat alkalmaztam még háromszor, minden alkalommal 2-4 percen át. Már mikor a tekercselést első alkalommal levettem, Christoph a térdízületben tapasztalt „megkönnyebbült érzésről” számolt be. A kezelést követően nem tudtuk kiváltani a fájdalmat. A mozgás fájdalommentessé vált mindkét irányban, a mozgástartomány, közelítve a normálishoz, 0-0-125 aktívan és 5-0-130 passzívan. Este pedig Christoph már problémamentesen tudott részt venni az edzésen.

A páciensnél egy akut myofasciális sérülés állt fenn, melyet a korábbi hegszövet felerősített vagy akár ki is váltott. Azt gondolom, hogy a kinetic resolve hatásmechanizmusán keresztül adhéziókat (letapadások) oldani tudtam. A fájdalomcsillapítás feltehetően a receptorokra és az érzékelő rendszerre kifejtett hatásnak köszönhető (subcutan irritáció). A szalag a tápanyagellátást is javította az érintett területen, ezáltal serkentve a szervezet öngyógyító folyamatait.

Medical Flossing képzésekről Magyarországon minden részlet itt olvasható.

 

Andreas Ahlhorn. Sportfizioterapeuta, gyógytornász, Fascial Movement taping és Medical Flossing instruktor

PhysioVit központ

images/physiovit13/physiovit_1.jpg
images/physiovit13/physiovit_2.jpg
images/physiovit13/physiovit_210.jpg
images/physiovit13/physiovit_22.jpg
images/physiovit13/physiovit_23.jpg
images/physiovit13/physiovit_24.jpg
images/physiovit13/physiovit_3.jpg
images/physiovit13/physiovit_4.jpg
images/physiovit13/physiovit_6.jpg
images/physiovit13/physiovit_8.jpg
images/physiovit13/physiovit_9.jpg
images/physiovit13/physiovit_30.jpg
images/physiovit13/physiovit_33.jpg
images/physiovit13/physiovit_32.jpg
Top

Honlapunk cookie-kat használ annak érdekében, hogy az Ön számára a legjobb böngészési élményt nyújtsa.
A weboldal használatával Ön elfogadja jelen felhasználási cookie-kat.